WoD kampányleirás – Sao Paulo
São Paulo by Day
Alább következik egy leírás São Paulóról, tisztán a valóságot tükrözve. Igyekeztem mindenféle hasznos információt belezsúfolni, amivel élővé lehet tenni a várost a játékosok számára, akiket ide sodor egy kaland. A forrásokat a végén jelöltem meg, de minimális Google lábmunkával lehet ennél sokkal mélyebb információkat is összegyűjteni.
Demográfiai adatok
A város Dél Amerika legnagyobbja, ami elővárosokkal együtt 40-szer akkora területen terül el, mint Budapest és tízszer annyian lakják. 1890-ben még csak 65 ezer lakosa volt a városnak, ez száz év alatt több mint háromszázszoros növekedést jelent. Ez természetesen csak bevándorlók hatalmas tömegeivel volt lehetséges, São Paulo így a legszínesebb városává vált Dél Amerikának. A 20 millió lakosból hatmillió olasz származású, a portugálok és az afroamerikaiak pedig még 3-3 milliót tesznek ki. Itt él a világon a legnagyobb japán közösség a szigetországon kívül; több mint 300 ezer fő. A beszélt nyelv ennek ellenére csak a portugál, rengeteg olasz jövevényszóval, bármi mással elég esélytelen próbálkozni. A brazil közoktatás nem volt olyan helyzetben az elmúlt ötven évben hogy értékelhető szintű nyelvtudást adjon az ország lakóinak a kezébe.
Erős gettósodás figyelhető meg São Paulóban, az öt belső negyed életminőségben, várható élettartamban, gazdagságban a skandináv országok szintjén van, a külsők Azerbajdzsán, Mongólia és Guyana életminőségével vetekednek. Ez az óriási társadalmi különbség jelentős szerepet játszik a hihetetlen szintű bűnözésben kialakulásában.
A városlakók magukat paulistanos-nak hívják, és a város sokszínűségének köszönhetően, ha valaki nem nagyon feltűnően turista, akkor őt is helybelinek nézik.
Remek metrórendszer van, amit folyamatosan bővítenek, olcsón és gyorsan eljuttat mindenhova a városban. A buszokról ugyanez már nem mondható el, a dugó permanens. Az elővárosokat a helyi HÉV, a CPTM teszi elérhetővé.
Két folyó is átfolyik a városon, a Tieté és a Pinheiros.
A világ legnagyobb helikopterflottájával ez a város rendelkezik, több itt a gépesített szitakötő, mint New Yorkban vagy Tokióban. Elfogadott látvány hogy a felső pár ezrelék helikopterrel jár munkába, csökkentve az emberrablás kockázatát.
A pénz brazil reál, ami elég jól közelíthető 100 forinttal (most éppen 96 HUF 1 reál). 850 reál az átlagfizetés. Egy kiló kenyér 3.3 reál, de a hús 1.60-15 reál intervallumban van. Egy liter tej 1.9 reál, egy üveg bor 3-7 reál, egy 0.35ös sör körülbelül 1 reálba kerül. A benzin Európához képest olcsó, 3.4 reál/gallon, ami körülbelül 1 reál/literre jön ki.
Látnivalók
A város megkérdőjelezhetetlen központja az Avenida Paulista, a felhőkarcolókkal szegélyezett kereskedelmi és gazdasági központja a városnak, itt találhatók a főbb múzeumok is. A város fő temploma a Catedral da Sé is megér egy misét. Emlékezetes még a Parque do Ibirapuera, egy falat gyönyörűen megművelt zöld a város szívében.
Remek metrórendszer van, amit folyamatosan bővítenek, olcsón és gyorsan eljuttat mindenhova a városban. A buszokról ugyanez már nem mondható el, a dugó permanens. Az elővárosokat a helyi HÉV, a CPTM teszi elérhetővé.
Két folyó is átfolyik a városon, a Tieté és a Pinheiros.
De São Paulót elsősorban nem az építészeti csodák miatt látogatják. Minden évben megrendezik a Carnival-t, ami ugyan méretben és népszerűségben is elmarad a Rióitól, de egy húszmilliós város legnagyobb bulija így is olyasmi, amit érdemes megnézni! A mediterrán tempójú éjszakai élet, a bárok és klubok végtelen sora lényegesen vonzóbb, mint az a pár történelmi emlék, ami a modern épületek között megbújik.
