WoD kampányleírás – 3. rész: Háttértörténet és háziszabályok
Sao Paulóban játszódó WoD kampányhoz az utolsó háttéranyaghalmaz következik alant, mielőtt rátérnék magára a történetre. Az alábbiak javarészt meglevő művek széles skálájáról lettek összelopkodva, kisebb részben a saját agyszüleményeim. Ha valakinek nem tetszik, módosítsa ahogy jónak látja, illetve építő kritikát is szívesen fogadok.
Szokásos disclaimer: Az anyag szabadon felhasználható mindenki számára, de részben vagy egészben történő újrapublikálása előtt kérjétek engedélyemet.
Az alábbiakban az angyal szó nagyon gyakran vonatkozik a bukott angyalokra is, csak nem akartam mondatonként háromszor kiírni, hogy „angyal vagy démon”. Frappáns ötleteket a két csoport közös elnevezésére szívesen veszek, a „Szárnyas”-sal kísérleteztem, de ez baromfiudvar felhangot kapott sajnos.
A háttértörténet
Elsősorban a Sandman, másodsorban a Demon: The Fallen sztoriját követi a kampány őstörténet szempontjából, tehát nem hiszem, hogy bárki számára is túl sok meglepetést tartalmazna. Vázlatosan következzen a világ története napjainkig.
Az első dolog amit le kell szögezni, hogy a Lázadás jó szándékból következett be, nem hatalomvágyból/rosszindulatból. Lucifer és baráti köre többet akart adni a frissen született emberi fajnak, mint paradicsomi egyszerűséget. Megtanították az embert földet művelni, eszközt használni, tüzet gyújtani. Ez volt az alma a Tudás Fájáról. A Bibliában szereplő történet egyszerre igaz szó szerint, és metafora egy évezredek alatt zajló eseményre. Egy biztos, viszonylag hamar észrevette az angyalok egy másik csoportja a bűnbeesést, és Michael (mi a latin szabályok szerint igyekszünk ejteni az angyalok neveit, mind a „májkül”, mind a Mihály bután hangzik) felszólította a helyes útról letért angyalokat, hogy pusztítsák el a frissen emelt házakat, zúzzák össze a szerszámokat, és segítsenek az embereket visszavezetni az ártatlanság állapotába.
Természetesen az ötlet nem volt túl népszerű az egybegyűltek között, és a Fényhozó összecsapott a mennyei seregek parancsnokával. Ez volt a lázadás kezdete. Hiába volt Michael arkangyal, Lucifer volt az úr jobb keze, de facto a legerősebb lény a teremtésben. A meccs a várható végeredménnyel fejeződött be. Ez volt az első alkalom hogy angyal angyal ellen harcolt, a győztesben ekkor még fel sem merült, hogy a vesztessel valamit visszavonhatatlant is csinálni lehetne esetleg. Így hát Michael megszégyenülten távozott és összetrombitálta a hűségeseket. Luciferhez is rengetegen csatlakoztak, a legfőbb angyal iránti tiszteletből, illetve az általa képviselt elvek iránti hűségből. Az Úr nem avatkozott közbe; a világomban Isten nem egyfajta fő-fő angyal aki a legmagasabb trónuson ül, hanem egy megfoghatatlan, és mindenütt jelen levő erő. Megteremtette a világot, és benne az angyalokat. Nem mosolygós bácsi diktálta le a szabályokat a körülötte lótuszülésben ücsörgő nebulóknak akik buzgón jegyzeteltek palatáblákra, hanem az angyalok úgy jöttek létre hogy ismerték a saját céljaikat, tisztában voltak azzal mik ők és mire rendeltettek.
Inkább két nagyjából egyenlő sereg háborújaként képzeljük el a Lázadást, akik különböző módokon akarták az emberiséget segíteni, és az ideológiai különbségeken vesztek össze, semmint egy Isten trónjára törő palotaforradalomnak. A legelvakultabb démonok sem akarták lecserélni Istent a tápláléklánc csúcsán, csak az embereket illető hivatalos álláspont megváltoztatását akarták elérni.
Az évezredek távlatából visszanézve az Úr valószínűleg eleve így tervezett mindent, különben minek teremtett volna olyan szolgákat akik fel tudnak lázadni ellene. Az Urat egy olyan pókerjátszma osztójaként képzeljük el, ami vaksötét szobában játszódik, a tét az életed, az osztó nem hajlandó elmondani a szabályokat, viszont MINDIG mosolyog. (Cr Terry Pratchett)
A harc első szakaszában a legyőzötteket csak foglyul ejtették, de ez hamar megváltozott. Az emberiségből is egyre többen és többen csatlakoztak valamelyik oldalon a háborúba, ami értük és miattuk dúlt. (Emlékezzünk: ez még az emberiség ősatyáinak kora, amikor Ábrahám, Noé és a többiek 800+ évig éltek, tehát ha nem is voltak egyenlő ellenfelei az angyaloknak, de legalább labdába rúghattak mellettük). A lázadók erődöket emeltek a földön, amiket a Menny katonái ostromoltak. Meghatározhatatlanul sokáig dúlt a háború, egyre jobban megtépázva a világot, ahogy eldurvultak a harcok. Angyalok estek el, véglegesen elpusztulva, ezrével, és mindkét fél a pusztítás igájába fogta jelentős erejét, amit teremtésre kapott. Az angyalok majd kétszeres túlerőben voltak (a D:tF szerint 100 000: 200 000 az arány démonok és angyalok között, ha valaki akarja, felhasználja ezt a számot, de lehetnek könnyedén végtelen sokan mindkét frakcióban), de a démonok oldalán ott harcolt a Fényhozó, és amerre járt hullottak az angyalok.
Amikor a háború már a világ puszta létét fenyegette, az Úr megnyilatkozott és egyetlen gondolattal kitaszította az összes Lázadót a világból, egy olyan helyre űzve őket, ahol még sem angyal sem ember nem járt soha; a Pokolba. Hogy a Pokol csak abban a pillanatban jött létre, vagy mindig is ott volt, és csak a bukott angyalokra várt, olyan kérdés, amire senki, soha nem fog választ kapni. A győztes angyalsereg eközben megpróbálta eltakarítani a romokat, és a Lázadók ajándékát, a tudást, elvenni az emberektől, de már túl késő volt, a világ visszavonhatatlanul megváltozott.
Ami komoly dilemma volt a világ megalkotásánál, hogy mitől is lettek gonoszak az angyalok. A pusztán „mert csak” a megváltás reményét se hordozza, ráadásul a legkevésbé sem hősies. Kiinduló helyzetnek a jó szándékú lázadó sokkal romantikusabb, mint a szadista megalománok. A Demon: The Fallen válasza, hogy beleőrültek abba hogy ki lettek taszítva az erősen ingerszegény Pokolba pár évtízezredre, ez ott is elég gyenge lábon álló magyarázatnak tűnt, ráadásul ha a Pokol csak a bukott angyaloké, akkor elvesztik a motivációjukat a halandók megrontására. Nálam a Pokol nem lakatlan pusztaság.
