Adeptus Adepti Lupus – WH40 modul
Időpont: 815.M41
Szembenálló erők:
Divisio Immoralis
vezérarbitrátor Sebastian O’Hell
9 közarbitrátor
Adeptus Mechanicus
magos Emerita Styx
25 technopap
5 combat servitor
Az érkezés:
Az akoliták egy frissen befejezett vidéki küldetésről indulnak Sibellus Hive felé. Az inkvizítoruk – feltűnően fiatal, nemrég kinevezett puritán – felteszi őket Ambulonra, de ő maga nem tart velük, még fontos feladatai vannak, amelyeket nem közöl. Mivel anyagi forrásaival igen szűkmarkúan bánik, nem költ arra, hogy kísérete módos körülmények között utazzon, és helyi azonosítókat sem szerez nekik: egy régi kapcsolatát, az underhive-ban élő Nestor Blob adeptet bízza meg azzal, hogy lássa vendégül az akolitákat az út végéig. Az inkvizítor szerint mellesleg az iható víz és a friss levegő hiánya, nem is beszélve az állandó mocsokról és zajról kitűnően tisztítja a puhánysághoz szokott lelket, és megtartja azt a Császár hitében.
Az underhive északi szektora:
A helyszínen elérhető kényelem valójában az igazi hive-ok alsó mocskához képest egészen tűrhetőnek mondható. Dacára annak, hogy Ambulon minden gyárának és üzemének kéménye ide nyílik, folytonos füsttel és bűzzel elárasztva a környéket; valamint hogy a géplábak mozgása soha nem szűnő robajjal jár, Kisészak – mert így nevezik lakói az underhive ezen szegletét – sokkal inkább emlékeztet egy egyszerű szegénynegyedre, mint egy mutánsoktól és eretnekektől hemzsegő csatornára. A bűnözés mindazonáltal a hely nívójának megfelelő, a függőhidakon – hiszen utcákról beszélni nem lenne megfelelő – erőszakos bandák uralkodnak, amelyek viszonylagos erőegyensúlyban, ám egyáltalán nem összetűzésmentesen élnek egymás mellett. Az emberek az Ambulon hasáról lecsüngő építményekben élnek, amelyek között egyaránt megtalálható a Blob házához hasonló tágas lak és a minden komfortot nélkülöző törmelékkupac. A közlekedés acélhidakon és platformokon történik, amelyeknek a legtöbb helyen még korlátjuk is van, de a kevésbé forgalmas útvonalakon átkelők akár néhány tenyér szélességű, ingatag pallókra is számíthatnak, amelyekről sajnálatosan könnyű lezuhanni a mindösszesen százötven méteres mélységbe, amely Ambulont az általa rótt vidéktől elválasztja.
Az underhive-ból a városba csak a kevésszámú ún. ‘tengelyaknán’ lehet feljutni, amely nem más, mint a szerkezetbe fúrt nagy keresztmetszetű akna, amin keresztül hatalmas liftek biztosítják az áruszállítást. Az egyszerű személyek csak a tengelyaknák falán körbefutó végtelennek tűnő csigalépcsőn közlekedhetnek, azonban cognomen nélkül senkit nem engednek fel, az underhive legtöbb lakója pedig nem rendelkezik ilyen eszközzel, különben már régen elköltözött volna.
Kisészak egyetlen számottevő létesítménye a minden más épületnek fölétornyosuló – jobban mondva alácsüngő – Mechanicus szentély, amely távolról nézve mintegy szemölcsként emelkedik ki Ambulon törzséből. Az itt élő mintegy 25-30 főnyi technopap pontos tevékenységéről senki nem tud biztosat, de sokak szerint fontos szerepet játszanak Ambulon folyamatos mozgásában.
Szótár:
Az alsógót nyelvnek számtalan dialektusa létezik szerte a galaxisban, és ez alól Ambulon sem kivétel. Az alább közölt néhány szó következetesen a helyiek szájába adva alkalmas lehet arra, hogy illusztrálja ezt a nyelvi diverzitást.
Kard – Akármilyen lőfegyver megnevezése. Ez a szóhasználat okozhat kellemetlen félreértéseket az akoliták számára.
