Szerepjáték fejlesztő verseny nevezés: Kalandföld

 

 

Hálátlan dolog lehet huszonvalahány indulóból az elsőnek lenni a kritikai darálóban, de valahol el kell kezdeni a dolgot – a legcélszerűbbnek az érkezési sorrend tűnik. Amikor ezt írom, a többi pályázóról csak vázlatos, átfutás-jellegű benyomásaim vannak, így lehet, hogy a többihez képest túl enyhe, vagy éppen túl kemény leszek – majd meglátjuk.

 

A Kalandföld rpg – ha jól értem – eredetileg nem az RPG.HU pályázatra készül/készült, hanem valahol fenn van a neten egy terjedelmesebb változat is, ennek 32 oldalasra rövidített variánsát lehet letölteni a cikk alól. Sajnos.

 

Sajnos, ugyanis mini rpg-t nem úgy kell készíteni, hogy fogunk egy nagyot és lekicsinyítjük – valahol az autóipar is így van ezzel, lásd a Mini esetét. Ha komplett játékot szeretnénk 32 oldalon, úgy igencsak illik koncentrálni az erőfeszítéseket, kihagyni/egyszerűsíteni dolgokat, amelynek részletezésére kétszáz oldalon bőven van lehetőség. El kell kapni egy-két ütős dolgot és azokra összpontosítani, amennyire csak lehet. Ha eredetileg nagy terjedelemre szánt anyagot akarunk zanzásítani, úgy az kapásból hátrányban van a direkt ide készültekhez képest, különösen ha a zanzásítás copypaste módszerekkel történik.

 

Ami egyből mellbe vágja az olvasót, az a stílus. Hangsúlyozottan nem várok el magasirodalmi nyelvezetet, de a robotszerű megfogalmazás sokat tesz a figyelmem le nem kötéséért. (Illetve, kissé ingerültebben: legalább egy helyesírás-ellenőrzőt végig kellett volna ereszteni a szövegen elküldés előtt.)

 

A fajok és statisztikáik kezdetben nem mondanak semmit, mint ahogy a teljes természetességgel előszedett isten- vagy törzsnevek sem. Talán kellemesebb lenne úgy felépíteni a játékot (előrébb pakolva az adott fejezeteket), hogy értsen is belőle valamit az olvasó.

 

Egyáltalán, ha már 32 oldalas promóciós játékdemót írunk, akkor nem lenne jobb ötlet valamelyest koncentrálni, ahelyett, hogy mindenbe belekapunk? Példának okáért, egy fajt kidolgozni részletesen, és közölni, hogy a többivel a teljes játékban találkozhatunk?

 

No persze ehhez kéne az, hogy a kiragadott faj valamelyest megragadja az ember fantáziáját – sajnos az itt felsorakoztatottak közül erre nálam egyik sem volt képes. (Oké, a manó speciális képessége – „Mérgek észlelése, eltávolítása: A manó teste érzékeli ha méreg van benne és automatikusan eltávolítja azt.” – elég szórakoztató, elvégre mindenki így szokott működni.) Ami itt újnak tűnik, az az „Elemek Urai” – itt névátgondolást javaslok, nagyon erőltetett lesz ezt játékban használni, már szerintem -, de némi tápon kívül semmi érdekest nem látok bennük, illetve a sötételf, amelyek „holtak feltámasztása” című faji tápja cseppet talán átgondolatlannak sejlik.

 

Ja, és ugye a nogrik, akiknek három kasztjuk van.

 

Nekem semmi kifogásom sincs az oldschool dungeon-hentekkel szemben. Semmi gond a kaszt alapú rendszerekkel sem. Az eredeti D&D szerintem marhajó játék – tényleg! -, a Rules Cyclopedia egész egyszerűen remek. A Kalandföldben szereplő déndzsönszemlélet viszont kissé nagyon erőltetett, átgondolatlan.

 

Az általános ismeretek – fejezet egyszerűen bűbájos a négy oldalnyi felszereléslistával (javaslom, ha legközelebb 32 oldalas rpg-t készítenek a szerzők, akkor fogják rövidebbre), a fegyverek és vértek fejezetből pedig sajnos hiányoznak a vértek leírásai.

Az isten-lista kissé esetleges – elég szűk területre terjed ki a vallás ezen a világon -, az istenek leírásai hozzák a fajok ismertetőjének szintjét. (Zárójelben: fantasy rpg-ben elég furán hat az elektromosság fogalma, főleg, ha istenekkel vonják össze a dolgot. Lehet persze, hogy csak az én fejemben van így, de számomra az elektromosság fogalma mindig is kissé materialista asszociációkat kelt, ezt isten-dolgokkal keverni legalábbis hangulatromboló.)

 

A varázslatlista eléggé déndzsön-stílusú, azaz jól fekszik az előzőekben összehozott elemekhez, bár akadnak furcsa elemek is – lásd a druida madaras varázslatát, amelynek hasznosságával kapcsolatban akadnak kétségeim.

 

A harcrendszer semmi különös, bár megjegyezném, hogy az ügyesség/gyorsaság 12 feletti részéből származó bónuszok – a kidobási kockák miatt – nem igazán lehetnek gyakoriak. Nem tudom, hogy ez tudatos döntés-e a készítők részéről.

 

Az egyéb szabályok kissé esetlegesnek tűnnek és/vagy hiányosak. Az égés, valamint a tárgyak roncsolódása szabályokat például jó ötlet lenne összevonni valami egységes, szimpla rendszerbe (lehetőleg olyanba, amelyben pl egy kőbalta nem tartósabb műszer egy vasfejszénél). A szakértelmeknél kimaradtak azok a módosítók, amelyekkel a 26. oldalon a példa a legnagyobb természetességgel bánik. Ami pedig a két fő szakértelmet, a fegyver- és varázshasználatot illeti: ha a fejlődés ezeken alapul, mi értelme van az elején külön kasztokról beszélni és külön tulajdonság-dobásokat rendelni hozzájuk? Nem lenne logikusabb faji alapon kidobálni a tulajdonságokat, majd a fejlődés során (attól függően, hogy kardlengetésre vagy tűzgolyózásra gyúr a delikvens) eldönteni, hogy az ipse – mondjuk – inkább sámán vagy harciális morcos?

 

A „világleírás” kissé elnagyolt, a szakértelemlista pedig az előbbiekhez hasonlóan esetlegesnek tűnik. Felteszem, ennyi fért be a 32 oldalba a másolgatás során.

 

Nézzük, mit szerettek volna elérni a szerzők:

 

 

Megvalósult a céljuk? Nehéz ellenőrizni, bár gondolom nekik tetszik.

Újat mutat-e a játék az általuk meghatározott kategóriában? Hát, igazság szerint még a hazai piacon megjelent versenytársakhoz képest sem nagyon.

 

Fenntartva, hogy örülök minden pályázatnak és csak támogatni tudok minden rpg-készítő megnyilvánulást, a Kalandföld szerzői nem céloztak túl merészen a játék megírásánál – és mintha ezt a célt sem nagyon sikerült volna eltalálniuk.

 

Mindegy, lesz ez még jobb is.