Amint a démonok frissen született népe birtokba vette új otthonát, megérkeztek az első albérlők, az elkárhozott lelkek. Ez talán az Úr kegyetlen tréfája volt, hogy az embernép szennyét küldi társaságul azoknak, akik ellenszegültek, talán egy lecke a démonok számára: „ím, ide vezetett gőgötök”. De egy biztos, a bűnös lelkek a Pokolba kerülnek. Néhánynak van esélye, hogy megtisztuljon, és továbblépjen a mennyország felé, de a legtöbbjük számára ez lehetetlen. Ők lettek a Pokol lakóinak új társai.
A démonoknak pedig táplálék kellet. Nem állt már mögöttük az Úr fénye, a Fényhozó pedig bár mérhetetlenül erős, nem tudja ellátni táplálékkal a teljes seregét. Mi az, amitől jól lakik egy (bukott) angyal? A hit. Ha egy halandó rá fókuszál, tőle várja a megváltást, hozzá fohászkodik, vagy könyörög. Mindegy, hogy ez egy eltorzult démonimádó kultusz, egy csodatévő kegyhelyéhez zarándoklók serege, vagy egy megkِínzott lélek, aki semmi mást nem akar csak hogy enyhüljön a fájdalom végre, és bárkihez fohászkodik aki a meghallgatja. Még egy bukott angyalhoz is.
Lassan alakult ki a szenvedők megcsapolása a Pokolban, és az újabb és újabb büntetések kreatív kitalálása. A folyamat öngerjesztő volt, aki belekóstolt a bűnös lelkekből kinyert táplálékba, eltorzult és egyre kevésbé érdekelték az elvek amik miatt oly régen kiállt a fiatal embernép mellett. Mára ez vált a normális, intézményesített ügymenetté, a szenvedőktől begyűlt hit pedig újraosztódik és jut belőle természetesen a felszínen dolgozó ügynököknek is.
Az Úrról és a Fényhozóról
Lucifer vezeti a poklot, de ő őrzött meg a legtöbbet abból ami egykoron volt. Nincs senki aki megkérdőjelezné a hatalmát, de nem is nagyon folyik bele a napi dolgokba, és főleg nem gyömöszöl bele csecsemőket az üstbe. A kampány egy bizonyos pontján föl fogják kelteni az érdeklődését a földön folyó események, valószínűleg hamar megsejti, hogy ki is Cassiope. Az Úr jobb keze volt, nem lehet tudni mennyit tud, és megjósolni, hogy mit tesz képtelenség, de biztos hogy nem úgy reagál majd, mint a beosztottjai. Talán fel is néz, hogy személyesen találkozzon vele. Erről persze összesen hárman fognak tudni, Cassiope, Lucifer és én. (Lásd még: „a mesélő perverzkedik”) Kaland végén jó poén valami olyasmit elsütni, hogy „Emlékeztek a csövesre aki tüzet kért tőletek? Na, ő volt Lucifer”…
Az Úr _NEM_ vezeti a mennyországot. A Menny lelkesen hirdeti, hogy ők képviselik az Urat, pont úgy mint ahogy minden római bíróság Justicia nevében hirdetett ítéleteket. Évezredenként egyszer ha beavatkozik, akkor is egy-egy angyal kap direkt útmutatást, nem pedig a vezérkarral közli az utasításait. A Menny vezetősége többé-kevésbé a tradíciók miatt van helyben. Alapvetően jó szándékú bagázs, de olyan mentalitással amit a spanyol inkvizítorok is megirigyelhetnének. Ez érthető persze, ők látták, hogy mi történt azokkal, akik ellenszegültek a kapott parancsoknak és nagyon, nagyon nem szeretnének alábukni a Pokolba.
Habár a zsidó/iszlám/keresztény kultúrkör mind örök időkig tartó jutalomat/szenvedést hirdet a földi élet után (purgatóriumot zárójelbe téve), nekem valahogy mindig is unfairnek tűnt, hogy valaki él 20 teljesen átlagos, szürke, mindennap évet, elüti egy kamion, azután hárfázik évmilliókat, vagy rotyog az üstben. Mi módosítottuk a világképet reinkarnálódósra, a szükséges büntetés/jutalom megkapása után mindenki megy egy újabb körre. Ez megmagyarázná azt is, hogy miért van szüksége a Pokolnak folyamatosan új lelkekre.
A kampányban Jézus nem játszik. Ez olyan téma volt amit még mi is nagy ívben kikerültünk, mindenki azt gondol róla amit akar. A kereszténység mint vallás nincs kitüntetve, ők is a tetteik alapján ítéltetnek meg, nem kapnak különleges bánásmódot, és a a könyv 3 vallásának szó szerinti követése (pl házasságtörők halálra kövezése az ószövetségből, a hitetlenek öldöklése a Q’Aranból) se nem szükséges, se nem elégséges feltétele a Mennybe jutásnak. A sorok mögött megbújó eszmék betartása az, ami egy jó sanszot ad.
Az ügynökökről
Mindkét félnek vannak elintézni valói a világban. Az évezredek folyamán erre bevett módszerek alakultak ki, akárcsak a hidegháború évtizedei alatt, hogy minimalizálják civil áldozatok számát és elkerüljék a korai Apokalipszist.
Játékszabályok:
-Csak kapott testben: Emberi alakot öltve kell elvegyülni a halandók között, nem pedig a valódi alakjukban. El kell fogadni a test korlátait (hat rá a gravitáció, a fizika törvényei, csak 5-6 érzékszerve van, etc.) Ehhez kapcsolódik a második szabály is.
-Az Menny és a Pokol ügynökei nem mutogatják direktben magukat, se az erejüket. Már az első esszében részleteztem, hogy ez miért jól felfogott érdeke mind a két csoportnak. Ha valamelyik játékos kibontott szárnyakkal végigrepül a város főutcáján annak nagyon kemény következményei lesznek.
-Nem piszkáljuk a többi természetfelettit. Ez nem annyira a két fél közötti megegyezés, inkább a józan ész diktálta szabály. Egyszerűen járkálnak olyan lények a Földön amik egy frissen leszállt angyalt is vissza tudnak pofozni a Mennybe. Ráadásul az ilyen erőknek megvan az a rossz szokásuk, hogy vannak barátaik és üzletfeleik is, akik mind roppantul kíváncsiak, hogy ugyan már mit keres egy angyal a környékükön. Ez persze nem jelenti azt, hogy hataloméhes varázslókat nem csábíthat el egy démon, vagy valami jó erőtől nem kérhet segítséget végszükségben az angyal. Csak gondolkodjon előtte.
-Nem csapunk össze szemtől szemben. A nagy háború újrajátszására még nem érkezett el az idő. Az ilyen dolgok hamar eszkalálódnak. Egy angyal visszaűz a pokolba egy démont. Ezért cserébe a démon 2 szövetségese elpusztítja az angyal lelkét. Egy csapat szárnyas érkezik megtorló akcióra. Ennek nagyon hamar az lenne a vége, hogy pallossal csépelnék egymást nagyhatalmú lények London egén. Kerülendő. Ehhez kapcsolódik a következő szabály is.
-Szemet fogért, lábat szemért. Ha az egyik fél természetfeletti erőt használ a céljai elérésére (és lebukik) akkor a másik használhat egy eggyel nagyobb csodát büntetlenül, további válaszcsapások nélkül. Tehát ha a démon eltöreti az angyal szövetségesének a lábait, ezzel a kritikus időre kivonva a forgalomból őt, akkor az angyal megöl(et)heti a démon egy hasonlóan fontos szövetségesét. Az hogy pallossal aprítja fel, vagy rákot kap hirtelen, a végeredmény szempontjából mindegy.
