Rég esett meg velem, hogy egy könyv a címe alapján fölkeltette az érdeklődésemet. Csodaidők…mi lehet ez? A kiadó láttán rájöttem, tényleg csodaidők járnak, hisz a „happypotteres”-ek eddig nem jelentettek meg magyar könyveket. Hát mi történt velük? Bekopog egy vadidegen, elsőkötetes, udvarias leányzó és ezek nekiállnak kiadni a tetralógiáját? Háromezer példányban?
Nos, bevallom, látatlanban megrendeltem a neten, mindig érdekel, ha valakinek elmegy az esze.
Lássuk a borítót! Kiváló eszköz lelkes olvasóhadak visszaverésére. Húsz fölött az ember már nem égeti magát a tömegközlekedésen vagy épp a főnök előtt bizonyos grafikákkal, no nem azért, mert még ad más véleményére, hanem mert már ad a sajátjára. Ám ezek a vörös kis csíkocskák átmennek a vizsgán, legalább is nálam, bár félelmetesen emlékeztet valami másik kötetre…de melyikre? Aki tudja, súgja meg!
Nyelvtanilag semmi kifogásolhatót nem lelek, pedig ó, áldott rosszindulat, kerestem…gratula a háttérben gályázóknak!

Végre elérkezünk az előszóhoz, amit a regény egyik szereplője, mint író intéz a nitan meg lish világ olvasóihoz. Inkább idegesítő, mint érdekes. A két és fél oldal végeztével már hülyén nézek és megkönnyebbülök a prológus láttán.
Na igen, ebben meg szülnek. Szép a leírás, ismerősömnek kifejezetten tetszett, de fiú volt a szentem, úgyhogy bocsánatos bűnnek minősítem. Eme két és fél oldalban már felvillan a világ furcsasága, úgyhogy hitelezek még pár oldalt.
Ekkor színre lép Judy az árva lány, kinek álmai netovábbja az apja és a nitan közösség biztonsága. Megismerjük az egyszerre bölcs és emberi Giin-t, aki e nép tagja, és aki felszólal a kitaszítottakért, no meg az unokaöccsét Yaan-t, ki az apai terror miatt kifelé sodródik. Ritmikusan ismétlődnek a fejezetek, újra és újra, mint valami dallam, emberi sorsok bontakoznak ki, és a háttérben felrajzolódik egy furcsa, de mégis oly ismerősen emberszagú világ.

Mikor új kolóniákat létesített az emberiség, akkor egy kis népcsoport hosszú időre elszigetelődött. Mire a gyorsabb közlekedés miatt újra részévé válnak a világnak már más a nyelvük, más az értékrendjük, még a táplálkozásuk is. Ők a nitanok, kik nagycsaládokban élnek szigorú társadalmi és vallási rend szerint. A családfő dönt a házasságról, a tanulmányokról. Aki elhagyja a nagycsaládot, az kitaszítottá válik, nevét is kitörlik a családfáról. Ám ha a családfő egy zsarnok, még ilyen áron is édes a szabadság…

A külvilágiak, a lish-ek, tényleg szabadok. Ám gyűlölik a gazdag nitanokat, kik hatalmas vállalatokat uralnak immár, s kik éhbérért dolgoztatják őket. No meg félnek tőlük, hisz egyes nitanok képesek az elmébe látni. Apránként, többek szemszögén keresztül látjuk a társadalom roppanásig feszült testét. A külvilágiak szegénységét, hol a korábbi rossz politika milliós nagyságrendű „szocpol”-bébit eredményez. A nők azért szültek, mert pénzt kaptak a gyerekért, ám utána alig törődtek velük, sőt árvaházakba lökték őket. Ez az iskolátlan nemzedék immáron felnőtt és a kétségbeesés tettekre sarkallja.
A társadalmi játszmák forgatagában feltűnik egy Martyn nevű politikai vezér fölöttébb érdekes módon mozgatva a szálakat. A világ háború felé sodródik, nincsenek jók vagy rosszak, csak emberek és mi mindnek igazat adunk.

Becsukom a könyvet és eltűnődök, mi fogott meg legjobban benne. Talán a valóságossága: emberek találkoznak, esélyt kapnak, hogy megváltoztassák a másik sorsát, de vakok és elmennek mellette. Talán mi is így vagyunk vele?