Rifts Tales of the Chi-Town `Burbs
A Rifts azon szerepjátékok közé tartozik, amelyek irodalmi háttér nélkül is egyedi, élő hátteret biztosítanak a játékhoz, és mindemellett a szűkülő RPG-piacon is jól helytállnak. Kevin Siembieda játékfejlesztő-grafikus-szerkesztő-kiadó és társai közel húsz éve ontják magukból a kiegészítőket, melyek segítségével mindenki részletgazdagon tudja felépíteni a saját kampányát. A „hagyományt” néhány évvel ezelőtt egy regénytrilógia (Sonic Boom, Deceptions Web, Treacherous Awakenings) törte meg, de utána hosszú hallgatás következett irodalmi fronton. 2008-ban aztán új reményként jelent meg a Tales of the Chi-Town ’Burbs című novelláskötet, hogy ismét várhassuk az esetleges folytatást.
A kötet helyszíne a Rifts egyik legjellegzetesebb helyszíne, a Burbs. Chi-Town a Koalíciós Államok fővárosa, amely a Rifts Észak-Amerikájában zsarnoki módszerekkel fogja össze az emberiség maradékát. A ’Burbs (az angol „suburbs”, azaz „külváros, külvárosi kerületek” szóból) az erődváros köré települt emberek lakóhelye, akik azért érkeznek ide, hogy bebocsátást nyerjenek a nagyvárosba, a „földi paradicsomba”. Aztán persze jó esetben éveket, rosszabb esetben generációkat kell várniuk, mire be is jutnak. A Koalíció alacsonyabb rendű polgárokként kezeli az itt élőket, mégis, jobb itt az élet, mint a szörnyek és mágia által feldúlt külvilágban.
Egy novelláskötet számára ideális terep a Burbs, hiszen nyomortanyák és teljesen kiépített városrészek, emberek és idegenek, mágia és pszi, zöldfülűek és őslakosok, külvilágiak és Koalíciósok egyaránt megtalálhatóak itt. Ezek mindennapos összeütközései adják meg a Burbs alap hangulatát. A Rifts-re jellemző a furcsa lények, csoportok, jelenségek sokasága, a kötet főszereplői mégis inkább a mindennapi emberek. Ez pedig jó, hiszen irodalmi és szerepjátékos szempontból egyaránt fontos, hogy a háttérről is legyenek információink. A Tales tehát hiánypótló mű, és régóta esedékes már egy ilyen kötet a Rifts – egyébként zseniális – világához.
A korábbi regények után kicsit szokatlan a könyv mérete, hiszen inkább folyóirat méretű (kb. mint mondjuk az új Galaktika). Ezzel valószínűleg azt akarja jelezni a kiadó, hogy a novelláskötetekből szeretne sorozatot csinálni.
A borító nagyon ronda, egy igénytelen kép mellett a kötet szerzői vannak felsorolva. A Palladium Books-ra jellemző a puritán, sok helyen elavult design, de a Rifts egyik erőssége a borítók és a belső illusztrációk színvonala, melyek legalább annyit tesznek hozzá a világhoz, mint Brom festményei a Dark Sun világához. Itt viszont még belső illusztrációkat sem kapunk, ehelyett sűrű, kis margós szövegeket bő 220 oldalon. A kötet ára $12,95, egy átlagos regényhez képest kicsit talán sok, de a külföldi könyvrendelős oldalakon mindig van valamilyen kedvezmény.
Most pedig nézzük magukat a novellákat.