A háttérország (Menny ill. Pokol) általában nem figyeli meg az ügynökök minden percét. Nem is igazán tudnák megtenni. Tudnak neki üzenetet küldeni, van egy halvány elképzelésük, hogy hol használt nagy mennyiségű természetfeletti energiát, és pontosan tudják, hogy mikor, hol és mire kért csodát. A kétirányú kommunikáció módja az, hogy az ügynök keres egy csendes sarkot és egy fél órás meditáció után kapcsolatba lép a kenyéradó gazdáival. Ekkor kialakul egy telepatikus kapcsolat, és kérhet útmutatást. Ha harctéri helyzetben akarja ezt megtenni, akkor is van rá lehetőség, de egyrészt nem biztos, hogy a felettese örülni fog, hogy az alkalmazott hirtelen belerobban az elméjébe kérés nélkül, másrészt ez sokkal, de sokkal feltűnőbb, mint a félórás meditáció. Aki a közelben van és erre érzékeny, észre fogja venni.
Az angyalok halhatatlanok. Ténylegesen. Nem úgy, mint a vámpírok, akik jó eséllyel még a két évszázadot sem érik meg, vagy mint a mágusok akiknek el kell menekülniük a világról ha meg akarják élni a 300. születésnapjukat. Ha a testét elpusztítják, akkor visszakerül a feladóhoz, és magyarázkodhat, több baja nem esik. A lelke elpusztítható véglegesen, de erre csak más természetfölötti képes, és még nekik is szervezni kell hozzá jó sokat. Ráadásul nem friss halhatatlanok, hanem konkrétan végigélték az emberi történelmet, és még jó pár más dolgot is. Hihetetlen sok tapasztalattal rendelkeznek. Viszont a tudásuk nagy része teljesen használhatatlan. Minden angyal beszél vagy öt tucat nyelven, de jó esély van rá, hogy a modern angol nincs ezek között. Ha a régi nyelvtudást akarja felhasználni, legjobb esetben is furcsának nézik (miért beszélne valaki tökéletes 18. századi bajort manapság). Ha volt már a kezében volán, akkor az egy olyan autóhoz tartozott ami előtt még ember ment zászlóval. Tűzfegyverből, ha szerencséje van, első világháborús géppisztolyt látott már. Tehát hiába tökéletes az akkád nyelvismerete, vagy tudja pontosan, hogy kell egyszerű kohóban vasércből lapátfejet előállítani, ez a tudás általában nem hasznos. Keni-vágja a római jogot, de megbüntetik tilosban parkolásért. A zsigeri, nem tudásból fakadó képzettségekkel pedig az a probléma, hogy új a test és még szokni kell. Tehát hiába van a kardforgatásban évtízezredes gyakorlata, akkor is idő, míg az idegpályák felveszik a ritmust, amíg megtanulja újra, hogy reagálnak az izmok, vagy akárcsak azt, hogy milyen hosszú éppen a karja. Ez lényegében annak a megideologizálása volt, hogy miért nem kezd minden karakter végtelen sok képzettséggel 10es szinten.
A főnökség a frissen földre érkező ügynökök fejében elhelyez egy jókora tudáscsomagot, ami a túléléshez feltétlen szükséges, például mi is az a piros lámpa, és miért jó ötlet kivárni a zöldet, illetve hogy működik a tévé távirányító. Ez a tudás nem pusztán lexikális, részben bele van „huzalozva” a kapott testbe, de egy modern nagyváros még így is olyasmi amihez még hasonló sem létezett soha a történelem folyamán. Egy friss testben mászkáló halhatatlan érezheti magát egy kicsit elveszettnek. Persze az emberek továbbra is emberek, és ha valamiben, akkor a halandók felhasználásában mindkét oldal profi.
A renegátokról
Amíg az ügynök szolgálja az ügyet addig lentről/fentről kapja az energiát, folyamatosan töltődve. Néhányan azonban szem elől vesztik a célt a halandó világban. Kevesen, nagyon kevesen, de előfordul. A pokol borzalmas hely egy angyal számára, és nagyon nem akar odakerülni, egy démon pedig pontosan tudja, hogy mi történik azokkal, akik megpróbálnak kilépni. Ennek ellenére megesik az ilyesmi. Ha valaki el akarja hagyni a választott térfelét, akkor ez mindössze egy nagyon határozott szándéknyilatkozatba kerül. Ez angyaloknál általában közvetlenül a haza rendelő parancs kézhezkapása után szokott megtörténni. Ennek köszönhetően az általában már (pontosan erre az eshetőségre) készen álló csapat elkapja a friss renegátot, akinek a pályafutása véget is ér ezzel. (A mennyország kifejezetten nem Lawful Stupid jellemű.) Amíg egy bukott angyal nem kér menedéket a Pokoltól, addig kívülállónak minősül és mehet a levesbe. A volt bajtársai ebben általában aktívan asszisztálnak, nehogy az ellenség erőit gyarapítsa. Ha eljut a Pokol egy képviselőjéig a bukott angyal, akkor csatlakozhat a másik oldalhoz, lényegében diplomáciai védelmet nyerve. Ennek a vége általában az, hogy a friss démon elmenekül a Pokolba, és az üldöző angyalok hoppon maradnak.
Egy démonnak viszont nincs ilyen lehetősége. Az Úr nem kínálja fel a megbocsátást tévelygő gyermekeinek. A Pokol viszont türelmes és soha nem felejt. Ennek köszönhetően a renegát démonokat a hivatalos propaganda szerint MINDIG elkapják, csak idő kérdése. Hogy egy óráig húzza e odafenn, vagy ezer évig, a végeredmény szempontjából édesmindegy. Mind a vadászok, mind a préda halhatatlan. Az elkapott renegátok lelkét pedig nagy nyilvánosság előtt véglegesen megsemmisítik. Ennek köszönhetően sokkal kevesebben lesznek a Pokolból renegátok, mint a Mennyből, és míg az angyalok általában hirtelen felindulásból vesztik el szárnyaikat, a démonok a dezertálást nagyon alaposan megtervezik. A pokolba extrém esetekben viszont van visszaút; volt már rá példa, hogy egy démon két évezreden át renegát volt, és politikai ellenfelei bukása után visszatért, de ez a ritka kivétel ami erősíti a szabályt. Van néhány olyan démon is, akikre évezredek óta van kitűzve vérdíj, az általános közvélekedés az, hogy őket már soha nem kapják el.
Figyelem, a kilépés tényét nem feltétlen érzékelik a hatalmasságok, nem kezd el egy csengő csilingelni, hogy „Béla áruló lett”. Ha egy olyan ügynökről van szó, aki évszázadokra van felrendelve, és csak évtizedenként kell egyszer bejelentkeznie, akkor a dezertálás sokáig észrevétlen maradhat. A kilépés után még az a kevés információ, ami a hűséges angyalokról rendelkezésre áll a lenti/fenti főnökségnek is elveszik, tehát onnantól a volt bajtársai nyomozásra szorulnak ha el akarják kapni.
Ha egy renegát angyal vagy démon teste elpusztul a világban, a lelke majdnem mindig a pokolba kerül, ahol általában már lelkes fogadóbizottság várja. Ez alól persze lehetnek kivételek, ezek mindenkinek a fantáziájára vannak bízva.
