Lidércfény: Ammerúnia különszám
Amit az Egy Fantasztikus Nap című rendezvényről szóló, tavaly decemberi számunkban megjelent beszámolónkban jeleztünk, ím valóra vált. Ez a számunk közös kiadvány az Ammerúnia műhellyel, melyhez gyakorlatilag a teljes tartalmat ők adták – úgy az írásokat, mint a grafikákat. A tematikus számainkhoz már hozzászokhattatok, ám ez most mégis más.
Az Ammerúnia világához kapcsolódó ismertetők, novella és regényrészletek látnak most itt napvilágot. Remélem, hogy érdekesnek találjátok majd ezt a klasszikus fantasy világot, amelyben a kard és boszorkányság eredeti mivoltában van jelen. Jó szórakozást kívánok hát!
Jimmy Cartwright
Lidércfény – Ammerúnia különszám, 2009. május
Megjelent: 200 nyomtatott példányban és weben (pdf formátumban)
Letöltés
Lidércfény:
http://www.szentesinfo.hu/lidercfeny/
Tartalom
Útra fel, kalandozó!
Az Ifjak háborúja – a világ teremtéséről
Limarion, a holtak városa
Holdfordulók és holdkövek
A kilenc hold
Elfek, emberek és más fajzatok
A Királyság kronológiája
Hősök ideje: a királyság tartományai
Dana Weaver: A hó alatt (részlet)
Havas
Fenyves
Legendárium: Artusz de Vorty (Andy R. Cain hőse – részlet a Hittel és vassal c. kisregényből)
Folyóvölgy
Rupert M. Pickford: Alku a hegyek mélyén (részlet)
Csendes
Soren Ward: Feketepart (részlet)
Feketepart
Dana Weaver: Hajsza (töredék)
Az Óelfek: a hét ősi nemzetről
Lorien Aiwood és Eric Muldoom: Az elfekről
Nyugati Elf Császárság: egy vándor naplójából
A holdelfek három temploma
Elf Birodalmak: Kelet
Elf Birodalmak: Nyugat
Eric Muldoom: A Varjú V2. (részlet)
Független Elf birodalmak
Démonikus Óbirodalmak
Eric Muldoom: Láng, ha lobban (részlet)
A varázslók mágiája
Az Örökkévaló Városokról
Soren Ward: Feketepart (2. részlet)
John C. Talbot: Nekropolisz
(részletek néhány birodalomhoz)
Havas
A tél szíve: hatalmas tajgai erdők, tundrai síkságok és tőzeglápok hazája. Éghajlata rendkívül zord, északon féléves éjszakával számolhat az ide tévedő vándor. A közlekedés fő eszköze a szán és a ló; tavasszal az utak szinte járhatatlanok a sártengertől. Errefelé nincsenek falvak, az emberek gigászi fallal megerődített városokban élnek, egyedül a rénszarvasvadászat idején építenek ideiglenes táborokat a síkságon. Az óriásvárosokat tetemes távolság választja el egymástól.
Az assharok rendszerint modorosak, tekintélyt keltőek, nyugodt természetűek, szívósak és életerősek. Hajukba gyakran fonnak állatszőrt, csontból apró díszeket. Csont karperecek, -láncok viselete és a hajtincs-fonás is elterjedt, ezekből lehet következtetni a személy rangjára és szülővárosára. Környezetükben rend uralkodik, egész társadalmukra jellemző a fegyelem, a vasszigor. Megbecsülik a nőket és az időseket, és nagycsaládokban (hosszúház) élnek. A havasi Első Lovag hatalma nagyon erős, és a királyi ház iránt is nyilvánvaló a köznép rokonszenve. Vendégszerető nép, bizalmukat tettekkel kell kiérdemelni.
Fenyves
Hóförgetegekkel ostromolt hegyi hágók, végtelenbe kígyózó hegyvonulatok, mélybe alábukó irdatlan szakadékok, azokon átívelő kötélhidak, rohanó vadpatakok és tízezer tó országa. Falvak nincsenek, a lakosság gyűrűerődökben, sánc- és palánkvárakban él. A települések közötti információforgalmat, áruszállítást a Strázsák és a Vándorok rendje által őrzött karavánok biztosítják. Az emberek taposta ösvény mentén Menedékek (őrtornyok és két-három személyes kürt-tornyok végeláthatatlan láncolata) emelkednek, esetleg zarándokházak, amelyek ideiglenes szállást kínálnak az utazónak.
