H. P. Lovecraft: A suttogó Cthulhu
Szeretem Lovecraft stílusát. A maga régimódinak tűnő (ám egyáltalán nem poros) hangvételével legalább annyira sikerült megpendítenie valamit az ember tudatalattijában, mint ahogy Shakespeare is maradandó történeteket dolgozott fel színdarabjaiban. A párhuzam erőltetettnek tűnik, pedig véleményem szerint mindketten hozzájárultak a saját műfajuk alapjainak lefektetéséhez.
Lovecraft volt az, aki szakítva a borzalmak közvetlen ábrázolásával, sokkal tágabb teret hagyott az olvasó képzeletének. Mielőtt én is elkezdeném a fontosságát és a jelentőségét taglalni megállok. Egyrészt a könyv végén Kornya Zsolt méltatja a Mester érdemeit, másrészt az interneten bóklászók keressék fel az Aurin honlapját, ahol fordítások mellett a szerzőről is találhatók anyagok.
Jómagam nem lelkesedem különösebben a horrorért. A műfaj sikerültebb filmjei a félárú mozi kategóriájába tartoznak nálam, vagyis vetítés alatt ötven százalékban a tenyeremet nézem a vászon helyett. Könyveknél kicsit más a helyzet: ezeket általában távolságtartóan kezelem, s így a történet sosem jut el az ijesztgetésig.
Ezen gyakorlat alól egyedül Lovecraft mentesül. Sorait olvasva még fényes nappal is elfog valami megnevezhetetlen eredetű borzongás, amit legutoljára csak egy balul sikerült álmom után éreztem. Ahogy szépen komótosan elém teríti a ki nem mondott, de mindenhol jelen lévő borzalmat, ahogy fajunk eredetébe (és kiválóságába) vetett hitemet/tudásomat megingatja – nos mindezt tanítani lehet, de elsajátítani nem igazán.
Hangulatilag az első két novella sikerült a legjobban, az utolsót („A gonosz lelkész”) ellenben háromszor kellett elolvasnom (hiába olyan rövid), mire úgy ahogy megértettem. Ez két dolgot jelenthet: vagy velem van a baj, vagy nem a legjobban sikerült írások közül való.
Azért minden szépsége ellenére akad egy óriási szépséghibája a válogatásnak: a benne található írások legnagyobb részét korábban (egészen pontosan 1993-ban) már olvashattuk a „Cthulhu hívása” című novelláskönyvben.
Az új borító (bár nem annyira tetszetős, mint a régi), valahogy jobban illik Lovecraft stílusához. A dark fantasy megteremtőjétől azért két új novellát is olvashatunk ebben a most kiadott kötetben. Bár a „Patkányok a falban” már korábban megjelent nyomtatásban, így a rajongóknak már egészen biztosan fellelhető a gyűjteményében. „A gonosz lelkész”-ről pedig már szóltam néhány szót.
Végezetül: Lovecraft életművével a maga nemében egyedülállót alkotott. Nélküle sem King, sem Koontz nem írhatná regényeit. A képzelet és a tudatalatti együtt – ezt mindenkinek át kell élnie.
Valhalla Páholy – Szukits Könyvkiadó (2001)
Ára: 1190,– Ft
Vendég Anonymous
2001-11-25 00:33:49Ha nem szereted a horrort, minek olvasod? Miféle magasságokba képzeled magad, hogy egy műfajt úgy ahogy van leszóljál? Kezdem sejteni, hogy te nem az olvasásért hanem pénzért olvasol! Fújj!
Hány eredeti Ctulhu boritót láttál már eddig? Közlöm veled, hogy ez abszolut kilóg azok közül!
Vendég Anonymous
2001-11-26 19:19:46Szerintem a méltatás nem olyan rossz mint űazt ID1750 barátunk elmondta, de nem is olyan jó: a könyvről nem sokat tudunk meg belőle.
Szerintem egyébként a horror kategória szépirodalmi mestere közel sem Lovecraft, hanem Edgar Allan Poe.
Vendég Anonymous
2001-12-17 12:56:26Cthulhu hívása és A patkányok a falban egész jó. Többi szerintem kicsit gyenge...
Vendég Anonymous
2002-01-03 01:31:51ID:1787!
Jogos az utolsó mondatod!