Háziszabályok
A WoD rendszerek közül a VtM, a Mage, a Changeling és a DtF volt a kezemben, és mind csak angolul (VtM harmadik kiadása megvan magyarul is de olyan szinten visszalépés a másodikhoz képest… na mindegy ez egy másik téma). Hosszabb ideig csak a VtM-mel játszottam, erre alapoztuk hát az angyalok játékvilágbeli modellezését. Magyar neveket nem feltétlen tudom a játéktechnikai kifejezésekre, de felteszem mindenki érti őket angolul is.
Előljáróban annyit, hogy az angyalok (a bukottak is) hihetetlenül erősek. Viszont egy vadonatúj, emberi testben vannak, ami csak bizonyos mennyiségű energiát bír felhasználni anélkül hogy cafatokra ne szakadna. Tehát amikor egy játékos XPt költ valami természetfölötti képességre, akkor nem megtanulja azt, hanem csak képessé teszi a testet arra, hogy használja. Hasonlóan a fizikai képzettségeknél. Egy angyalnak valószínűleg 8-9 pontja van vívásban a néhány évezrednyi háború után, de egy lassú húsbörtönbe van zárva, aminek ismeretlenül működnek a reflexei, furcsák az érzékszervei; ezért csak három pontot tud belőle használni.
Csodák: A nagyon kicsitől (kapjon defektet egy tetszőleges autó az úton) a közepesen át (kapjon defektet az üldöző rendőrautó) a jelentősig terjed (gyógyuljon ki délutánra a végső stádiumban levő rákból Mari néni) az erejük, a végső határ a csillagos ég. 1-10ig skáláztuk be őket, egy adott csoda súlya a mesélővel folytatott alkudozáson múlik. A csodák bevetéséről, az angyal saját képességeivel szemben, a háttérország mindig tud, és elszámoltatja velük a kérőt később. Csodák további hátránya hogy egy bizonyos körzetben (csoda ereje a négyzeten * 200 méter) tudomást szerez róla minden angyal, harmad-negyed ekkora körön belül pedig mindenki, akinek elég kifinomultak a természetfeletti érzékei. Az ellenvonal tudja azt, háznyi pontossággal hogy hol történt a csoda, milyen ereje volt és nagyjából miről szólt. Az eddigi legnagyobb csoda amit a játékosok kértek, az volt, hogy „nyíljon ki a WC ablak”, egy üres lakásban, ami 1-es erejű csodának felel meg, tehát a háziszabályok ezen része még nincs alaposan tesztelve, de én már látom, hogy a kétségbeesett játékosok hamar kreatívvá válnak majd a történet bizonyos pontjain. Csodákat csak a saját oldalukhoz hűséges karakterek kérhetnek, renegátoknak nem áll nyitva ez a lehetőség.
A karakterlap Abilities és Attributes része a szokásos, talán csak annyit tennék hozzá, hogy az Alertness mellé az Awarenesst is használjuk, ami a természetfölötti dolgok spontán észrevételéhez kell. Kicsit szerencsétlen a neve, de a koncepció jó. Attributes-re a jól bevált 7/5/3 működött, a 13/9/5 kicsit kevés volt a képzettségekre, de elég sok XPt akarok adni, majd behozzák. A vampirikus diszciplínák jelentős része egy az egyben átemelhető volt, megdöbbentően jól működnek angyalok képességeiként is. A 3 fizikai gond nélkül, Fátyol és a Jelenés (jobb ötletek az Auspex magyarítására?) sem jelent semmi gondot, Thau-t és Animalism-ot kivettük. Thaumaturgy helyett csodák vannak nagyjából. Uralom és Jelenlét (ez is milyen hülyén hangzik) olyan feltételekkel került be, hogy „Ésszel használni”. A szabad akaratba belegázolás komoly ellenlépésekre ad lehetőséget a másik oldalnak. Tehát kitörölni a parkolóőr emlékezetét, hogy „nem jártam itt” vagy rámosolyogni a bártündérre és ezt megtámogatni egy Presence 1-el még nem borítja ki a bilit, de arra használni a Jelenlét 3-at hogy jó útra térítsünk egy drogkereskedőt, nagyon nem megengedhető. Dominate 4 pedig nyilván nem használható halandókon, ha valaki eljutna odáig, majd kitalálunk valamit helyette. Emellett még beraktunk egy új erőt, True Form néven, ez többé kevésbé a Proteant váltja ki. Alább vázolom:
True Form
* Érzékelés. Dob valamit (Empathy+Perception ha személy, Awareness+Perception ha hely/tárgy). Megállapítja valamiről vagy valakiről hogy mennyire jó/gonosz. Minél több a siker annál pontosabb. Már egy siker is elég az angyalok/démonok kiszúrására. Mindenki másnál humanity alapján megy (ez persze csak irányvonal) Tehát pl egy 2-es humanityvel rohangáló tömeggyilkost már egy sikerrel be lehet azonosítani, egy 4es emberségű drogdealerhez már kellhet két siker. A játékos tudja, hogy hány sikert dobott. Nem élő dolgoknak jellemzően csak extrém esetben van érzékelhető lenyomatuk.
** Aura. Különösebb dobás nélkül a közelben mindenki megérzi, hogy te melyik oldalon állsz a nagy konfliktusban. Ha például a démon nyomja be ezt egy rossz alakokkal zsúfolt késdobálóban, akkor összesúgnak körülötte, hogy ez valami maffia nagykutya lehet, jó lesz vele vigyázni, igyekeznek összehaverkodni vele, mert egy durva csávónak tartják akinek jobb nem a rossz oldalára kerülni. Míg a „jók” kitérnek előle, veszélyforrásként érzékelik, mintha a metróra szállna fel valaki akivel nem szeretnének egy sikátorban találkozni. A halandók nem érzékelik, hogy volna ebben bármi természetfölötti, egy másik angyal azonnal észreveszi, mindenki másnál meg határeset. Angyalnál ez persze ugyanez fordítva történik. Lényege az, hogy a vele azonos elkötelezettségűek inkább jóban akarnak vele lenni, az ellentétesek pedig kitérni az útjából. Esetleg az ellentétes oldal kap -1 kockát a közelben amíg ez az erő be van kapcsolva
*** Szárnyak. A bukott angyalok is angyalok, a True Form ezen a szintjén még megkülönböztethetetlen egymástól a két csoport. Szokásos szabályok szerint vagy 3 kör alatt 1 hit pontért, vagy azonnal 3 elköltésével nyithatja ki a szárnyait. Felsőruházat megy a kukába egy ilyen manőver után természetesen. Természetfeletti a repülés, nem izomból megy. Mi úgy játszottuk hogy olyan 30-40el biztos tud repülni, 120-al biztos nem, közte meg dobunk.
**** Páncél Rövid időre felölti a valódi páncélját. Ennek a mintázatából, színéből már lehet tippelni hogy az angyal melyik oldalon áll, de talán még kidumálható. Még senkinek nincs a játékban, de valószínűleg aggravated ellen is dobhat ezentúl soakot, halálos sérüléseket mostantól felezi, azt amit eddig felezett körberöhögi. Igen. Jól látod. Ez nagyon erős képesség. Hátránya hogy egy félreérthetetlenül természetfeletti páncél jár hozzá. Képzelj el bármilyen félvértet/teljesvértet amit szivesen látnál egy angyalon, és mellékelj hozzá néhány CGI effektet az Industrial Light & Magic eszköztárából.
