Lázár Ervin: Hapci király

Címkék

Kirgyola és bergyola
Lázár Ervin: Hapci király

Meséje válogatja, hogy a mesehős milyen bonyodalomba keveredik, légyen
a kiválasztott király, szegény legény, világszép nádszálkisasszony. A
mese azért mese, hogy könnyűnek látszó megoldásokat javasoljon a
történetben fölbukkanó konfliktusokra. Ebből következően a
mesehősnek olykor sárkányfejeket kell aprítania, máskor meg elég egy
hangos „jó estét, öreganyám”-mal köszönnie. Első hallásra elég
igazságtalan leosztás – naná, hogy mindenki inkább csak köszönni
akarna.

Hapci király című új mesekönyvében Lázár Ervin jó nagyot koppint
mindazok orrára, akik a könnyebb megoldások felé húznának. Még a
náthától betegesen irtózó, hipochonder Hapci királynak sem engedi meg,
hogy náthás alattvalói törvényesített kilakoltatásával védekezzen a
rettegett betegség ellen. Mindjárt másképp látszódik ugyanis egy
törvény, ha a törvényhozó is érintett lesz benne, vagyis egyszer csak
ő maga tüsszent egy jó nagyot. Országa jövőjét befolyásolja, hogy e
váratlan helyzetben miféle taktikát választ: megengedi-e, hogy ezután
önfeledt tüsszögéssé változzon az egész birodalom, vagy önmagát is
átzsuppoltatja a határon?
Hapci király választása mélységesen lehangoló: a királyi tüszszentés
után poroszlók által ellenőrzött rendelet teszi mindenki számára
kötelezővé az egyentüsszögést, így a probléma – a meséktől szokatlan
módon – nem a megoldás felé tart, hanem új oldaláról mutatkozik meg.

Lázár Ervin legújabb meséiben nem születnek biztató vagy vigasztaló
megoldások, a kötet valamennyi meséjét váratlan, a „hét országra szóló
lakodalom” ígéretét meg sem közelítő befejezés jellemzi. Az író mindig
is élt azzal a mesemondói szabadsággal, hogy egy ismert népmesei
szöveget saját élettapasztalatai szerint formáljon újjá, vagy
mesenyelvre fordítsa le mindazt, amit maga körül lát. Új kötetében ez
utóbbi nézelődés mesei lenyomata a folyton-folyvást száját jártató
Bőbeszédű Anasztázról szóló parabola („piff, alanyok, puff,
állítmányok, tört lábú jelzős szerkezetek, sánta állítások, vaksi
kérdések”), a trónja megingathatatlanságában hívő, ám arról mégis
letaszíttatott December tábornok és a tekintélye hatalmától
megittasult Vérengző Alfréd története – tessék, tessék, lehet
találgatni, párhuzamokat vonni mese és valóság között…

De nemcsak közéleti események kaptak itt új, mesei formát, hanem a
szerelem is. Már az is szép történet, amelyben a 336-os
metrószerelvény utolsó kocsija reménytelenül beleszeret az
egyik hölgyutasába. Egy másik mesében ugyanilyen reménytelen szerelem
fűzi a legkisebb boszorkányt a világ legszebb lányáért elinduló
királyfihoz. Ugyan mi lenne egy boszorkánynak néhány ármánykodó és
elcsábító varázsige, nevezetesen egy „kirgyola, bergyola,
belzebubbancs”? A kisujjából kirázhatná. Nem, a mi kis boszorkányunk
inkább a hőn áhított „legszebbhez” vezeti imádottját, és aztán rábízza
a választást. Király Kis Miklós csak a lakodalom kellős közepén jön
rá, hogy mesehőshöz méltatlanul elszalasztott egy nagyszerű
pillanatot, és éppen a szeme előtt engedi szétperegni az életét.

Tulajdonképpen sajnálom, hogy ezen a ponton Lázár Ervin lemondott a
tévedéseket mindig helyrehozó varázslatokról. Jó, tudom, igaza van, de
azért meg lehetett volna próbálni.
Úgyhogy, aki teheti, naponta kétszer mégiscsak mondja el azt a
bizonyos kirgyola-bergyolát. És persze ne felejtse el hozzátenni:
belzebubbancs. (Osiris Kiadó, 880 Ft)

Boldizsár Ildikó

Legyen tied az első hozzászólás!


belépés jelentkezz be    

Back to top button