Északról két folyó érkezik a tartományba: a havasi Oliip, ami átvág Fenyvesen és a csodás Tuisi-tavakat táplálja, illetve a Móloch, ami Sziklás fennsíkjáról zubog alá, s végül beleömlik az Arany-tengerbe. Fenyvesben több sebes sodrású folyócskát találunk: Nial, Oisein, Sorcha.
A tullúr emberek hirtelen természetűek, haragjuk mindent elsöpör. Hajuk sötét, átlagos magasságúak, és nőknek-férfiaknak egyaránt nagy gyakorlatuk van a fegyverforgatásban.
Halcon papjai szinte minden várban, településen jelen vannak, s ők a település legnagyobb tiszteletben tartott tagjai. A babonás, tanulatlan köznép feltétel nélkül isteníti őket. A halconita háromszög környezetében a papok zsinóron mozgatják a Lovagokat. Halcon három erős bástyája Arcill, deBray, Cecht városokban van; Cechtben található a Főserleg, a pápai erődítmény.
Halcon Anvar igaz tanításai: Légy szabad! Légy állhatatos! Légy őszinte! Légy tisztességes! Gondoskodj az utódaidról! Vedd el a jogos bosszút! Segíts a rászorulókon! A halconiták jelképe a fakereszt, középen a nyitott szemmel.
Feketepart
A tartomány sohasem volt a Királyság igazi szövetségese, mert nem szorult rá annak támogatására. Urai kezdetektől a holdelf piramistemplomokból elszökött boszorkányok, az egykorvolt szertartásszolgák, azaz ördögidézők, jelentős mágikus hatalommal a markukban. Ma már seregeik is számottevőek, és külhoni zsoldosok is szép számmal gazdagítják az emírek és sahánok armadáját. A feketepartiak (rabnyelven jhidzsek) sokkal nagyobb függetlenséghez és bőséghez szoktak hozzá az első száz évben saját birodalmukban, hogysem fejet hajtsanak bármely félisten, vagy akár Halcon előtt. Jelenleg is saját árnyékháborújukat vívják, amelybe a jelek szerint egyes elf hatalmi körök is becsatlakoztak. Utóbbi hihetőnek tűnik, lévén, Feketeparton százával, sőt ezrével állnak a Nyugati császárság romjai – erődök, paloták, fürdők és kikötővárosok egész negyedei. Maguk a legnagyobb központok, úgy mint Sahra, Shalakorsz, Bahrudzsa, Ibra, és még néhányan, éppilyen romhalmazból épültek újjá, de akadnak olyan épületek és városnegyedek, amelyeket szinte háborítatlan formájában vettek birtokba új uraik. Ezekben számolatlan felfedezésre váró kincs, ereklye és relikvia lapul, s némelyek bizonnyal érdeklik a hodlelfeket és az azírokat éppúgy.
A jhidzsek kreolbőrű népség, csillogóan fekete hajjal, sötét vagy mélykék szemmel. A lányok és asszonyok karcsúak, igéző mozgásúak, szép arcúak, és nem mellesleg szenvedélyes szeretők hírében állnak. Az ármánykodás a vérükben van, a férfiakat könnyedén az ujjuk köré csavarják. Annak is igen nagy az esélye, hogy minden harmadik feketeparti nő valamely boszorkányszekta tagja. De lehet, közelebb jár az igazsághoz, ha minden másodikról vélelmezzük ezt…
A férfiak határozottan jóképűek, jellemzően heves természetűek, és bizonyosan értenek a verekedéshez, jó esetben egy vagy két fegyver forgatásához. Az emírek kötelezővé tették a katonai szolgálatot, amely fegyelemre és testedzésre neveli a fiatalokat. Mindez az állam szervezettségén is látszik. A leghatalmasabb emírségeket hosszú ideje a boszorkánymesterek stratégái irányítják a háttérből. A két örökösen vetélkedő rendház a Smaragd és az Opál, de mellettük még számos kisebb-nagyobb rend szövi az összeesküvések és hatalmi játszmák bonyolult pókhálóját.