***** Pallos: No comment. Erő +3 esetleg Erő+4 aggravated lényegében bárki ellen. Ha egy angyal pallost húz ott kő kövön nem marad. Egyéni ízlés szerint természetesen nem muszáj kétkezes kardnak lennie.
Erőkre fejenként 4 pontot adtam, mivel csak két játékos van, akik ráadásul eleinte egymás ellen dolgoznak. Ebből freebie pontok felhasználásával (15 mindenkinek) lett Presence 3, Celerity 2 az Angyalnak és Obfuscate 3 True Form 3 a démonnak.
Nature, Demeanor, Willpower a szokott módon működik.
Vér helyett Faith-t használunk, a pontos szabályokért mindenki bátran forduljon a DtF szabálykönyvhöz. A Hit itt nem a karakter hitét fejezi ki, hanem hogy mások mennyire hisznek benne, illetve mennyire bírja az Úr/Fényhozó kegyét. Fizikai képességekre és gyógyulásra ugyanúgy használható, mint a vér, és a természetfeletti erők is ugyanúgy fogyasztják. Viszont amíg a karakter hűséges a saját oldalához, naponta 3 visszatöltődik. Még két módja van a Hit visszanyerésének (ezek a kampány elején másodlagosak). Egyik, ha egy halandó jót/rosszat tesz a karakter miatt. Ha egy démon elcsábít egy alapvetően jó embert, hogy évben. A vakhit, józan észt meghaladó bizalom az, ami táplálja az angyalokat.
Hitből 10 pont a normális maximum, de túl lehet tölteni. A tíz feletti pontokat exponenciálisan egyre nehezebb beszerezni, és a hátország is csak tízig tölt, de ha felkészül előre egy angyal, aktívan javít embereken anélkül, hogy hitet költene, akkor nem reménytelen ideiglenesen 12-14 Hit ponttal szaladgálni. Ha egy angyal leesik 0 Hit pontra, akkor halandónak minősül ideiglenesen, a teste szépen lassan öregedni kezd. Tehát végtelen sokáig pusztán lapítással nem bírja ki egy renegát, ha elfogynak a Hit pontjai akkor pár évtizeden belül a kapott teste elöregszik.
Az angyalok teste masszív dolog, vámpírokra vonatkozó sérüléscsökkentések itt is jól működnek: kellően sok golyóval földre küldhetők, de egy fejlövés még nem hatja meg igazán őket. Felszeletelés teljesen jól működik. Egy angyal testében a szervek egy halandóétól megkülönböztethetetlenül működnek, de opcionális, hogy használja-e őket. Ha akar, le tud részegedni, vagy be tud szívni, de utána egy Hit pont elköltésével bármikor kipucolhatja a szervezetét. Alvásra nincs szüksége, de pihenés néha jól esik. Evést és ivást élvezi, de bármeddig megvan nélkülük. A Hit begyűjtése komolyabb örömet okoz nekik egy üveg bornál, de nem olyan betegesen függőek tőle, mint a vámpírok a vértől. A nemi szerveik tökéletesen működnek, a szexet élvezik, (lásd succubus) de sterilek. Légzés és szívverés normálisan működik, de nem függnek tőle. Ha átvágják egy démon torkát, akkor nem fog tudni beszélni hangképző szervek hiányában, de nem lassítja le különösebben. Fejsérülések nem okoznak eszméletvesztést, az emlékeiket nem az agyban tárolják. Ezt még később lehet, hogy újragondoljuk, de most épp ez a hivatalos álláspont, levágott fejű csirkét nem játszunk azért.
A természetfölötti sérülések (mágia, vérfarkas karom, vámpírfog) komoly sebeket okoznak nekik, egy frissen földreszállt démon nem ellenfele egy vérfarkasfalkának szemtől szemben. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy angyal/démon BÁRMIKOR kérhet csodát. Ha nagyon eldurvulnak a dolgok, lehívhatja az Úr haragját a csatatérre és kisétál a sószobrok gyűrűjéből. Egy ilyen csoda után a másik oldal olyasmiket csinálhatna persze amikhez képest a halandó test halála, és visszakerülés a Mennybe szinte mindig jobb választás, de a lehetőség akkor is nyitva áll.
Erényekből a démonnak Courage, Conviction és Self Control van, angyalnak Courage, Conviction és Conscience. Természetfeletti pszichológiai effektekre ritkán kell dobniuk. Elmére ható hatásokat könnyedén, hit pont költésével lerázhatják. (Egy 30 éves Ventrue akarata egy több tízezer éve intrikáló démon ellen… Dominate this!) Természetesen ez is relatív, van jó pár lény a világon aki le tud igázni pár évszázadra egy angyalt, csak valószínűtlen, hogy szembekerülnének velük.
Mindkét angyal a saját Ösvényét követi. Nem tudom igazából, hogy a Menny vagy a Pokol ösvénye a betegebb, elferdültebb-e, erős a verseny. Nem csináltunk pontos listát, de az adott fél érdekei ellen cselekvés, a szabad akarat megsértése mindkét félnek kerülendő. A halandók mészárlásával egyik oldalnak sincs különösebb problémája (végső soron MINDENKI valamelyik félnél köt ki, csak az időzítés változik meg a korai haláltól), amíg meg bírja ideologizálni az angyal, hogy miért is volt szükség erre.
Egy démonnak nem illik olyasmit tennie, amitől mások a mennyország felé indulnak el, és vica versa. Tehát ha például a démon ad egy családnak egy jókora összeget (megszervezi, hogy nyerjenek a lottón) akkor az magas Pathnál veszteséget jelenthet. Viszont később, amikor a hirtelen jött vagyon miatt a család szétesik, a tagok elzüllenek és meggyűlölik egymást, akkor kamatostul visszakapja. Nagyon magas Pathon (9-10), már egy lehetséges rossz/jócselekedet puszta elmulasztása is Path vesztést jelent.
A kampány alig burkolt célja, hogy mindkét karakter renegáttá váljon középtájt, tehát a játékosok is nyugodtabban mennek bele olyan dolgokba, amik ugyan Path vesztéssel járnak, de „jól néznek ki”. A cél egy élvezetes játék, amiből egy nagyszabású történet kerekedik, és ehhez néha meg kell törni a negyedik falat.
Ezzel végetértek a kampányhoz tartozó háttérinformációk, a kalandok közben szépen haladnak, lassan azokat is megpróbálom emészthető formába önteni, bár lehet hogy arra a fórum jobb hely lenne.
Kommentek?
Vendég frenzy
2008-10-06 11:21:33Nekem is nagyon tetszik a kampányleírásod, engem elsősorban a szabályok érdekelnek belőle. Az ötletet nagyon jónak tartom és talán valami hasonló megvalósítással én is próbálkoznék. Bár én a magam részéről új-WoDot mesélek.
Írhatnál azokról a csodákról kicsit bővebben, mit jelent az, hogy elszámoltatják velük később? Úgy értem nem feltétlenül látom át, hogy mi az, ami visszatartja őket a sok sok csoda (mégha kicsik is) használatától?
