Elõljáróban a következõket szeretném megjegyezni:
A 'cikket' elõször a M.A.G.U.S.-hoz
készítettem el, ez az
illusztrációs anyagokon itt-ott látszik
is. Nézzétek el nekem.
A cikkben röviden foglalkozom az ókori
és középkori európai
titkosírásokkal, nagyjból a XVI.
századdal bezáróan. Úgy
három éve hallgattam a Paleográfia
programon belül két óra
titkosírást, annak az anyagából
készült e cikk.
Kényelmi okokból 25 betûs latin ABC-t
használok
(a,b,c,d,e,f,g,h,i,j,k,l,m,n,o,p,q,r,s,t,u,v,x,y,z). A
képeken leközölt titkos ABC-k emiatt nem
lesznek pontosok, sõt, néhol ez okból a
jeleken is változtattam. Ha valaki ragaszkodik a
tökéletesen eredetihez, annak
kölcsönadhatom fénymásolás
végett saját fénymásolataimat....
A titkosírások elõzményeinek
számítanak a láthatatlan, az elrejtett
üzenetek, és a jelbeszéd; sõt,
titkosírásként is nagyszerûen
beválnak a különféle
gyorsítások, melyeket csak annak ismerõi
képesek elolvasni. Az I.-es ábrán
egy, a rómaiak által használt Tiro-
féle gyorsírással
látható sor és annak feloldása
látható.
Kezdetben nem titkosírásokat alkalmaztak, hanem láthatatlan írást (ekkor vegyi eszközökkel érték el a kívánt hatást, pl. lóvizelettel, mely csak vízbe mártva látszott) vagy elrejtett üzenetet (mint például a fatáblára írt üzenet, akikor is utána a táblát viasszal vonták be, és a viaszra semleges üzenetet véstek; vagy amikor egy szolga fejbõrére írtak, s amikor már kinõtt a haja, akkor indították útnak - amíg újra le nem borotválták a haját, az üzenet felfedezhetetlen volt), illetve jelbeszédet, ami már átmenetet jelent az elrejtett üzenet és a titkosírások között (így például a középkor neves polihisztora, Beda Venerabilis lejegyzett egy módszert, miszerint a kézmozgással számokat lehet közölni, s amelyek betûknek felelnek meg).
Több antik szerzõ (Ausonius, Gellius,
Plautus, Plutarchos és Polyainos) is írt a
görögök egy titkosító-
kódoló eszközérõl, a
skytaláról. Ez valójában
nem más, mint két teljesen egyforma
farúd, amelybõl egy az üzenet
küldõjénél, egy a
fogadójánál található. A
rúdra szorosan vékony pergamenszalagot
csavarnak, majd a rúd hossztengelye mentén
ráírják az üzenetet. E csík
könnyen elrejthetõ, és csak akkor
olvasható el, amikor egy megfelelõ
méretû eszközre csavarják fel.
Diodorus Siculus, Polybios, Vergilius
említ egy másik, szintúgy a
görögök, valamint a fõniciaiak és
a karthagóiak alkalmazta módszert. Ezt a
már korábban alkalmazott vészjelzõ
rendszerbõl fejlesztették ki. A hegyek
csúcsain - ahol korábban az
õrtüzeket voltak - két
bástyaszerû, 5-5 lyukas
építményt emeltek. Nappal füst-,
éjjel tûzjelekkel
továbbították az üzeneteket,
úgy, hogy az ABC betûit 5x5-ös
táblázatba írták, és az
egyik építmény a
táblázatban az oszlopot, a másik a sort
adta meg. Ezen a módon akár az ellenség
feje fölött is lehetett üzengetni.
Késõbb a megfejtés
nehezítésére az 5x5-ös
táblázatba megkeverve helyezték el a
betûket.
A II.-es ábrán mindkét
módszer megfigyelhetõ.
Az arabok rendkívüli
érdeklõdést mutattak a
titkosítások és
felhasználásuk (kereskedelemben,
diplomáciában, háborúban)
iránt. Ebben segítségükre volt az
általuk magas szintre emelt matematika.
Jellemzõ, hogy 1412-ben a
titkosírásokról 14 kötetet
átfogó enciklopédia jelent meg.
Az arabok alkalmazták subpositio-t,
traspositio-t, fordított betûrendet, a
szavak betûinek felcserését, de olyan
bonyolult módszereket is, mint amikor a betût
vagy betûket más, megfelelõ
számértékû betûkkel
helyettesítették (az arab betûknek
számértékük is volt), vagy amikor 1-
1 betût meghatározott szóval, jellel,
személynévvel helyettesítettek.
Ezenkívül felfedezték a
jelfrekvencia jelenségét: azt, hogy egy
adott nyelvre jellemzõ az egyes hangok
elõfordulása - ez nagy segítséget
jelent a titkosírások
megfejtésében.
Az arab titkosírások hatottak az
érintkezõ területekre - Nagy Károly
frank birodalmára, Bizáncra, a keresztesek
államaira.
