Anne McCaffrey: Fehér sárkány
A Fehér sárkányban McCaffrey visszatér a hárfásoktól a sárkánylovasokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sárkányfészekből indul a történet. A könyv Ruatha alag örököse, az ifjú Zsaxom történetét meséli el, és időrendben követi a Sárkánydobokat.
A borító feltehetőleg a főszereplőt ábrázolja, és én némiképp hiányolom róla Ruth-ot. Ezenkívül még kis értetlenséggel fogadtam a befont tincseket és a fülbevalót, de valószínűleg csak az én ízlésem konzervatívabb a kelleténél. Vagy csak azért zavar, mert ilyesmiről emlékeim szerint említés sincs a könyvben, és a karakterből számomra nem jöttek le ezek. Ettől függetlenül a borítóval nincs semmi gond.
A fülszöveg megint hangzatos felirattal kezdődik: A jövő a múlt után kutat… Nos, leszámítva, hogy a jövő csak a kutatott múlthoz képest jövő, ez viszont minden esetben így van, tehát szituációtól független, és a könyvben a jelen kutat a múlt után, semmi bajom a kezdéssel. Felkelti a figyelmet, mert aki nem gondol bele, hogy a mondat tulajdonképpen a kutatás szót leszámítva nyilvánvaló tényt közöl, az beleolvas. Aki meg belegondol, az is, hátha van benne valami csavar.
Aztán persze belefutunk az első mondatba, amely mindjárt csúsztat egy kicsit, hiszen Zsaxomot és Ruth-ot pont olyan erős kötelék köti össze, mint valamennyi sárkányt és lovasát a Pernen. És Ruth egyelőre egy rejtett tehetségét csillogtatta meg (na jó, ha nagyon alaposak akarunk lenni, mondjuk kettőt) a számosból, és igazából egy csomóan nem hiszik, hogy haszontalan korcs lenne. A többi rész viszont többé-kevésbé tényleg igaz a fülszövegből.
A szöveggondozás ismét nem sikerült tökéletesre, és bár általában kevés hiba akad a könyvben, azért találtam olyan mondatot, amiben mindjárt kettő is maradt.
A Fehér sárkány ott és akkor kezdődik, ahol és amikor Ruatha alag ifjú birtokos nagyura, Zsaxom, és sárkánya, Ruth, akinek megigézésével a fiú tekintélyes vitát kavart, végre megkapják az engedélyt, hogy repülhessenek. Helyzetük több szempontból is kényes. Lessza, Benden fészek sárkányúrnője a Sárkányröptében lemondott Ruatha alagról az újszülött Zsaxom javára, és azóta is egyetlen lehetséges jelöltnek tekinti a nagyúri posztra. A többi birtokos nagyúr sem akarja, hogy Zsaxomból sárkánylovas legyen, mert ha Ruatha vezető nélkül maradna, az súlyos harcokat eredményezne a cím és birtok nélküli nagyúri csemeték között.
Zsaxomnak tehát még ahhoz is a sárkányvezérek engedélyére van szüksége, hogy repülhessen, arról pedig senki hallani sem akar, hogy a szál ellen harcoljon. De vajon mit lehet tenni egy kamasz fiúval, akinek egyetlen barátja a sárkánya, aki képes bárhová és bármikorra elvinni őt egész Pernen? Egy valaki tarthatja vissza Zsaxomot attól, hogy bármit megtegyen, és az saját maga. E téren azonban pokolian jó munkát végzett a fiú nevelője, Lital, aki két évtizede igazgatja Ruathát mindenki megelégedésére. Furcsa módon Zsaxom titkos szövetségese a szabályok áthágásában Erőd alag sárkányvezére, N’ton, aki sokkal inkább megérti a fiú problémáit, mint bárki más.
Már ez a helyzet is éppen elég bonyodalommal szolgálna, de a Pern nem Zsaxom körül forog, és sokakat egyáltalán nem érdekli, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie az ifjú nagyúrnak. A múltlakók kilátásai a Déli kontinensen egyre rosszabbodnak, míg végül olyan drasztikus lépésre szánják el magukat, ami kis híján polgárháborúba taszítja a Pern sárkánylovasait.