A 80% improvizáció szerintem meglehetősen egészséges egy játékban (legalábbis WoD-ban). A lehetőségek száma hatalmas (megkockáztatom, talán nagyobb mint egy fantasy RPGben) és 20%-nál több tervezés esetén csomó dolog úgyis a kukába kerül. Legalábbis nekem ilyen tapasztalataim vannak.
bgege
2008-10-10 10:33:59Legfőbb visszatartó erő, hogy ha a Démon megereszt egy 3as csodát, akkor ha bármilyen angyal van 3.6 kilometeren belül akkor az illető elsüthet egy 4es erejű csodát bármilyen büntetés és ellentámadás lehetősége nélkül. (ha többen érzik meg, akkor is csak az egyikük) A csodák hatása az erejükkel mondjuk négyzetesen növekszik, tehát ezt a démon szeretné elkerülni. Másrészt minden természetfeletti megrezzen a közelben. Egy 3as auspexü torreador felkapja a fejét és körbenéz, valamit megérzett. Egy tapasztalt vérfarkas sámán beleszagol a szélbe és megjegyzi hogy sötét erők munkálkodnak az éjben. Mig egy nagyon erős Mennyei Kórus tag összeráncolja a homlokát, varázsol egyet, majd megindul a pokoli energiák forrása felé, hogy hazazavarja a démonfattyút. Angyalnál persze ugyanez fordítva.
Másrészt ha csodát kér akkor felfesti magát a főnökei térképére hatalmas vörös betűkkel. Ez egy démonnál kellemetlenebb, mint egy angyalnál, mert ők folyamatosan fel vannak készülve arra hogy el lesznek árulva. De egy angyal sem örül ha a főnökei megkérdezik, hogy te tulajdonképpen miért kértél olyan csodát, hogy forrjon össze egy törött láb?
Egyik fél sem szeretné ha a halandók megtudnák, hogy a menny és a pokol manipulálja a világot. A csodák pedig nagyon feltünőek tudnak lenni.
Kicsi csodáknál (nyiljon ki egy ablak) ilyesmi persze nem nagyon van, a professzionális önérzet tartja vissza őket inkább a nyakló nélkül használatuktól. Ugyértem ha a vécét is csodával húzza le az nem túl elegáns megoldás...
Eddig kb 15 játékalkalom alatt 3 csodát kértek a játékosok, a legerősebb 2es volt. Persze voltak necces helyzetek, ahol a démonnak egy 5ös csoda kellett volna a kijutáshoz ha nem dob teljesen spontán 3 dobásból vagy 15 sikert, és még bőven lesz is ilyen helyzet.
A csodák Deus Ex Machina jelleggel működnek, kb arról szólnak hogy hiába nyomorult kis vacak a karakter, ha muszáj akkor is bedarál bármit és bárkit. Csak nagyon nem szivesen csinálja.
Ha szabályokról van kérdésed, tedd fel nyugodtan, megpróbálom elmondani hogy mit hogy csinálunk.
A démon amugy szeret láthatatlanul röpködni autók után, ilyenkor pl mindig dobunk valamit. Most az obfuscate 4-e ugy jött ki, hogy akinek nincs 7es perception+alertnesse vagy 4-5ös obfuscateje, az nem látja. Viszont előfordulnak olyan halandók akik 4es perception 4es alertnessel rohangálnak, és nagyon ciki ha egy szárnyas figurát látnak végigsuhanni a nagykörúton egy kocsit követve. Dobunk d100al, ha 01 akkor halandó látja meg, ha 02-03 akkor természetfeletti. Nyilván ha 9esre tünt volna el akkor csak 01-02 esetén van baj, ha meg 7esre akkor 01-06 esetén. Csak hogy visszatartsa a játékost attól hogy a vécére is repülve menjen...
Dadid
2008-10-18 14:56:06Szia bgege!
Először is szeretnék gratulálni a kampányötlethez, szerintem zseniális! Olyannyira megtetszett, hogy már össze is trombitáltam a játékosaimat (mármint azt a két embert, aki a csapatomból megmaradt) és szerintem nemsokára nekilátunk mi is lejátszani a történetet. Ezzel kapcsolatban szeretnélek megkérni, hogy küld el nekem e-mailben a kalandsorozat valódi háttértörténetét. Tehát hogy ki is ez a Cassiope valójában és mi is lenne a játék végkimenetel, mik a főbb szálak stb. (e-mail címem: gacy@freemail.hu) előre is köszönöm!
Továbbá szeretnék pár apróságban hozzászólni, vagy inkább hozzá tenni a játékhoz. Sokat gondolkoztam az írásod olvasása után, hogy miként tudnám elmesélni a ízlésem szerint a történetet… Nos ami engem illet szerintem a vámpírok, farkasemberek és egyéb természetfelettiek remekül beleillenek a történetbe, én személy szerint nem vagyok ellene, és úgy fogom mesélni a kalandokat, hogy szinte teljesen a vampire világában fog az játszódni. Ami viszont nagyon elgondolkodtatott az a szabad akarat kérdése volt! Úgy gondolom, hogy az Uralom, ill. a Jelenlét diszciplínákat semmiképp nem használhatná egy angyal vagy egy démon, és azt meg nem igazán tudom elképzelni, hogy „csak ésszel” parancsolgassanak, meg törölgessenek az emberek agyába, ezért a következőként fogjuk mi játszani a történetet:
A diszciplínák között az angyalok és a démonok számára az Uralom és a Jelenlét nem játszik a szabad akarat miatt! A Vámpírok egyéb természetfelettiek ugyan képesek ezeket a diszciplínát használni a halandókra és egymásra, de ők ezzel a tettel egyenes úton vannak a Pokol felé, arról nem is beszélve, hogy ezek a diszciplínák angyalokra és démonokra teljesen hatástalanok a mi játékunk során (Persze ha a vámpírt az angyal/démon veszi rá, hogy ezeket a diszciplínákat az ő szolgálatában használják az „legális”, de ezt ugye elég kemény megvalósítani!).
Az ezerarc, ezertest, árnyjárás, csend stb. egyéb klán diszciplínák is a vámpírok sajátjai, azokat démon vagy angyal nem használhatja, de nincs is rá szüksége, hiszen ott van helyette a csoda, ami mindennél erősebb.
A démonok és angyalok a következő diszciplínákból válogathatnának nálunk: Jelenés, Fátyol, Gyorsaság, Őserő, Szívósság, és az általad megalkotott True Form, ami nekem is nagyon tetszett.