Kobalt – Trónpénz. A szó minden bizonnyal azokból az időkből ered, amikor Ambulon legfőbb szállítmánya az azóta kimerült hieroni bányák kobaltja volt.
Szibelló – Sibellus hive.
Szög – Lőszer.
1. éjszaka: Az arbitrátorok betörési kísérlete a szentélybe. Vezetőjük, Sebastian O’Hell megpróbálja erőszakkal elhurcolni Dardanellus atyát, a technopapok egyik köztiszteletben álló tagját, miután az ezt megelőző napon a Mechanicus megtagadta kiadását, de a szentély papjai ezt megakadályozzák. Az éjszakát szabad föld fölött tölteni bátorkodó akoliták esetleg a közelben is lehetnek, de sok beavatkozási lehetőségük nem adódik. Az összecsapás során két technopap meghal, egy arbitrátor könnyebben megsebesül.
[O’Hell állítása szerint Dardanellus egy kilenc évtizede szökésben lévő technoeretnek, akinek a hatóságok a Fenksworldön vesztették nyomát. A szentély magosa, Emerita Styx hevesen tagadja a vádakat, bár az igazáról nem lehet meggyőződve, ugyanis kilencven éve a szentély egyetlen technopapja sem élt még, személyekről szóló feljegyzések pedig – hasztalan bölcsészet lévén – soha nem készültek.]2. nap: Nestor Blob reggel meghozza a híreket a támadásról. Annyit tud, hogy az Arbitrátus került összetűzésbe a Mechanicus-szal, érdeklődés esetén elmondhatja, hogy hol állomásoznak az arbitrátorok. A technopapok szentélyét szabad szemmel is láthatják, alig fél kilométer az út odáig. Ha egyik felet sem kívánják felkeresni, Nestor felajánlja az akolitáknak, hogy dél körül elviszi őket megtekinteni a „lógatásnak” nevezett látványosságot, amikor élő foglyokat eresztenek le láncokon lógó ketrecekben a felsőbolyból. Mint mondja, a lógatás az egyetlen létező halálbüntetés Ambulonban, és ínséges időkben gyakori, hogy az így leeresztett foglyokat az alváros lakói az egyetlen friss húsforrás gyanánt hazaviszik vacsorára. A szokás szerint azt illeti meg a zsákmány, aki először képes a fogoly szeme közé lőni. Mivel a pontos találat eldöntése nem könnyű feladat, ez általában élés szóváltásba, majd verekedésbe torkollik, amely rögtön fogadások tárgyául is szolgál a bámészkodóknak.
Akárhogy is legyen, az akoliták Nestor kíséretével hazafelé tartva egy függőhídon egy kivont fegyverrel farkasszemet néző arbitrátorra és két technopapra találhatnak, akik hamarosan tűzharcba kezdenek egymással. Amennyiben valamelyik fél oldalán sikerrel közbeavatkoznak, a győztes meginvitálja őket saját főhadiszállására. Ha kivárják a harc végét, a technopapok végül alulmaradnak, az arbitrátor pedig halálos sebet kapva megpróbál hazatámolyogni, kevés sikerrel. Ha még ekkor sem segítenek neki, egy percen belül megérkeznek az arbitrátorok, és az akolitákat is magukkal viszik, mint egyetlen szemtanúkat.
A szentély:
A Mechanicus szentélye egy négyemeletnyi, nyolcsszögletű építmény, melyet nyolc hosszú híd köt össze az alváros többi részével. Az első, legfelső szint használaton csupán előcsarnok, a nyolc kétszárnyú acélkapuhoz mindkét oldalon egy-egy csúcsíves, berácsozott ablak tartozik, így az épület – leszámítva a támadás számos lehetséges irányát – viszonylag jól védhető. Az akoliták minden további nélkül bebocsátást nyerhetnek, ezen a szinten tárgyalhatnak Emerita Styx magos-szal.
Amit megtudhatnak tőle:
Ha segíteni szándékoznak, a magos és kísérete bemutatja nekik a szentély második, harmadik és negyedik szintjét, amelyre a csarnok közepéről leereszkedő, kör alakú liftplatformon lehet leereszkedni. Ennek üzemzavara esetén használható az egyik sarokból induló szervizlétra.