A Déli kontinens egy csapásra az érdeklődés középpontjába kerül, ami cseppet sincs Lessza és F’lar ínyére, akiknek megvannak a saját terveik a feltérképezetlen területtel. Zsaxom pedig, aki egyedüliként van tisztában Ruth képességeivel az időbeli ugrások terén, sorra szegi meg a szabályokat, miközben egyre csak próbál megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. A Déli kontinens pedig még őriz titkokat az elfelejtett múltról, melyek megváltoztathatják a Pern egészét, és ezen titkok egy része ott rejtőzik a tűzgyíkokban, akik viszont különleges figyelemmel tüntetik ki Ruth-ot…
A Fehér sárkány az egyik legmozgalmasabb könyv a hat eddig megjelent McCaffrey kötetből. Több síkon is bonyolódik, több helyszínt használ, és mesterien köti össze a szálakat. Földrajzilag megint táguló fókusz jellemzi a történetet. Ruatha alagból indulunk, ahol Zsaxom és Ruth végre repülhetnek, mint igazi sárkány és lovasa. Aztán az egész birtok jön, ahol a fiú első tapasztalatait szerzi a nőkkel kapcsolatban, majd az Északi kontinens, és a nagypolitika, meg a szál fenyegetése teszi próbára a képességeit. Végül a Déli kontinens, a múlt titkai és a szerelem, ami – mint minden más az életében – szintén nem marad problémamentes.
Közben azonban, és ez újítás McCaffrey-től, egy másik szál is kibontakozik, amihez eleinte Zsaxomnak nem sok köze van, azonban a történet előre haladtával egyre többször keresztezi az ifjú nagyúr életét, és nem könnyíti meg a helyzetét. Ez a szál Lessza és F’lar birtokos nagyurakkal folytatott játéka, amibe beleszólnak a múltlakók, a céhek és a Déli kontinens lakói is. Ahogy Zsaxom egyre többet lát ebből a játszmából, úgy sodródik mind jobban bele, és úgy vív ki magának egyre jelentősebb szerepet a Pern sorsát meghatározó emberek között.
A Fehér sárkány nagyszerű példa rá, hogy lehet egyéni célok és törekvések sokaságából olyan történetet írni, ahol a szálak végül egységes szövetet adnak. Élvezetes nyomon követni, hogy az egyes szereplők hogyan maradnak következetesek és hűek saját magukhoz, hogyan igyekeznek a saját terveiket megvalósítani, és mindez mégis mennyire egy irányba viszi a történetet. Ritkán találkozom olyan könyvvel, ahol ennyire egyéni törekvések mellett a sztori nem esik szét, vagy ahol a történet kedvéért nem kell erőszakot tenni a karaktereken. A Fehér sárkány egyszerre szól egy fiatal fiú férfivé válásáról, egy álom megvalósulásáról, a politikáról, a tudás utáni kutatásról, a kalandról és a Pern jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Mindezt úgy, hogy a szereplők a helyükön vannak, az író nem zúdít az olvasóra emészthetetlen mennyiségű információt, végig élvezetes, fordulatos és érthető marad a cselekmény.
A Fehér sárkány az eddigi hat kötet talán legjobb regénye.
dragondark
2008-07-24 10:48:49Kösz' az ismertetőt.
-------------- automata szoveg -------------------------
Anne McCaffrey: Fehér sárkány ( Wyquin )
http://rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5300
--------------------------------------------------------
Valdmur
2008-07-27 17:10:54Az ismertető igen jó, s bár csupán 8 pontot adok rá, nem miattad teszem. Én ugyanis nem kedvelem McCaffrey asszonyság műveit. A sárkányok felmagasztalós lealacsonyítása nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ha valakinek különleges képességei vannak, szerintem annak több esze is van, minthogy a körülményeket jól számba véve lealacsonyodjon úgymond "lovacskába". Egy sárkány esetében ezt pedig egyáltalán nem vagyok hajlandó elhinni, főleg azt, hogy itt a szó szoros értelmében vesszük a lovacskát...
Bár minden fantasy (vagy fantasy sci-fi kombó, mint jelen esetben) valamelyest különálló világrenddel van felruházva, ezt az egy dolgot sehol nem vagyok képes elviselni. És egyébként is, a túlságosan 'divájnos' főszereplők már betegesen gyakoriak az irodalomban, s ezt sem szeretem.
wyquin
2008-07-28 09:16:44Üdv Mindenkinek!
Valdmur
Függetlenül az ismertetőtől, és a McCaffrey-könyvektől, azzal a megállapítással, hogy a különleges képességekkel sok ész is járna, vitatkoznék.
Különleges képességnek számít, ha valaki fejben képes hat-nyolc számjegyű prímszámokat kiszámolni? Egyes autisták képesek rá, a mindennapi életben, amely sokaknak természetes, mégsem bodogulnak segítség nélkül.
Azt pedig, hogy valaki mit tekint "lealacsonyodásnak", én nem határoznám meg ilyen kategorikusan egyetlen szemszögből. A sárkányok és lovasaik kapcsolata McCaffreynél nagyon mély, nagyon szoros és nagyon erős érzelmi kapcsolat. Talán egy anya lealacsonyítónak érzi a pelenkázást?