Szórakozóhelyek
Restaurant Skye: az ötcsillagos Unique hotel tetején figyel ez az étterem, lenyűgöző kilátással az Ibirapuera parkra. Az árak és a minőség ennek megfelelő, ha meg kell kérdezned mibe kerül itt egy fogás, akkor semmi keresnivalód nincs itt.
Apollinari: Kézzel készített, designerek által csak ide tervezett bútorok, homáros ravioli, gyönyörű nők és hosszú sor az ajtó előtt, ezek jellemzik São Paulo legújabb elit klubját. Ha nem nézel ki elég lazának, ne is álmodj róla, hogy bejutsz.
Emporio de Serra: A városra néz le a Cantareira hegyről ez a romantikus étterem/bár. Hangulatos nádfedeles teraszon forró csokoládét szürcsölve lehet a lábad előtt elterülő nagyvárost figyelni.
Fidel: a középkorú középosztály helye, klasszikus (avagy nyálas, hozzáállás kérdése) bárzongorával és ütős koktélokkal.
Gringoes: igazi turistacsapda, „eredeti ír kocsma” túlárazott Guinessel.
Grazie a Dio!: A latin zene szerelmeseinek, minden este élő zenével. Salsa, samba, merengue hajnalig!
Gyorséttermek
A város milliós arab lakossága uralja a gyorséttermek piacát, a nagy nemzetközi nevek (Wendy’s, Burger King etc) mellet tehát leginkább kebabot és falafelt lehet enni az utcán levő kioszkokban.
Habib, Mister Sheikh és Bob’s a három legnagyobb helyi lánc neve.
Italok
Cachaça: Ez Brazília cukornádból készült nemzeti töménye, valahol 40-50% körüli alkoholtartalommal. Csak északon isszák tisztán, délen mézzel keverik illetve töménytelen sok koktél alapanyaga. Akárcsak a jó whisky, ez is jobbá válik a korral.
Sörök: Természetesen import Heineken minden mennyiségben. A legnépszerűbb helyi márkák a következőek: Brahma, Antarctica, Skol, Bohemia, Caracu és Itaipava. Ezeknek van mind láger, mind barna sör itala, de a brazilok elsősorban a világos verziókat isszák. A nagy meleg miatt jegesvödrökben hozzák ki a sört az asztalhoz, illetve csak kis poharakat töltenek ki egyszerre. Ezeket a pincér újratölti automatikusan ameddig nem jelzed, hogy elég volt.
Borok: egy Európányi országban lényegében mindenféle és mindenfajta bort készítenek, a kéttablettás alkeszellátótól a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő sztárborászok boraiig. Néhány nagyobb, minőségi pincészet: Salton, Miolo, Don Laurindo
Tömények: Az import whisky és vodka az elit itala, a tömegnek a rum a mérge.
São Paulo by Night
Rablások
A most következő információ a 90es évek közepét/végét tükrözi, azóta kőkemény rendőri szigorral (és brutális túlkapásokkal), egy picit sikerült javítani a helyzeten, de nem sokat.
São Paolo helyi specialitása az emberrablás, Venezuela után itt történik a legtöbb emberrablás ezer főre. Egyrészt a legfelső réteg a célpontja a jól szervezett akcióknak, akik ez ellen testőrökkel telezsúfolt páncélozott limuzinokkal védekeznek, illetve azzal, hogy helikopterrel közlekednek a városon belül. A tendencia az, hogy a felső és felső-közép réteg erődített, fegyveres őrökkel védett lakóparkokba vonul vissza.
A másik népszerű célpont az ATMekből éppen pénzt kivevő ember. A quicknapping azt jelenti, berántják az illetőt egy furgonba, és fogva tartják pár napig, minden nap kivetetve vele a maximális napi limitnyi pénzt, ezután általában többé-kevésbé sértetlenül elengedik. Emiatt este 10 után az ATMek megszűnnek működni, egyszerűen nem adnak ki pénzt, ezzel is nehezítve az emberrablók dolgát.