A második szint szintén egy légterű, itt állnak a technopapok hatalmas gépezetei, amelyek ránézésre kapcsolótáblákkal teli, két embernyi magas szekrényeknek tűnnek.
A harmadik szint kör alakú előterébe érkezik a lift, innen különféle vezérlők, kápolnák és laboratóriumok nyílnak.
A negyedik szint az előzőhöz hasonló elrendezésű, de az ajtók mögött a technopapok hálókörleteivel.
Az ötödik, legkisebb alapterületű szint Dardanellus atya rezidenciája, ide akkor sem léphetnek be, ha a Mechanicushoz csatlakoznak.
Ha nem kívánnak segíteni, Styx kifejezi az inkvizíciós szolgák pártatlanságába vetett hitét, valamint hogy ha rosszra fordulnának a dolgok, mégsem engednék, hogy súlyos jogtalanság történjen az ő jelenlétükben. Így is teljesen biztos abban, hogy amint megérkeznek Sibellusba, kiderül az igazság, így komoly félnivalójuk nem lehet.
A lövegtorony:
Az arbitrátorok szálláshelye egy ősidők óta nem használt, elhagyatott lövegtorony az alváros legkiesőbb szegletében. Az akoliták vagy Nestor útmutatása alapján, vagy maguk az arbitrátorok kíséretében érkezhetnek ide. A bejárat a felső szintre nyílik, itt felhalmozott lőszeresdobozok állnak halomban a Divisio Immoralis pecsétjével, az arbitrátorok látszólag jól felkészülve érkeztek. Ha alaposan körülnéznének – bár ezen a ponton ezt még biztosan nem engedik nekik – találhatnának legalább egy tucat Armageddon géppuskát, egy doboz különféle gránátot, valamint egy jól leszigetelt, tűzbiztos acélládában két nagy hatóerejű meltabombát is. Innen létrán lehet leereszkedni a jóval tágasabb alsó szintre, amely éppen elégséges ahhoz, hogy pihenője legyen nyolc főnek. A fal mellett szintetikus szövetből készült hálózsákok hevernek kiterítve, egy kis tartályban látszólag tegnapi recaf lötyög. Sebastian O’Hell mindent megtesz annak érdekében, hogy a maga oldalára állítsa a karaktereket. Érvei:
Amennyiben csatlakoznak hozzájuk, kapnak egy-egy fülgyöngyöt, és szabadon vételezhetnek a Divisio Immoralis lőszeréből, valamint kérésre a tartalék Armageddon géppuskákat és gránátokat is használhatják, bár ez már Charm próba függvénye. A két meltabombát O’Hell a szentély ostromára tartogatja, ezeket csak a legindokoltabb esetben adja oda akárkinek.
2. Éjszaka és 3. nap:
Innentől az események kétfelé ágazhatnak attól függően, hogy az akoliták melyik csoporthoz csatlakoztak. Ha a bizonyítékok hiányában nem kívánnak szilárd álláspontot elfoglalni, a második nap végén Nestor is megpróbál hatni rájuk. Érvelése alapján az akolitáknak mindenképpen közbe kellene avatkozniuk, ha másért nem, csupán azért, hogy a konfliktus gyorsan véget érjen, és a környék ne szenvedjen óriási károkat. Nestor meg van győződve arról, hogy az inkvizítor nem lenne boldog, ha Sibellusban azt kellene látnia, hogy az akoliták szállásául szolgáló Kisészak a szembenálló felek dühöngése miatt romhalmazzá változott, ők pedig nem tettek semmit. Az adeptus attól is tart, hogy a technopapok szentélyének súlyos károsodása üzemzavarokat okozhat a város mozgásában, az pedig a helyi szóbeszédek és babonák szerint végzetes következményekkel járhat az ittlakókra, vagy akár az egész bolygóra.