Én azt hiszem, ezekben a könyvekben elég hitelesen és logikusan megalapozta az írónő azt a köteléket és azt a közeget, amelyben egy sárkány és lovasa úgy teszi a dolgát, hogy mindketten tisztában vannak saját feladatukkal és nélkülözhetetlenségükkel.
Természetesen ettől még nem mondom, hogy ez bárkinek muszáj, hogy tetsszen, de logikus érvekkel nehéz megcáfolni a működőképességét szvsz.
Üdv: Wyquin
Valdmur
2008-07-30 13:35:15Én tudtam egyébként, hogy valaki felhozza a bolond-matematikát, de hogy ilyen hamar, azt nem. Ez nagyon rossz példa egyébként, és egyáltalán nem hasonlóval állunk szemben.
Amióta az eszüket tudják, munkájukat helyesnek, fontosnak vélik... de mi lenne a helyzet, hogy ha nem így történt volna? Ha már régóta saját, szívből érkező álmaikat kergethetnék valahol máshol, csupán azért, mert "átlagos" (már amennyire egy hasonló világ átlagos) környezetbe kerültek? És a szoros kapcsolat a világban sem képes meggátolni a lealacsonyodást, ezt nem érdemes magyaráznom.
Legyen igazad, de szerintem a telepatikus kapcsolat erős túlzás. Miért nem lehetne a jól bevált beszéddel foglalkozni, ezek helyett a nyugalmas olvasást felzavaró telepatamániák helyett? Kérlek titeket, csak egy aprót gondoljatok bele, mielőtt letámadnátok más véleményét.
wyquin
2008-07-30 20:47:16Üdv Mindenkinek!
Valdmur
Két apróságot jegyeznék meg. Az egyik, hogy nem állt szándékomban "letámadni más véleményét". Olyannyira nem, hogy szvsz nem is tettem ilyet a hozzászólásomban, de ha mégis így érezted volna, sietek leszögezni, hogy nem ezt akartam elérni.
A másik, hogy azon túl, hogy "ez nagyon rossz példa", tudnék mit kezdeni esetleg érvekkel is, mert tiszteletben tartom a véleményed, még akkor is, ha nem értek egyet vele, csak nem hiszem, hogy ez meggyőző lehet egy vitában.
Hozzászólásod további részét pedig igazából nem értem. Mit értesz az alatt, hogy "de mi lenne a helyzet..."?
Úgy érted, mi lenne, ha valaki kitenyészti a sárkányokat a tűzgyíkokból, aztán vállat von, és azt mondja: Ó, bocsi, mégsem ültethetek embereket olyan lények hátára, akiknek bizonyos képességeit és tulajdonságait éppen ennek a célnak az érdekében tettem olyanná, amilyenné, és ezért most menjetek, amerre a kedvetek tartja, kitalálok valami mást!
Mert ez esetben nyilván más lenne a történet, de attól tartok, azon nem lehet segíteni, hogy az írónő olyanra írta meg, amilyenre ő akarta, és nem kérdezett meg minket
.
A telepatikus kapcsolat pedig a világ szerves része, olyan alaptétel, amire az egész sztori épül. Lehet kedvelni, vagy nem kedvelni, de akkor is része annak a világnak, amit McCaffrey felépített, szóval nem igazán értem, hogy lehetne beszéddel helyettesíteni.
Végképp nem értem a következő mondatot:
"És a szoros kapcsolat a világban sem képes meggátolni a lealacsonyodást, ezt nem érdemes magyaráznom."
Őőőő... maradnék a példámnál. Szerinted egy anya lealacsonyítónak érzi a csecsemője pelenkázását?
Itt most nem arról van szó, hogy te mit gondolsz arról, megalázó lenne-e, ha valaki a hátadon utazna, hanem arról, hogy mit gondol erről egy sárkány McCaffrey könyvében. Sárkányt és lovasát olyan szoros kötelék fűzi egymáshoz, hogy mindketten kötelességüknek érzik, hogy megtegyenek dolgokat. A sárkányok örülnek, ha segíthetnek a lovasuknak a szál elleni küzdelemben, a lovasoknak pedig eszük ágában sincs elhanyagolni a sárkányukat, annyira fontos nekik.
Dögöljek meg, nem értem hol kéne a sárkánynak lealacsonyítónak éreznie a saját feladatát, ahogy azt sem, miért kéne pl. ugyanezt éreznie egy sárkánylovasnak, amikor lesúrolja és beolajozza a sárkánya bőrét.
Hmm?
Üdv: Wyquin