Az emberrablás annyira mindennapos dologgá vált, hogy megjelent a virtuális emberrablás fogalma is, amikor a bűnözők véletlenszerű telefonszámokat hívnak fel és közlik, hogy elraboltak egy családtagot, és ha nem fizetnek azonnal akkor annak emberhalál lesz a vége. Az emberrablástól való félelem belerögzült az emberekbe annyira, hogy sokan már egy telefonhívástól is fizetnek.
A nyílt utcai rablás is teljesen normális üzletmenet, általában egy felfegyverzett fiatalember kér meg, hogy ugyan már add át a nálad levő értékeket, ha nem szeretnéd magad keresztüllövetni. Minden útikönyv javasolja, hogy tartsunk magunknál körülbelül 50 dollárnyi készpénzt és adjuk át ilyenkor azonnal vita nélkül. A rablók használni fogják a fegyverüket az ellenkezés legkisebb jelére is.
A São Paulói alvilág rendkívül tisztelet és tekintély alapú, nem engedheti meg magának egyetlen utcai betyár sem, hogy futni hagyjon egy áldozatot.
A piros lámpák is veszélyforrásnak minősülnek éjszaka, ha nincs páncélozva a kocsi, akkor a bezárt ajtó sem segít sokat (bár kétségtelenül értelmesebb, mint nyitott ajtóval autókázni). A láthatólag bérelt kocsik különösen népszerű célpontok.
A motoros banditák is komoly veszélyforrást jelentenek, akik a közlekedési szabályokra vagy az elemi biztonság minden követelésére fittyet hányva száguldoznak fel alá, és ha érdekes célpontot találnak, akkor néha megállnak, hogy könnyítsenek rajta.
Rendőrség
A rendőrség sem jelent biztonságot, 1996-ban történt a következő, hatalmas felháborodást keltő ügy. A helyszín a külvárosi favelák, bádogvárosok egyike volt, ahol titokban egy éjszakán át követték az Otávio Lourenço Gambra nevű rendőrt, akinek a beceneve csak „Rambó” volt. Azon az egyetlen estén elkövetett tetteiért később 59 év börtönt kapott. „Vétlen szemlélődők ellen elkövetett extrém perverzitás és kegyetlenség” jellemezte a viselkedését a későbbi ítélet szerint. Az éjszaka egy vétlen raktárdolgozó halálával ért véget, akit Rambó a kocsijából rángatott ki, kínzott meg és végül agyonlőtt. A lakók szerint már hónapok óta ez ment minden éjszaka.
A brazil rendőrség nagy problémája, hogy míg az Európai államokban rendfenntartó, védő szerepből alakult ki a modern rendőrség, Brazíliában a szökött rabszolgákra vadászó alakulatok képezték a testület magját. Mai napig is két ága van a rendőrségnek, a katonai és a civil. A katonai feladata a járőrözés és a tetten ért bűnözők letartóztatása. A civil rendőrség feladata az ismeretlen tettesek utáni nyomozás és a katonai rendőrség által leszállított emberek elítéltetése. A két ág viszonya ellenséges, egymással rivalizálnak és rendszeresen megsértik a másik hatáskörét. A civil rendőrség alulfizetett, alulfelszerelt és túldolgoztatott, valószínűleg remek kalandlehetőségek vannak a kisegítésükben.
A katonai rendőrség tisztjeit továbbra is katonatiszti stílusban képzik ki, a négyéves képzésből szinte teljesen kimaradnak a nyomozati és rendőrségi módszerek. Brazíliában szokatlanul hamar és nagyon magas nyugdíjjal vonulhatnak nyugállományba a rendőrtisztek. Ez ahhoz vezet, hogy az utcákat évek óta járőröző tapasztalt rendőrök fölé gyakran kerülnek 23 éves srácok, akiknek sok közük nincs a valódi világhoz és ezt brutalitással és az alárendeltjeik módszeres megalázásával orvosolják. A katonai rendőrségen belül az öngyilkosságok száma rendkívül magas.