A Mechanicus:
A technopapok a Sibellusba érkezésig hátralévő időben nem szívesen engedik el az akolitákat akárhová, lehetőség szerint mindig őrségben tartják őket a legfelső szinten. Éjszaka két arbitrátor long las-szel és gránátvetővel felszerelkezve igen tisztes távolságból tüzet nyit mindenkire, aki az ablakok közelébe megy. Ha találnak módot arra, hogy hatásosan viszonozzák a tüzet, az arbitrátorok megfutamodnak. Ha nem tudnak, vagy nem akarnak ellenállni, az arbitrátorok gyakorlatilag az összes oldalról körbeveszik az épületet, és megfelelő távolságból össztüzet zúdítanak az ablakokra az ecélból magukkal hozott Armageddonokkal (100m, S/2/6, 1D10+5I, Pen0, Clip15, RldFull, Reliable, 8,5kg), ellehetlenítve a felső szinten való tartózkodást. Ebben az esetben a technopapok visszavonulót rendelnek el napfelkelte után a második szintre. A magos a belső vezérlőn keresztül működésképtelenné teszi a liftet és a két szint között lezárja a szervizlétra aknáját is. Fél órán belül robbanás rázza meg az épületet, az arbitrátorok ekkor hatolnak be az első szintre. Mivel senkit nem találnak odafent, és a liftet sem tudják használni, a magukkal hordott lascutter segítségével felnyitják a szervizaknát lezáró acélajtót, és elkezdenek gránátokat hajigálni lefelé. A technopapok számtalan embert veszítenek és kénytelenek újabb szintet feladni. Mikor az utolsó ember is leért a harmadik szintre, az akna felfelé vezető nyílását elzárja egy a robbanások nyomán ledőlő kapcsolószekrény. Mivel az arbitrátorok már sehogyan sem tudnak lejjebb jutni, a második szinten elzárják a lefelé irányuló üzemanyag, gáz és hűtőfolyadék-ellátást a szentélyen függőlegesen keresztülfutó csöveken. O’Hell a birtokában lévő alaprajzokból tudja, hogy a harmadik szint egyik laborjában álló kiemelt fontosságú kísérleti gépezet hűtés nélkül nagyon hamar használhatatlanná válik, és arra számít, hogy ennek megkímélése érdekében a technopapok megadják magukat. A megadásra való felszólítást a falakon lévő hangszórókon keresztül közli is a lent várakozókkal. O’Hell azonban nincs tisztában azzal, hogy hűtés nélkül a berendezés perceken belül felrobban, elpusztítva a szentélyt és annak egész környékét is. A magos hallani sem akar megadásról, ehelyett mágneses tapadókorongokkal látja el az akolitákat, és az ablakon keresztül felküldi őket a második szintre, hogy az arbitrátorokat meglepve visszakapcsolják a hűtést. Függetlenül az eltelt időtől, ezen a ponton néhány kilométerre Ambulontól megjelennek a vészesen közeledő Sibellus Hive körvonalai.
Az akoliták itt válaszúthoz érkeznek: vagy megtagadják a magos parancsát és a technopapok ellenállást leverve megadják magukat az arbitrátoroknak, vagy felmásznak a szentély külső falán a második szintre, és konfrontálódnak az arbitrátorokkal. Utóbbi esetben egy igény szerint könnyített Climb próba után az akoliták a második szint egyik ablakán beugorva meglehetősen nagy alapterületen összetört, füstölgő és még ép kapcsolószekrények labirintusában találják magukat, ahol sor kerül a végső összecsapásra. Az arbitrátorok a rajtaütés észlelését követően javarészt a helyiség ellenkező végében barikádozzák el magukat, közvetlenül a keresztülfutó csövek előtt. A harc során érezhetően emelkedik az alulról felsugárzó hő, az utolsó másodpercekben kisebb robbanások rázzák meg a szentélyt. A győzelem pillanatában Ambulon bedokkol Sibellusban.
Perceken belül megérkezik a helyszínre a Skiitarik által kísért főmagosi küldött, aki oltalma alá helyezi Dardanellus atyát. Őt követi az inkvizítor, aki szerepvállalásuknak megfelelő dicséretben részesíti az akolitákat.