Kevin Siembieda: Perspective
Siembieda nem semmi egy ember, a szerepjáték világának a polihisztora. A kiadónál sok dolgot ő csinál, talán túl sokat is. Például novellát nem kellene, hogy írjon. Ebben a kötetben ugyanis számos írásban benne volt a keze, és sajnos azt kell mondjam, hogy inkább maradjon a kiegészítők írásánál. Inkább egyfajta kezdőknek szóló ismertetőnek tekinthető az, ahogy néhány utazó és Erin Tarn (a Rifts nagy világutazója) tanmese jelleggel, gyerekes megfogalmazásban prezentálják a tudnivalókat a Koalíciós Államokról és annak fővárosáról, Chi-Town-ról. Átugrása erősen javallott, elkerülendő a kötet azonnali és végleges letételét. 1/5
Braden Campbell & Kevin Siembieda: A While Longer
Ebben az írásban is benne van Siembieda, ezáltal egy gyengébb indítást kapunk. Már a legnagyobb Rifts rajongóknál is rezeg a léc, amikor a másik író veszi át a stafétabotot (sokat elmond, hogy ez egyáltalán észrevehető), és az írás színvonala hirtelen ugrik felfelé néhány kategóriát. Ezután már egy kifejezetten kellemes írás egy bevándorlóról, aki egy kezdeti zöldfülű időszak után csak megtalálja a számítását az erődváros tövében, noha a reményt a bejutásra sosem adja fel. Érdemes ezzel a művel kezdeni a kötet olvasását, már csak azért is, mert ez és az utolsó írás adja meg a keretet az egész könyvnek. 5/5
Jason Marker: Be Careful What You Wish for
Avagy egy variáció arra, ha body-chop-shop-ból (a Rifts világának olcsó kiberműtői, akik alvilági módszerekkel szerzik be az alapanyagot) szerezzük be a kiberszemünket… amit például más emberből vágtak ki. Rövid, befejezetlen, nem túl érdekes írás, simán kimaradhatott volna. 2/5
Kevin Siembieda & Josh Hilden: Love and Remembrance
Egy Koalíciós veterán visszaemlékezései a Koalíció elmúlt száz évére, egy korrekt kis kerettörténetbe csomagolva. Annak ellenére, hogy érezhetően ennek a nagy részét Siembieda írta, kifejezetten élvezhető. 4/5
Jeffry Scott Hansen & Kevin Siembieda: Peddler’s End
A Koalíciós Államok területén tiltottak a mágikus tárgyak, akárcsak maga a mágia. A Feketepiac mégis mindig megtalálja a módját, hogy a Koalíció területén is pénzt csináljon ezekből. A Koalíció pedig mindig megtalálja a módját, hogy a legveszedelmesebb tárgyakat idejében lefülelje. Meglepő fordulat is akar lenni az írásban, de ezt a célját finoman szólva sem sikerül elérnie. Siembieda távoltartásával és némi csiszolással egész jó sztori lehetett volna. 3/5
John C. Philpott: The Brothers Perez
Egy vándorló komédiásokról szóló, egyes szám első személyű beszámoló. Miközben jó bepillantást ad a Rifts világába és annak eseményeibe az utóbbi néhány évben, az állandó szleng inkább erőltetetté, mint autentikussá teszi a művet. Nem mellesleg a „Rifts-es poénok” is igencsak erőltetettek, és a nyelvezet miatt a novella végig nehezen olvasható (szerintem angol anyanyelvűeknek is). Ha nem esik túlzásba az író, még akár egy erős közepes is lehetne. 2/5
Jason Richards: Truth and Consequences
Néhány Koalíciós katonáról kiderül, hogy bár emberek, de más dimenzióból érkeztek a Földre. Végül az egyik elmegy, hogy bevallja ezt a feletteseinek… és ennyi. Semmi konklúzió, sejtetés, vagy hasonló, hanem itt egyszerűen megszakad az írás. Más írásoknál is éreztem, hogy néhány bekezdést még hozzá lehetett volna tenni itt-ott, de ez konkrétan befejezetlen. Mintha a címből csak a „Truth” került volna megírásra, a „Consequences” már nem. És egyébként sincs túl jól megírva. 1/5
Mark Oberle: Casualties of War
Egy Burbs-lakó családfő elmegy harcolni a Tolkeen elleni háborúba, és az itthon maradt család kap helyette egy Szörnyet. Ivászat, családon belüli erőszak, és társai, azaz Családi kör a Burbs-ben. Valahogy meglettem volna nélküle. 2/5
Taylor White: Me and Mr. Choke
Az első igazán ütős novella a kötetben. Borzongatós horror egy családi ereklyéről és egy chi-town-i kisember bosszújáról, és mellesleg az egyetlen, amelyik Chi-Town-on belül (is) játszódik. Kicsit mondjuk olyan érzésem volt, mintha nem igazán a Rifts-hez készült volna, hanem mondjuk például a Palladium horrorjátékához, a Beyond the Supernatural-hoz, de ez nem igazán von le az érdemeiből. 5/5
Josh Sinsapaugh: Going Home
Egy idegen lény egyszerre vidám és szomorú története az otthonkeresésről. Ugyanúgy kitűnő mű, mint az előző, de teljesen más jellegű. 5/5
Kevin Siembieda: Strangers in Paradise
Erin Tarn találkozik egy kislánnyal. Ugye látható az író neve? Nos, ennél többet nem is kell mondanom. 1/5
Carl Gleba: A Juicer’s Tale
Egy Juicer (drogok által felpumpált, hipererős és hipergyors zsoldos katona) története, akit hasonló képességű társai akarnak eltenni láb alól, belekeverve a családját is. Az akciójelenetek kicsit unalmasak, viszont érdekes bepillantást nyerni a drogosok motivációiba, hogy miért is vállalják a procedúrát, és hogyan is élik meg a drogos létet. Kicsit rövidebbre véve ütősebb is lehetett volna. 3/5
Braden Campbell & Kevin Siembieda: Death, Friends and Life
Az A While Longer főhőse megkapja a levelet, mellyel kilenc év várakozás után beléphet az erődvárosba. A döntés mégsem egyszerű, mivel közben már családja lett, egzisztenciát alakított ki a Burbs-ben, amelyet most mind fel kellene adnia. Siembieda keze nyoma szerencsére nem érezhető különösebben, ezért korrekt lezárása ez a kötetnek. 4/5
Egészében véve változatos színvonalú novellagyűjteményt kapunk a pénzünkért cserébe. A történetek általában eléggé lineárisak, én a többségüket többé-kevésbé tisztességes iparosmunkának mondanám. Erősen érződik a komoly szerkesztő hiánya, hiszen Siembieda-ra ilyesmit nem igazán érdemes bízni. Emellett az is nyilvánvaló, hogy az írók inkább csak kiegészítőket írtak, mint irodalmat, hiszen sok a leírás, az ismertető jellegű rész (ugyanakkor a kockacsörgés-érzés meglepő módon hiányzik az írásokból).