A börtönök minden képzeletet felülmúlóan túl vannak zsúfolva az elmúlt évek kemény intézkedéseinek köszönhetően. A 6 emberre tervezett cellákban átlag 40 (!) ember van elszállásolva. Az amúgy sem vidám börtönlétre ez a várható hatást gyakorolja. Komoly feszültséget okoz az is, hogy az átlagkereset 4xesébe kerül benn tartani egy rabot havonta. Az igazságszolgáltatási rendszer lassú, elavult és korrupt, gyakran hoz elsietett, igazságtalan ítéleteket. 23000 emberre jut egy bíró, szemben például Németországgal ahol 3500 emberre jut egy.
A buszokat a bűnözők „Mozgó ATMnek” hívják. 1999-ben 10698 buszt raboltak ki, óránként egyet. Fegyveresek felpattannak, elragadnak néhány táskát és leugranak. Ez néha elfajul. Egyik hírhedt eset 2000 februárjában történt, amikor a buszvezetőt lelőtték, és a busz ezek után beleszaladt egy villanypóznába. A továbbiakat mindenkinek a fantáziájára bízom.
Gyilkosságok
1999-ben 9027 embert gyilkoltak meg São Paulóban. New Yorkban ugyanebben az évben 667-et. A gyilkosságoknak csak 10%-a volt érzelmi alapú, hirtelen felindulásból elkövetett, a többség az „business as usual” jellegű volt. Általában csak megölik az áldozatot, de semmit nem visznek el, hozzá sem nyúlnak az értékeihez. Hosszas interjúk készültek az elkövetőkkel, és a legtöbben nem látják be, hogy bármi rosszat tettek volna. Szerintük az áldozatoknak „meg kellett halnia”. Fumaça, az egyik bérgyilkos, akinek a lelkén több mint ötven halál szárad, a következőképpen fogalmazott: „Büszke vagyok arra, hogy soha nem öltem meg ártatlan embert.”
A rosszabb kerületekben normális, hogy az ember reggel egy újságpapírral vagy műanyaggal letakart holttestet lát munkába menet. Ilyenkor az emberek félrenéznek és továbblépnek. Nem az ő dolguk.
Tipikus történet a következő: valaki békésen iszogat egy bárban, egyszer csak belép egy vagy több elkövető, gondosan céloznak, tüzelnek, majd nyugodtan távoznak. Ezek mind kivégzések, általában bosszúból egy korábbi gyilkosság megtorlásaként, vagy mert az áldozat nem tudott törleszteni. A dealerek rutinszerűen gyilkolják meg azokat a drogosokat, akik már nem tudják kifizetni az adagjukat, egyszerűen úgy látják, hogy nem elviselhető az az arcvesztés, ami egy adós életbenhagyásával járna.
A tisztelet minden, még ha ezt furcsán is értelmezik, és a sérelmeket csak a vér mossa le. Ha két ember összeszólalkozik, a verekedés semmit nem old meg. Eltelik egy hét, kettő, talán egy hónap és az egyik sértett levadássza a másik felet. Legjobb idő ilyen atrocitásokra a hétvége, ilyenkor megbízhatóan vagy otthon, vagy a legközelebbi kocsmában vannak az emberek. A kocsmai gyilkosságok elenyésző része kezdődik csak verekedésként, nem a helyzet fajul el általában, hanem valaki értesíti a gyilkost, hogy a keresett ember éppen ott iszik. Ilyenkor felvonul egy kisebb hadsereg, és jó esetben csak a célpontot pumpálják tele ólommal, de ha rossz napjuk van, akkor a kocsmában mindenkit, hogy ne maradjon tanú.
Egy tömeggyilkos a következőképpen beszélt magáról. „Elmentem egy randira egy csajjal aki hallott már a hírnevemről. Azt mondta, hogy valami durvább, keményebb emberre számított. Nem vagyok durva. Igazából egy kedves srác vagyok, csak megkövetelem azt, hogy tiszteljenek.”
A favelák lakói azok, akik a legtöbbet szenvednek az erőszaktól, a banditák gyakran egy családban élnek tisztességes, kemény dolgozó rokonaikkal. Nagyon határozott szlengje van a banditáknak, és ettől élesen elkülönülnek a magukat tisztességesnek tartó favela lakók. Az elkülönülés egyike a vallás, egyszerűen öltözködnek, rendszeresen imádkoznak és templomba járnak. Nem isznak és nem mennek ki az utcára éjszaka, és mindent megtesznek, nehogy banditának nézzék őket. Ahogy egy másik elítélt fogalmazott „Az a fontos, hogy jó embernek látszódj. Nem érdemes keménynek látszódni, minden kemény csávóra jut tíz másik, aki keményebb és ezt be is akarja bizonyítani. Aki keménykedik, azt idővel lelövik. A golyó ugyanúgy végez egy bátor emberrel, mint egy punkkal.”