A Divisio Immoralis:
Az arbitrátorokhoz csatlakozva O’Hell közli a karakterekkel, hogy kevés idejük maradt, mert Dardanellust még Ambulon dokkolása előtt kézre kell keríteniük, mielőtt a sibellusi Mechanicus megszöktethetné őt. Ennek megfelelően a szentély mihamarabbi ostromát sürgeti, de ha az akoliták ezt felajánlják, akár kettős ügynököt is játszhatnak a technopapok között. Mivel az arbitrátorok rendelkeznek éjjellátóval, legszívesebben éjszaka támadnának, de a karakterek számára ez jelentős levonásokkal járna. Ha elég meggyőzőek, a támadást hajnalra halaszthatják. O’Hell az egy oldalról indított nyílt ostromot támogatja, de az akoliták is előjöhetnek a saját ötleteikkel.
A támadás első lépésében az ostromlóknak be kell törniük a szentély legalább egy kapuját, amire a meltabomba a tökéletes eszköz. Ha bejutottak, a technopapok feladják az első szintet és a lifttel lejjebb menekülnek. O’Hell rendelkezik az épület alaprajzával és tudja, hogy a legalsó szinten kell keresniük a célszemélyt. Mivel a szentély szintről szintre való elfoglalása túl nagy áldozatokat követelne, javasolja, hogy lifttel menjenek le érte, aztán hozzák is fel azonnal. Akárhogy is legyen, a technopapok igyekeznek nem harcba bocsátkozni, bár ha lifttel ereszkednek le, több oldalról szórványos lézertűz érheti az arbitrátorokat. Az ötödik szintre érkezve szembesülnek Dardanellus atyával: egy acélkoporsóba zárt aggastyán, a testét behálózó csövekben vér, nyirok és vizelet áramlik, a hozzácsatolt tartályok bizonyára légzési gázokat tartalmaznak. Nem úgy tűnik, mint aki képes megvédeni magát, vagy egyáltalán mozogni, kommunikálni tud, mindenesetre két ember könnyedén elcipelheti. O’Hell néhány perces pihenő után kitörésre utasítja az embereit, de a lift nem indul, mert azt a technopapok központilag kikapcsolták. A falra szerelt hangszórókból Styx jelentkezik be, aki az arbitrátorok megadását követeli. O’Hell a data slate-jén kikeresi a lift főkapcsolóját, amely a harmadik szint egyik vezérlőtermében található. A szervizlétrán át felküldi az akolitákat, hogy kapcsolják vissza. A termet hat technopap őrzi, köztük Emerita Styx. Miután újra működésbe hozták a liftet, szabad az út a kijárathoz. Felfelé emelkedve több technopapot látnak fedezékek mögül kilesni, azonban a túsz miatt nem lőnek rájuk.
Újra szabad föld fölé érve visszavonulhatnak a szállásukra, de ha az akoliták odafigyelnek, rájöhetnek, hogy a helyszín igen rosszul védhető, és ha számítaniuk kell a Mechanicus ellentámadására, valószínűleg nem lenne túl sok esélyük. Lehetséges rejtekhelyként szóba jöhet még Nestor háza is, azonban a technopapok előbb-utóbb itt is rájuk találnak. Akárhogy is legyen, néhány órányi pihenés és sebkötözés után kezdetét veszi a végső összecsapás, éppen mikor láthatóvá válik a Sibellus Hive egyre növekvő sziluettje. A technopapok a túsz életének megkímélése érdekében minden bizonnyal hallucinogén gránátok bevetésével fogják kezdeni a támadást, majd nyílt rohamra váltanak. Érdemes úgy intézni, hogy a technopapok lassan felőröljék az arbitrátorokat, az érkezést pedig arra a pillanatra időzíteni, amikor a legtöbben már meghaltak, és az akoliták is több sebből véreznek. A dokkolást követően a helyszínt csaknem azonnal ellepik a Divisio Immoralis arbitrátorai Kae Drusil vezetésével, foglyul ejtve, majd egyenként kivégezve a támadó technopapokat.