Az emberek befolyásolására az angyalok/démonok segítségére is szolgál, az Uralom és a Jelenlét diszciplínához hasonló erő, melynek én az Azonosság (Identity) nevet adtam és saját kreálmányom. Ez a diszciplína inkább információ nyeréstét szolgálja arra vonatkozóan, miként is érdemes befolyásolni valakit a játékos karaktereknek, céljaik elérése érdekében, megőrizve a célpont szabad akarathoz való jogát. Eleve nem szerettem soha az Uralom és a Jelenlét diszciplínát mert szerintem ront a szerepjátékon, de ebből nem szeretnék fórumos vitát, legyen elég annyi hogy ez az én véleményem és kész. Az általad megalkotott kampányt pedig sokkal jobbnak találnám úgy lejátszani, hogy a karakterek ugyan sok információhoz juthatnak minden NJK-ról, de azokat nekik kell okosan felhasználni. Szerintem így a játékosoknak is kreatívabbaknak kell lenniük, és több igazi szerepjátékra is lehetőség nyílhat. Véleményem szerint ha tudja a játékos karakter hogy melyik NJK-t milyen szálak mozgatnak, vagy ki/mi motiválja őket igazán, akkor néha elég némi pénz, pár jó ötlet, vagy egy-két Fátyolban jól megválasztott alak is a sikerhez, viszont annyi meg nem elég hogy benyomják pár pötyivel a kedvenc diszciplínáikat. Íme az Azonosság (Identity):
Azonosság (Identity)
*Motiváció:
Karizma+Empátia (célszám a célpont akaratereje) dobással a karakter képes kikövetkeztetni, hogy a célpontot mi motiválja, mire vágyik, mik a rövidtávú céljai vagy a nagy álmai (pl.: pénz, népszerűség, hatalom, siker, szerelem stb.). A motivációk pontossága, és annak rövid vagy hosszú távúsága a sikerek számától függ. Ha például a karakter 5 sikert dob, névvel, lakcímmel, TAJ számmal és adóazonosítóval meg fogja mondani, hogy a célpont éppen kibe olyan szerelmes, hogy az illetőért bármit megtenne. 1 sikernél csak annyit tudna meg az angyal/démon, hogy a célpontot éppen a szerelme motiválja a legjobban.
A próbadobásra csak egyszer van lehetőség!
**Gondolatolvasás:
A karakter Manipuláció+Rászedésre dob (célszám a célpont akaratereje). Ha sikerrel jár, képes olvasni a célpont gondolataiban. Azt hogy mennyi ideig és milyen pontosan, a sikerek határozzák meg. 1 sikerrel pl.: pár percig képes olvasni a gondolatokban, és nagyjából kitalálja, hogy a célpont valami olyasmire gondolhat, hogy mit kéne ennie este. 5 sikernél a a karakter, pontosan tudja, hogy a célpont barackos csirkére gondol jázminrizzsel és tejfölös uborkasalátával.
FIGYELEM! Érzelmek nem olvashatóak, arra nálam ott a Jelenés Auralátás diszciplína! Itt kizárólag a száraz gondolatok jönnek infóként, amiből megtudható, mit készül épp tenni valaki a következő percekben, vagy épp milyen hosszú távú terven agyal. Egy bérgyilkosnál tökéletes használni, hiszen megtervezi mit is készül megtenni, de egy egyszerű emberen, aki épp összeverni készül indulatból valakit nem sok gondolat lesz látható (talán egy-két ba**meg), inkább egyszer csak ütni fog, me úgy érzi, hogy ezt most kő. Ösztönös cselekedetek, vagy kiszámíthatatlan (esetleg őrült), érzelmeik által irányított emberek tetteinek előre látásához tehát semmi haszna!
*** Emlékolvasás:
A karakter Manipuláció+Irányítás dob (célszám a célpont akaratereje). A karakter képes olvasni a célpont emlékeiben, a sikerek számától függő mélységig. 5 sikerrel a célpont fogantatásának pillanatától minden apróságnak tudatában lesz a karakter. 1 sikernél max a nemrég történt eseményekkel lesz tisztában, és azok közül sem az olyasmire, amiket a célpont mélyen eltemetett magában (sokkhatás vagy szándékos titoktartás okán).
A próbadobásra csak egyszer van lehetőség!
**** Érzelemvihar:
Az angyal/démon képes a célpont/célpontok érzelmeinek felkorbácsolására vagy akár tompítására is. Ezzel nem sérti a szabad akaratot, bár már szinte súrolja a határt. Pl.: Ha aegy halandó mérges valakire, haragja oly annyira elfajulhat a diszciplína hatására, hogy megölni is képes lenne a másikat, vagy pont fordítva, egy indulatból elkövetni készült gyilkosság is megakadályozható (egy hidegvérrel elkövetni készült már nem!).
A hatás azonban a szituációtól függ: Egy eleve agresszív, indulatos férfit, ha esetleg megcsal a felesége (amit lehet, hogy szintén a mi démonunk idézett elő nagy szervezéssel) elég 1 siker is, hogy a férfi meggyilkolja a nőt, de azért már vagy 5 siker kéne, hogy egy rosszul sikerült vacsora miatt haljon meg az asszony egy pörlekedés során. Egy kiadós pofon vagy verés azonban könnyen kikerekedhet a történetből. Hasonlóképpen vicces egy felbőszült tömeg indulatait megturbózni, vagy egy apró vonzalmat halálos szerelemmé fokozni.
FIGYELEM: Az emberekben épp nem jelenlévő érzelmeket nem lehet kiváltani ezzel a diszciplínával, ez lenne a lényeg! A célpont kreatívan, önállóan cselekszik majd, csak éppen az érzelmi állapotának megfelelően (ennek eldöntése a mesélő feladata)!
Az angyal/démon Manipuláció+Empátiára dob a hatás eldöntésére érdekében (célszám alap esetben 7), a sikerek eloszthatóak a hatás és a befolyásolni kívánt emberek mennyisége között, a végleges hatékonyság meghatározása során: Befolyásolás mértéke: 1 siker max 5 személy, 2 siker: max 20 ember, 3 siker: max 100 ember 4 siker: ezrek a karakter közelében. Befolyásolás hatása az érzelmekre: 1 siker: kisebb változás 2 siker: közepes változás 3 siker: nagyobb változás 4 siker: kritikus változás bárki lehet a karakter közelében. (Pl.: 3 sikernél dönthetek úgy, hogy max 5 ember (1 sikerért) érzelmeit kívánom közepes mértékben (2 sikerért) változtatni stb.)
***** Azonosság:
Ha az angyal/démon elkölt egy akaraterőpontot, majd képes azonosulni a célponttal. Az azonosulás folyamán minden létező információt megszerez a célpontról, mintha csak ő lenne a célpont. A célpont összes emléke, vágya, célja, képessége tudomására jut, és teljes mértékben képes úgy gondolkozni, mint a célpont, szinte azzá válik akire a diszciplínát alkalmazta. A karakter így szinte 100%-os pontossággal meg tudja mondani, hogy mire, miként fog reagálni a célpont, ill. hogyan tenne bizonyos szituációkban. A Karakter addig képes fenntartani ezt az állapotot ameddig minden nap elkölt egy akaraterőpontot, egyszerre annyi célpontra ahány akaraterőpontot képes elkölteni naponta.
Pl.: ha a karakter üldöz valakit, akire korábban elnyomta ezt a diszciplínát rögtön meg fogja tudni mondani hová bújna, melyik utcába fordulna be, hiszen teljesen úgy gondolkozik, ítél stb. mint a célpont. Durva, de hát mégis csak 5 pötty!
bgege
2008-10-23 10:58:16Félmondatokban ami most éppen eszembejut
-Az Identity 2 és az Auspex 4 között mi lenne nálad a különbség?
Identity 4 nagyon tetszik, szépen beleillik a világképbe
-Identity 5 nekem nagyon game breaking lenne, lényegében megöli a nyomozós kalandokat (és a legtöbb kaland valamilyen szinten az). Főleg az emlékek rész. Túl sok érdekes titkot tudnának meg amikért amugy keményen meg kéne dolgozni.
Azt javaslom inkább hogy csak azt tudja megmondani, hogy döntene a célpont egy adott helyzetben, esetleg a motivációi egy részét, nem pedig a multbéli dolgokat.