Van is ok a fokozott óvatosságra: Feketepart irányában élénk érdeklődést mutatnak a halconiták, éppúgy a Keleti Elf Császárság, s újabban a Homokkirályok is. Utóbbiak démonhercegségek urai a messzi mélysivatagokban, kifürkészhetetlen hatalmi ambíciókkal, pokolszolgák és démoni bestiák egész hadával. Mindezek mellett a djünnök is folyamatosan fenyegetik a peremvidéki uradalmakat és városokat, s újabban a Fekete Emberek is odáig merészkednek, hogy megsarcolják, szétdúlják az északabbra fekvő sahánságokat, továbbá a karavánokat. Nincs ez másként a tengereken sem, ahol a feketeparti kalmárokra ezernyi mohó tekintet tapad, hasznot vagy zsákmányt remélve. A boszorkányoknak és fegyveres hátországuknak tehát mindig akad tennivalója, s éppúgy a rendek méregkeverőinek és ágyasainak. Elvégre a Királyság ékes gyöngyszem, főként a gazdag folyóvölgyi városok, ahol a feketeparti kalmárházaknak máris akadnak tekintélyes támogatói. És persze ahol a kalmárok megjelennek, mögöttük ott lapulnak a Smaragd és az Opál boszorkányai is. Némelyek közülük talán máglyán végzik, az ügyesebbek azonban már megtalálták a bábjaikat, akik segítségével megvalósíthatják a boszorkányurak jól titkolt céljait.
Sziklás (Zaburrah)
A sziklaelfek között mindenki harcosnak születik és párbajozással, vérvadászattal, élelemszerzéssel és hadjáratokban való részvétellel tölti mindennapjait. A föld megművelésének mikéntjét nem ismerik (és nem is érdekli őket).
Sziklás elfjei hét láb magasak, de akadnak közöttük olyanok is, akik két fejjel tornyosulnak az előbbiek fölé. Bőrük az obszidiánhoz hasonlatosan szénfekete, hasított szemük kénsárga tűzzel ég. Robosztus testalkatúak, fizikai erőnlétük emberi mércével egyenesen elképesztő. Szemfogaik hosszúak és hegyesek, ám húsos ajkuk elfedi őket. Sisakot sohasem viselnek, ellenben szívesen öltenek magukra vértezetet, amely annál értékesebb, minél különlegesebb Nem ritka, hogy egy-egy legyőzött bestia pikkelyeit vagy páncélját varrják rá a bőrükre. Fegyvereik között nincs két egyforma: szívesen forgatnak idomtalan kalapácsot, súlyos pallost, de látványos, egyedi fegyvert annál gyakrabban találni náluk.
A nők és a férfiak egyenrangúak. Három közösséget fogadnak el: a vértestvéri és a klánsági köteléket, illetve a Mester és Tanítvány köteléket. A harcosoknak a saját és nemzetségük dicsőségének emelése mellett egészen egyszerű életcéljaik vannak: túlélni a vetélytársakat és minél több hősi tettet, harci dicsőséget begyűjteni – a Kiválasztott keveseknek megadatik tán egyszer a lehetőség, hogy a Hosszú Tél beköszöntekor a túlélők között lehetnek – és újra harcolhatnak, immár más célokért. Egy hodon mindig tartja a szavát, egyenes gerincű, sohasem futamodik meg párharcból vagy csatából, mindig az első sorban harcol, és a végletekig a vakmerő. Sebesült bajtársaikat nem hagyják hátra. Ellenfelükkel kíméletlenek, de amennyiben az megválik fegyverétől, s elismeri vereségét, nem háborgatják tovább. Gyakorta álltak a gyengébbik fél oldalára egy-egy számukra semleges háborúskodásban – a cél a dicsőség megszerzése, s gondolkodásuk szerint érdemesebb induláskor az esélytelenebb pártját fogni, lévén így nagyobb küzdelemre nyílik esély.
A hodonok szikladombokba vájt házakban, illetve erődítményekben tartózkodnak az év hidegebb hónapjaiban. Az enyhébb évszakokban folyamatosan úton vannak, ilyenkor az erődök kapuja tárva-nyitva áll, de a vakmerő behatolókat csapdák és szörnyeteg várják.