A pártatlan út:
Ha a játékos karaktereket sehogyan nem lehet rávenni, hogy támogassák valamelyik felet, és az időt Nestor Blob házában töltik, a harmadik nap reggelén egy kurírkoponya repül be az ablakon. A beépített holokivetítőn át Emerita Styx magos alakja jelenik meg, aki közli az akolitákkal, hogy az arbitrátorok ostrom alá vonták a szentélyt, és a második szintig elfoglalták azt. Hogy megadásra kényszerítsék a papokat, ostoba módon elzárták az épület létfontosságú berendezéseit tápláló hűtőfolyadék csapját. Ha az akoliták nem lépnek közbe a lehető leggyorsabban, a bekövetkező robbanás egész Kisészakot eltörli Ambulonról. Remélhetőleg ez már elegendő ahhoz, hogy mozgásra bírja a játékos karaktereket. A helyszínen megjelenve az arbitrátorokat a második szinten találják, akik nem lőnek rájuk azonnal. A hőmérséklet a kintihez képest szinte elviselhetetlenül magas, az épület alsóbb szintjeiről robbanások moraja hallatszik. A megmaradt arbitrátorok tisztában vannak azzal, hogy ha a technopapok nem adják meg magukat, perceken belül felrobban a szentély, de O’Hell parancsnok nem hajlandó visszakapcsolni a hűtést. Ha gyors és határozott fellépéssel harcképtelenné teszik a parancsnokot, vagy ellene fordítják az egyre romló morállal bíró legénységét, a harc elkerülhető, és a szentély megmenekül. Egyéb esetben fegyveres úton kell letörniük az ellenállást, és elérniük a hűtőfolyadék főcsapját, mielőtt lejár az idő.
Mellékszál: Bronzfogú Pascal emberei:
Akármelyik oldalon szálljanak harcba az akoliták, igényelhetnek maguknak további erősítést. Maguktól is eszükbe juthat, de ha Nestort kérdezik, az egyből a helyi uralkodó banda, a Pókok vezéréhez, Bronzfogú Pascalhoz irányítja őket.
Pascalhoz csak a fegyvereik nélkül nyerhetnek bebocsátást. Ha ezt vállalják, a vezér fogadja őket fémhulladékból összehordott tróntermében, és még egy pohár rossz amasecre is vendégül látja az akolitákat. Pascal fellowship alapú próbákkal puhítható, de ez csak modorán fog enyhíteni. Ha valódi segítséget várnak tőle, akkor előtte meg kell tenniük egy apró szívességet.
Luddo a banda hűséges tagja volt évek óta, Pascal alvezéreként lankadatlan szorgalommal harcolt a rivális csoportok ellen, mígnem csak a Pókok maradtak talpon az alváros e szegletében. Hegemóniájuk idején a környék lakosai Luddóban ismerték meg a legkönyörtelenebb zsarnokot, akit csak valaha is elképzelni tudtak. Többször előfordult, hogy a védelmi pénzzel késő családok tagjait élve felgyújtatta, és többek szerint gyerekeket is evett. Néhány hete Luddo úgy döntött, felszökik a felsőbolyba, hogy hamis személyazonosságot szerezve folytathassa pályafutását, de a rendfenntartók korán kiszűrték. Mivel Ambulonban csak egyetlen halálnem létezik, Luddót lógatásra ítélték. Pascal szeretné visszaszerezni leghűségesebb emberét, de tudja, hogy Kisészak népe jogos elégtételt fog venni Luddón, amint ketrecét leeresztették. Mivel Pascal embereit már felismerik arcról, őket nem fogják a közelbe engedni, ellentétben a teljesen idegen akoliták bámészkodóként akármikor a közelbe férkőzhetnek, és kiszabadíthatják az egykori alvezért, mielőtt a tömeg halálra kövezi.
Ha megkísérlik Luddo kiszabadítását, több tucat, éles fémdarabokkal felfegyverzett dreggel (ld. DH, Dramatis Personae) kell szembenézniük. Harcba bocsátkozni velük esélytelen vállalkozás, de ha meglepetésszerűen, óriási tűzerővel lépnek fel ellenük, megfutamíthatók, ahogy egy sikeres szónoklat vagy alattomos pszi trükk is hasznos lehet.
Ha visszatérnek, a hálás Pascal egy tucat verőembert ad alájuk, akik alig értenek a lőfegyverekhez, ellenben kitűnő golyófogóként szolgálnak, bár moráljukat csak a tarkójukhoz szorított boltpisztoly képes tartósan fenntartani. Ha az arbitrátusnál szolgálnak, a tartalék Armageddonokkal a kezükben kiküldhetők az ostrom első hullámaként, míg a Mechanicus oldalán ők lehetnek a védelem első vonala a szentély falain kívül a Styxtől kikönyörgött lézerpisztolyokat szorítva.
