Tim Powers: Anubisz kapui

Az 1983-ban megjelent Anubisz kapui a „steampunk” címkével illetett mûfaj egyik alapmûnek tartott darabja, s annak ellenére, hogy tizennyolc évvel ezelõtt született, máig egyedi ötvözete a H.G. Wells-i tudományos-fantasztikumnak, a történelmi kalandregénynek, Charles Dickens korabeli irodalmi Angliájának, és a korai gótikus horror-irodalomnak.

A történet szerint egy különc milliomos különleges felfedezést tesz és hõseit egy fantasztikus idõutazás segítségével 1810-be röpíti vissza, Samuel Taylor Coleridge és György király Angliájába. Az alapötlet már önmagában is ígéretes, bár roppant hálátlan téma és klasszikus buktatót rejt magában – az idõutazás paradoxonát -, melyet Powers kifinomult, elegáns és aprólékos mozdulatokkal hárít el, ezáltal a regény egyike a fantasztikus irodalom legjobban sikerült idõutazásainak. Alapos kutatómunkáról tesz tanúbizonyságot London alvilágának és arisztokráciájának dickensi palettával és árnyalataival festett képével, késõbb a Nyugat-Európa által megszállt Egyiptom politikai válságának ismertetésével, a korabeli feljegyzések, naplók és újsághírek alapján támadt farkasember-hisztéria továbbgondolásával, a szabadkõmûves páholyokkal és az ókori egyiptom mitológiájának szövevényes útjaival.

A kor társadalmi és kultúrális jellegzetességeinek igényes és következetes felhasználása, több mûfaj sikeres és tartalmas ötvözése, és a rengeteg apró szálon futó történet összeolvasztása egyetlen, találó konklúzióvá – ezek a steampunk néven elhíresült mûfaj „védjegyei”. Az Anubisz kapui mégsem ezeket szem elõtt tartva vált a steampunk klasszikus példájává.

Tim Powerst 1983-ban és 1985-ben Philip K. Dick díjjal tûntették ki az Anubisz kapui és a Dinner at Deviant`s Place címû könyveiért, 1993-ban pedig a mûfajában a legnagyobb szakmai elismerésnek számító, World Fantasy díjat kapta meg Last Call címû regényéért.
A Powers, James P. Blaylock, K.W. Jeter és Philip K. Dick által képezett baráti társaság egyedi munkássága formálta a hetvenes-nyolcvanas évek sci-fi írói nemzedékét, az „aranykor” utáni új generáció úttörõi közül ezidáig mégis csak Dick mûveit ismerhette meg az olvasó (és Jeter egy-két elszórtan megjelent regényét). Bár kétségtelenül az õ történetei gyakorolták a legnagyobb hatást a közönségre, itt az ideje, hogy Dick után alkotói körének egy másik tehetséges tagjával is megismerkedjen az Olvasó.