A recept adott: egy irodalomhoz értő szerkesztő keze alatt, egy kicsit profibb írótársasággal szép dolgokat lehetne produkálni a Rifts-hez. Tekintve Siembieda gyakorlatilag diktatórikus kiadói-írói módszereit, erre nem sok esélyt látok, bár a következő novelláskötetre biztosan fejlődnek valamelyest jelen kötet írói is. Mert én azért remélem, hogy lesz.
Linkek:
Palladium Books:
Rifts Tales of the Chi-Town Burbs:
https://www.palladiumbooks.com/Merchant2/merchant.mvc?Screen=PROD&Product_Code=304&Category_Code=JR
elGabor
2008-12-17 13:25:47Ravenheart: ...és tegyük hozzá, hogy a köré sereglő naiv idealistákat elég keményen kihasználja, valamint hosszú, hosszú évek óta nem szerepjátszik. :/
Ravenheart
2008-12-17 15:52:57elGabor: van más ismert, vagy legendás fejlesztő, akinek a dolgain jókat lehetne csámcsogni, de nem tesszük (és most példát nem mondok, mert halottakról vagy jót, vagy semmit). Sőt, más "iparágakban" is így van, miért a szerepjáték lenne különb? Szvsz engem jobban izgat, valaki mit tett le az asztalra, a lelkiismerétvel meg majd elszámol maga.
Petrus
2008-12-17 17:46:12Na ja, csakhogy Siembieda mániákussága mára szinte teljesen megölte a játékot, új közönséget nem tud szerezni. A Palladium előrefelé menekül, és nem mernek hozzányúlni az alaprendszerhez, pedig az már a számtalan kiegészítő szabály miatt erősen dülöngél. Sajnálnám, ha összeomlana, de egy erőteljes ráncfelvarrás nélkül sztem nem sokáig fogja már húzni, a maroknyi hc fan nem tudja eltartani őket.
Ravenheart
2008-12-17 18:15:49Ez mondjuk igaz. Kicsit rossz fele keresi az új közönséget (film, videojátékok), ráadásul ezek közül egyik sem jött össze egyelőre (egy meghalt projekt, egy elfelesett nGage-es játék). Mindenesetre szokatlan, hogy húsz év alatt alig változott a Rifts, és még mindig él, akár csak a kiadója.
Persze semmi sem tart örökké. Valószínű, hogy előbb-utóbb vagy őket, vagy a Riftset felvásárolja valamelyik nagyobb hal. Addig tényleg nem sok esély van az újításra. Ha meg bekövetkezik, akkor az lesz a HC rajongók baja, hogy minek újították, de ez már egy külön történet.
Marcus
2008-12-17 19:59:17Lepus: Rifts-be bármi és bárki bárhonnan átjöhet... akár Synnibarrból is.
Játék: Én CRPG mellett még stratégiát tudnék könnyen elképzelni Rifts-hez, illetve egy Fallout Tactics jellegű cuccot. Ha a film is kijönne, akkor ezek nagyot dobhatnának a süllyedő hajón.
Na meg persze rendszeresebb irodalom sem ártana hozzá, mivel így elég könnyen elfelejtődik az egész játék is.
Megújulás: Szerintem mind a rendszert, mind a világot meg lehetne úgy újítani, hogy sok változás legyen, de mégis megmaradjon az eredeti Rifts érzés. Az oldschool rendszer engem annyira nem zavar, de sok ponton lehetne egyszerűsíteni (máshol meg bonyolítani
), a világ viszont sokkal több gonddal küzd, amik viszont már erősebben szúrják a szemem.