A frank birodalomban - már Nagy Károly
idejétõl - használtak
titkosírásokat. Otfried von
Weisenberg (a IX. században élt
író, teológus és magister) Nagy
Károly több titkosírását
is megõrizte. Ezek csupán egyszerû
subpositio-k, azaz az ABC betûit más,
grafikus jelennek helyettesítik. Megjegyzendõ,
hogy egy bizonyos Hunibaldus mûvében (De
origine francorum libri XVIII., azaz 18 könyv a frankok
eredetérõl) több ó-franknak mondott
titkosírást közölt. Azonban ezen
írások sokkal fejlettebbek, mint a Nagy
Károly alatt használtak,
fejlettségük alapján a XIV. és XV.
század titkosírásainak felelnek meg,
így hát fiktív
titkosírásoknak kell õket
tekintenünk.
Továbbá érdekesség, hogy
mintegy a X-XI. századig a frank, majd német
császári kancelláriák az
oklevelekben még használták a
korábban említett Tiro-féle
gyorsírást, ellenõrzési
célokra. Azonban idõvel még õk is
elfelejtették, a gyorsírásos jegyeket
elõbb csak díszítõ
elemekként használták, majd
késõbb teljesen el is hagyták.
A keresztes hadjáratok - fõként az
arab hatás révén -
fellendítették a titkosírásokat.
Ilyen volt a Hiramhoz, másnéven
Achiramhoz, Tírus királyához
kapcsolt titkosírás, amelyet még az
elsõ keresztes hadjáratban használtak. Az
eredetileg a rómia keresztbõl kialakított
írást késõbb, Della Porta szerint
már csak "a parasztok, az asszonykák meg a
gyerekek" használták. A III.-as
ábrán e titkosírás
látható.
Bár Avignon mindenkinek betiltotta a
titkosírást (kivéve persze
önmagának), ennek nem mindenki engedelmeskedett.
Ilyenek voltak a kabbalisták és az
alkimisták. Mindkét ABC egyszerû
subpositio, az elõbbiek etióp
jelekbõl, az utóbbiak saját
vegyszerjelöléseikból indultak ki. A
IV.-es ábrán az alkimisták ABC-je
látható.
J. Trittenheim (Trithemius) apát
kora (a XV.század 2.fele és a XVI.század
eleje) neves teológusa, polihisztora és
történetírója volt, 100-nál
több mûvet jelentetett meg élete
során - például a Vita clarissimorum
virorum-ot (Híres emberek élete), akik
közé, a reneszáz jegyében,
utolsóként önmagát is besorolta.
Mindazonáltal maradandót csak a
titkosírások körében alkotott. 1496
körül kezdett bele Steganographia (A
titkosírás módja) c.
könyvébe, melyet sokan támadtak, az
okkultista-kabbalista jelek és szavak
felhasználásáért.
Mindazonáltal e könyv egyes részeit a mai
napig nem bírta senki sem elolvasni és
megfejteni...
1500 körül adta ki a Clavis
Steganographiae (A titkosírás kulcsa)
három könyvét, amelyekben összesen 50
titkosírás kulcsát írta le.
Többek között foglalkozott a gyanúmentes
üzenetekkel - hiszen az eddigi titkosírások
hátránya az volt, hogy már
ránézésre
nyilvánvalóvá vált, hogy micsoda.
Ilyen gyanúmentes üzenet kulcsa szerepel a VI.-
os ábrán is: a nyílt szöveg
betûit elõször négy
értékkel eltoljuk (így
például az a-ból v, az e-bõl a
lesz), majd egy olyan szöveget
készítünk, ahol minden szó
elsõ betûje egy ilyen zárt (titkos)
betût ad. Elõnye a felismerhetetlenség,
hátránya, hogy csak viszonylag kis üzenetek
továbbíthatóak így - hiszen minden
egyes betûbõl egy szó lesz -, valamint
nehéz megírni az álcázó
szöveget.
A neves apát foglalkozott a régi
módszerekkel, így a transpositio-val
is. Elõször a régi módszerekhez a
kódolásban és visszafejtésben
jól használható
táblázatokat - ún.
transpositio-s tabellákat - dolgozott
ki. Egy ilyen látható a VII.-es
ábrán, ahol is a legegyszerûbb,
eltolásos transposito 24 esete
látható. Majd ezekre építve
megalkotta saját tabelláját, az
ún. orchema numeralis-t, amely már
annyira bonyulult, hogy - töredelmesen bevallom - nem
tudtam igazából megérteni
mûködései elveit és
használatát...
Johannes Baptista Porta - vagy Della Porta - a pápai udvar abbreviátora volt. Õ már csak inkább történetileg foglalkozott a titkosírásokkal, illetve új módszerekkel kísérletezett, inkább csak a játszadozás, érdeklõdés szintjén. Az 1563-ban megjelent Magia Naturalis (Természetes Mágia) fõként Trithemius módszereit fejlesztette tovább, illetve kidolgozta a tudományos dekódolás elméleti alapjait.
Foglalkozott azzal a gondolattal, hogyan lehetne a
titkosításhoz felhasznált jelek
számát csökkenteni. Elõbb 5,
aztán 3 jelre (betûre) dolgozott ki
módszereket, amelyek transpositio-val
együtt valóban hatékonyak lehetnek,
habár az eredeti üzetet hossza a
kétszeresére, illetve
háromszorosára nõ. A két
módszer a VIII.-as és a IX.-es
ábrán látható.
Természetesen a titkosírások fejlõdése nem állt meg itt, de az már egy másik történet...