Baar-Shagÿr (ejtsd: bar-sagír)
Mérgező ködfallal elzárt tartomány, mivel lakosságát ismeretlen kórság emészti (ximúr-betegség). A mocsaras Shagyrba bezárt elfek bőre megfeketedik, megőszülnek, izmaik elsorvadnak. A holdelfek ellátják őket egy elixírrel, amely a kórság egyes hatásait elnyomja – lehetőségük nyílik az életben maradásra, ugyanakkor a kushonok alávetettségébe kerülnek. Merthogy a fertőzött egyedek neve ettől kezdve: sötételf. Maga a tartomány eleve barátságtalan egy hely, halálig marasztaló, miként a II. Holdháborúban itt járt császári küldött fogalmaz jelentésében. Az Ahaggar-hegység és a Godor`o`Garan hegyvonulatai közé ékelődött mélyföld legnagyobb része párás, fülledt klímájú, csapadékos mocsárvidék. Végeláthatatlan ingovány, a posványból néhol felbukkanó sziklakúpokkal, mérgező növényekkel, göcsörtös, moszat-borította ősfákkal, úszó bozót-szigetekkel. Itt nincsenek sem utak, sem ösvények, a vadcsapásokat a nap minden órájában egymásra is vadászó éhes bestiák lesik. Jobb esetben óriás termeszek, lápi farkasok, hiúz, vagy párduc kushad a sás között, rosszabb esetben hárpiák, denevérlények, griffek, vagy amit senki sem kívánhat magának, különféle szörnyszülöttek a ximúrok valamely alfajából.
A sagíri területek roppant értékesek, ezért gyanítják többen is, hogy a ximúr-betegség császári ármány: értékes holdkövek, esszenciát tárolni képes drágakövek, különleges bestiák, félelmetes hírű vívók, és a legendás hírű opálacél származik e veszedelmes területről. Itt található a legősibb shir-shuar korból fennmaradt város is, Khalumn-Dzardan hercegvárosa, a maga ötven lakószintjével, s ezernyi titkával.
Eberen_Orkodo
2009-06-09 09:58:36A borító szerepelt a hogyan készült sorozatban is itt, az RPG.HU-n, és szerintem is nagyon szép.
Örülök minden ilyen kiadványnak, amelyek erősítik a magyar szerepjátékos életet.
Elismerésem a készítőknek!
kabal
2009-06-10 09:37:06Szerintem inkább a játékirodalmi életet erősíti, mint a szerepjátékost. Van egyáltalán olyan parti, aminek a tagjai Ammerúnián játszanak szerepjátékos kampányt? Na jó, lehet ötletadónak/háttéranyagnak használni, de az eddig olvasottak alapján eléggé általános fantasy settingnek tűnik, nem ragadta meg igazán a fantáziámat. Persze tizenéves koromban én sem találtam ki jobbakat, de annál a korszaknál már többre vágyom.
Aldyr
2009-06-11 09:21:30kabal: "klasszikus" fantasy-világ, kard és boszorkányság az, amit kínálunk. Én - sajna vagy sem - leragadtam a 90-es évek (idehaza) sokak által megkedvelt irányzatánál. Urban fantasyt, amolyan "felkavaró irodalmat" - egyelőre - bizonyosan nem fogok írni. Amennyiben valaki a klasszikus vonalat "kinőtte", nem feltétlenül ajánlom az ammeres köteteket. Még úgy sem, hogy az "ammer = elfek világa" koncepcióval a következő 5-10 évben az egyediség megerősítésére fogunk törekedni. (A kísérlet nyitó darabja a Sötételf c. kötet lesz.)
"az eddig olvasottak alapján"
Ez nálad mit jelent?
Olvastad a köteteket, avagy a különszámot, netán a különszám egyes fejezeteit?
Amennyiben kimaradt az életedből, ajánlom Soren Ward: Feketepart c. regényét a sorozatunkból. "Kard és boszorkányság" persze, ám GRR Martint sem azért szeretjük, mert Westeros alapjaiban forradalmasította a fantasy-világokról alkotott nézeteinket.
Ward (Hernád Péter) szerintem kiváló író, és mellesleg urban fantasyt is ír. Az elfes novelláit éppúgy megéri beszerezni. A "Rohamos" írását belinkelem, hátha az a műfaj neked jobban bejön.
(Hajnali emberek pdf)
http://www.roham.hu/magazin_view.php?cmd=view&id=18
Gulandro, Eberen Orkodo: köszönjük a bíztatást!
dekszter
2009-06-11 14:35:35Elég égő, de szentesi létemre nekem a cikk felkerülésekor koppant le (hála a linknek), hogy ez "hazai termék"
.
Nocturna
2009-06-14 18:43:43Tetszett ez a "Hajnali emberek" c. novella, amit linkeltel, Aldyr. Koszi.