Wounds: 12
Skills:
Literacy
Speak Language (Low Gothic)
Trade (Copist)
Common Lore (Imperium) +10
Common Lore (Tech)
Common Lore (Administratum)
Common Lore (Machine Cult)
Awareness
Inquiry
Medicae (+20)
Logic
Tech Use
Talents:
Pistol Traning (Las)
Peer (Scum)
Armor: –
Weapons: Civitas Laspistol (25m; S/2/-; 1d10+1 E; Pen 0; Clip 25; Rld Full; Reliable)
Nestor Blob a sibellusi Administratum megbízásából érkezett Ambulonba az alsóboly északi szektorának népszámlálása végett. A munka három éve tart, és a gyors népességcsere miatt nem valószínű, hogy egyhamar véget ér. Blob az idők során az alsóboly társadalmának megbecsült tagja lett, mivel ő az egyetlen, akinek orvosi felszerelése van, és ért is a használatához. Nestor Blob 40-45 év körüli férfi. Szeme karikás, álla hegyes és előreugró. Arca mindig frissen borotvált, kopaszodó fejtetőjét kis sapkával takarja, Kerek szemüveget visel. Ruházata alig különíthető el a helyiek öltözetétől, adminisztrátumi köntösét csak ritkán viseli. Testalkata átlagosnak mondható, kis súlyfelesleggel.
Sebastian O’Hell
Wounds: 15
Skills:
Awareness
Inquiry
Scrutiny
Tech-Use
Intimidate
Dodge
Interrogation +10
Talents:
BWT (SP)
BWT (Las)
PWT (SP)
PWT (Las)
PWT (Bolter)
Rapid Reload
MWP (Shock)
MWP (Chain)
Wounds: 13
Skills:
Awareness
Inquiry
Scrutiny
Intimidate
Dodge
Interrogation
Talents:
BWT (SP)
BWT (Las)
PWT (SP)
PWT (Las)
PWT (Bolter)
MWP (Chain)
Wounds: 16
Skills:
Awareness
BWT (SP)
BWT (Las)
PWT (SP)
PWT (Las)
MWP (Chain)
Maglev Transcendence
Prosanguine
Iron Discipline
Wounds: 12
Skills:
Awareness
BWT (SP)
BWT (Las)
PWT (SP)
PWT (Las)
MWP (Chain)
Madovick
2009-07-24 11:20:58Dardanellus valódi hovatartozása szándékosan maradt ki a modulból, mert azt tkp. a végkifejlet determinálja. Igyekeztem olyanra venni a történetet, mint amilyen a való élet általában: mindig a győztesnek van igaza.
kabal
2009-07-25 00:05:28Akoliták? Nem akolitusok lenne a helyes megnevezés? Persze a birodalmi gótot még annyira sem beszélem, mint a latint...
Madovick
2009-07-25 07:50:54Én mindig akolitának fordítottam az acolyte-ot, de egy gyors google keresés meggyőzött arról, hogy helytelenül.
Mondjuk, hogy ez is az ambuloni dialektus része.
seeliesidhe
2009-07-28 14:23:46a szótárban olvasom:
"Kard - Akármilyen lőfegyver megnevezése. Ez a szóhasználat okozhat kellemetlen félreértéseket az akoliták számára.
Kobalt - Trónpénz. A szó minden bizonnyal azokból az időkből ered, amikor Ambulon legfőbb szállítmánya az azóta kimerült hieroni bányák kobaltja volt.
Szibelló - Sibellus hive.
Szög - Lőszer."
itt talán szerencsésebb lenne még ambuloni dialektusban is a "kard" helyett egy "kalapács" és "szög" helyett egy "szeg" kifejezés használata.
ha már warhammer...
és ugyebár kalapáccsal könnyebb is a szeget beütni.
creep
2009-08-03 17:20:48Ez egy igen jó modul lett, a játékosok élvezték a mesélést, nagy előnye, hogy versenymodulhoz illően kevés NJKt mozgat és röviden is befejezhető! Én azért elhúztam egy kicsit, de hát meg kellett harcolni a túlélésért!