A favelák lakói sajnos a rendőrség szempontjából egyetlen kategóriába esnek, nem tesznek különbséget ocsú és búza között. Mivel hihetetlen sok az illegális fegyver és nem is félnek használni őket a tulajaik, ezért a rendőrség általában nem járőrözik ezeken a területeken, a lakók maguknak szervezik meg a védelmet. Justiceiros a neve azoknak a profi gyilkosoknak akiket egy-egy bádogváros bérel fel, hogy megtisztítsa azoktól akiket a helyiek bűnözőknek tartanak. Nem viccelek. Ez az 1990es években, egy metropoliszban történik, nem 1800ban a vadnyugaton.
Monte Azul favelájában, São Paulo déli részén, a helyiek saját rögtönítélő bíróságot szerveztek és 3 éven keresztül, 89-től 92-ig megöltek minden nem kívánatos elemet, aki nem menekült el a környékről.
A gyilkosságok legdurvább fajtája a chacína. Ez többszörös gyilkosságot jelent, és habár csak az összes erőszakos halál 4%-a ilyen, mégis sokkal nagyobb rettegést keltenek mint a többi 96%. Ezek általában akkor következnek be, amikor egy halálra jelölt ember nyilvános helyen tartózkodik, és valamelyik gyilkos bepöccen. Ártatlanul italozgató emberek halnak meg, néha tucatjával, hogy egy ember által ki nem fizetett adósságot látványosan megtoroljanak. Motiváció még, hogy ne maradjon tanú a gyilkosságra. Gyakran egész családokat mészárolnak le, hogy ne maradjon senki, aki bosszút állhatna később.
Összefoglaló
Remélem a fentiekkel senkinek nem vettem el a kedvét, hogy nyaraljon egyet São Paulóban A külkerületek a legdurvábbak, a belső pár elitnegyedben olyan szintű a rendőri jelenlét, hogy nem történnek bűncselekmények. Meg persze taxival kell járni ajtótól ajtóig, nem olyan drága. Viszont egy ilyen forrongó káosz bármilyen játékhoz kiváló alap.
A következő részében a kampányleírásnak a háziszabályokról ejtek majd pár szót, meg vázolok majd pár NPCt, akik már megvannak. Mivel gyakorlatilag végig improvizálok, ezért nem mondhatnám, hogy dúskálok a mellékszereplőkben egyelőre, de majd elszaporodnak.
Források
https://www.lonelyplanet.com/worldguide/brazil/sao-paulo/sights
http://www.economist.com/cities/displayobject.cfm?obj_id=2457299
http://www.braudel.org.br/old/paping21.htm
http://www.braudel.org.br/old/paping25c.htm
THE_Eye
2008-08-25 08:25:02Köszönet a leírásért, messze nem csak WoD-hoz használható.
Daoldin
2008-08-26 07:18:01ugyan nem Sao Paulo a helyszín, hanem épp Rio de Janeiro, mégis a bűnözés kérdése és a fíling miatt érdemes még megnézni az Isten városa című filmet, nomeg mert egy nagyon jó film
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_wh...i_film_id=55277
Balazs
2008-08-27 19:07:55Sziasztok!
Már értem, hogy Dél-Amerikában miért dolgoznak/drogoznak a gyerekek(az énekest várjátok még meg, kb 40 sec):
http://es.youtube.com/watch?v=S3kqfo8DlsY
los conquistadores de ecuador - ez mindent elmond .
Mammon
2008-08-30 06:29:32jesszus, balazs, ez meg mi az isten haragja???
különben mindegy is... atomot nekik!
Vendég Raistlin
2008-09-07 06:38:46"Remélem a fentiekkel senkinek nem vettem el a kedvét, hogy nyaraljon egyet São Paulóban"
De. Igazából egész Dél-Amerikától elment a kedvem.