-Szabad akarat: azzal, hogy egy vámpir Uralom használatától sodródik a pokol felé nem értek egyet. Ha olyasmire használja aminek gonosz dolog a vége akkor igen. De pusztán az Uralom használata még nem vezet a kárhozathoz.
A szabad akarat azért problémás az angyaloknak mert nekik NINCS, fundamentálisan különböznek mindenki mástól ebben. Rájuk nem jutalom vagy büntetés vár az út végén, hanem... semmi. Ők kivülről nézik ezt az egész lélek dolgot.
Egy ember (tág értelemben véve) egy másik emberrel azt csinál amit akar, akár jót akár rosszat, és ebben benne van az uralom mindenféle verziója mindkét irányba.
A jelenés szerintem sokkal kevésbé necces mint az uralom. "A démon elcsábitott", az angyalok inspiráló jelenléte része a keresztény világképnek, és Presence 3 illetve 1 ként le lehet őket irni. Nálunk az Angyal aktivan Presencel, ami miatt már kellett dobnia Patht, mert olyan dolgokat csináltak a mágikus befolyás miatt amiket amugy nem tettek volna meg.
Dadid
2008-10-23 13:45:21Nos bgege…
Az Azonosság 2 és a Jelenés 4 közt a különbséget lehet, hogy nem tudtam tisztán érzékeltetni a korábbi leírásban, most megkísérlem még egyszer. A Jelenés 4-nél számomra érzelmi (asztrál) alapja van a dolgoknak, a karaktert képek rohanják meg, heves érzelmeket közvetítenek, az alapkönyv leírása külön figyelmeztet, hogy a mesélő ne közöljünk olyan tényeket, hogy mire készül pontosan az illető, hanem alkalmazzunk leírásokat.
Ennél fogva bátorkodtam ketté bontani a mentál és asztrál részét a dolgoknak. A Vámpír a Maszkabál alapkönyvben a Jelenés 4 Telepátia diszciplína azt a konkrét példát hozza fel, hogy egy férfi épp féltékeny lesz, és megölni készül az áldozatát, ezért csókolózó személyeket lát, megszorítja a szék karfáját stb. Így információhoz jutunk azzal kapcsolatban, hogy a férfi épp készül megölni a feleségét. Arra vonatkozóan azonban nem jutunk ismeretekhez, hogy miként kívánja mindezt megtenni. Az Azonosság 2 Gondolatolvasás nem képek formájában, érzelmi alapon nyújt információt, hanem a úgy, mintha szavakban hallaná az áldozat mesterkedését. Ebből kifolyólag tökéletes részletekkel szolgálhat, amennyiben nem ösztönösen, vagy érzelmektől vezérelve cselekszik az áldozat. Erre hoztam a példát, a bérgyilkossal. A Jelenés 4 Telepátia diszciplína alkalmazása ebben a világban egy hidegvérű bérgyilkosnál olyan információkkal szolgálhat, mint: a leendő áldozat képe, annak halála, a megérdemelt jutalom, a pénz látványa stb., de semmi konkrét, hiszen nincs érzelmi behatás, ez csak egy munka. Az Azonosság 2 Gondolatolvasásnál ezzel szemben olyan információkhoz juthatunk (ha megfelelő pillanatban alkalmazzuk a diszciplínát, mikor a bérgyilkos épp ezen agyal), ahogyan megtervezi az esetet. Sorra veszi a lehetőségeket, hogy hol, hánykor, milyen módszerrel lenne érdemesebb eltennie láb alól az illetőt, ehhez mikre van szüksége, majd meghozza a döntést. Visszatérve a féltékeny férfi esetéhez azonban az Azonosság 2 Gondolatolvasása nem lesz kielégítő, a férfi trágár szavakon kívül kevés értelmes információval szolgál majd. Hirtelen felindultsága miatt a gyilkosságot lehet hogy meg sem fogja tervezni, csupán végrehajtja, azonban ha lenyugszik, és hideg fejjel elkezd azon morfondírozni miként végezzen asszonyával, máris érdemes alkalmazni a Gondolatolvasás diszciplínát.
Tudatában vagyok annak, hogy az alapkönyvben szereplő Jelenés 4 Telepátia talán alkalmas volt betölteni az Azonosság 2 Gondolatolvasás diszciplína szerepét, ám én ebben a játékban mégis szétválasztanám a kettőt, kiélezve ezzel az angyalok/démonok nagyobb hatalmát a többi természetfelettivel szemben.
Nálam a gondolatolvasás hideg fejjel gondolkozó emberekre lenne alkalmas és elsősorban hosszú távú tervek fedhetőek fel vele, míg a Telepátia diszciplína a hirtelen felindulásból elkövetett dolgok, az érzelmi alapú cselekedetek, és az ösztönös,m sokkhatás alatti cselekedetek előre látására lenne kizárólag használható. Tehát hogy épp melyik diszciplína szolgál információval a célponttól és a körülményektől függene.
Az Azonosság 5 Azonosság lehet, hogy valóban rontaná a játékot, elismerem. Csupán azért bátorkodtam így megalkotni, mert mi szinte soha nem használunk 5 pöttyös diszciplínákat. Véleményem szerint ezek valóban olyan hatalmak, amiket nem használ akárki. Vámpír játék során ilyesmit nem tanít senki a karaktereknek (hangsúlyozom) nálunk, hiszem maga is féltve őrzi a tudást, és ebben a játékban sem hiszem, hogy ilyen messzire kéne mennie az ügynököknek, de persze ez is csupán az én szemléletem. Amúgy meg az Uralom diszciplína ilyen szempontból sokkal jobban elronthatja a játékot, hiszen nem csak az összes emléke megszerezhető a célpontnak, de azok alakíthatóak is kedvünkre, sőt az áldozat is irányítható…
A szabad akarat szerintem az kampányötlet legnagyszerűbb része, amit szerettem volna még jobban kihangsúlyozni a mi játékunk során! Ha nem is kerülnek pokolra az Uralom és Jelenlét diszciplína használatáért feltétlenül a vámpírok, (bár én személy szerint még mindig azon az állásponton vagyok, hogy igen!), mert azt jó dolgok elérésére használják, szerintem csak annak van jelentősége játéktechnikailag, hogy az angyalok/démonok nem használhatják az ezeket a diszciplínákat, és szerintem nem is használnák. Ez csupán az én véleményem, ami mellett érvelhetnék ugyan sok mindennel, de nem hiszem, hogy lenne értelme. Lehetséges, hogy vallásos ember lévén egész más szemszögből közelítem meg ezt a kérdést, de véleményem szerint Isten a szabad akaratot nem véletlenül adta az embernek (itt hozzátenném, hogy véleményem szerintem az angyaloknak is van szabad akaratuk). Szerintem ezekre a kérdésekre kár szót csépelni, meg a fórumon vitázni, mert a kampányötlet a TIÉD és egyben zseniális! Az hogy én a szám íze szerint formáltam szerintem elnézhető nekem, és bizonyára azért is írtad meg a cikket, hogy ez megtörténjen sokakkal, és minél többen játsszák a kampányodat. Nekem nagyon tetszett, elgondolkodtatott, játszani fogjuk, és ez a lényeg. Egyben köszönet érte, hogy az ötletedet velünk is megosztottad! Várom az e-mailed, és a cikk folytatását.