Brandon Sanderson: Ködszerzet – A Végső Birodalom (I-II)

Fordítók: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán
Oldalszám: 540
Ára: 2790 Ft

Kiadó: Delta Vision Kiadó

 

A fantasztikum és/vagy a szerepjáték minden rajongója ismeri azt a jelenetet, amikor a Hős(ök) a végső csatára készülnek a Sötét Úrral szemben. Többnyire hosszú út áll előttük: fáradtak, sebesültek, megküzdöttek már csatlósok hadával és talán átjutottak jópár csapdán is. A harc kimenetele történet- ill. mesélőfüggő, de ritka az az író, akinél arról esik szó, hogy mi történik ezután. Brandon Sanderson egy olyan világba kalauzolja el olvasóit, ahol a gonosz győzedelmeskedett. Hamueső hullik az égből, a rabszolgaság és a kegyetlenség mindennapos, és az ellenállásnak már az emléke is kiveszett. Üdvözlünk a Végső Birodalomban!

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a külcsínnel.  A borító egy sajátos átmenet egy szürreális álom és egy barokk freskó között. Nem olyan, ami mindenképp lenyűgözi az embert, de semlegesnek elég nehéz maradni. Személy szerint nekem a harmadik rész borítója jobban tetszik. Mert van az is. Vagy nevezzük inkább hatodiknak?

A Végső Birodalom a Ködszerzet trilógia (Mistborn Trilogy) nyitódarabja. Bizonyos okok miatt itthon minden kötetet két kötetben adnak ki. A jelenség nem csak hazánkban ismeretes: Németországban a nagy terjedelem miatt George R. Martin és Steven Erikson regényeit is félbevágták. Ez az ismertető egyben tárgyalja a két kötetben kiadott első részt, a Végső Birodalmat (Mistborn – The Final Empire).

A regény egy lázadás története az Uralkodó ellen, aki az irányító (és gyakorlatilag egyetlen) hatalma a világnak. Minisztériumai, inkvizítorai és hadserege által irányítja országát, a Végső Birodalmat. Kegyeltjei továbbá az egyes nemesi házak, melyek alapítóit még személyesen is ismerhette. Megteheti, hisz nem földi halandó: ő a Végtelenség Szilánkja, Isten egy darabja, más szóval a csúnya bácsi, aki többszáz éve maga alá gyűrte a civilizációt. Kiderül persze később, hogy messze nem olyan sztereotipikus figura, mint amilyennek elsőre látszik. A világ nagyon ötletes, jól kidolgozott és Sanderson figyel a részletekre: égből hulló hamueső, melyet a szolgarendűek (szkák) rendszeresen takarítanak, néhány utalás arra, milyen ritkák a zöld növények, a napnyugtával azonnal leszálló, rejtélyes köd stb. A szerző tudatosan törekedett arra, hogy egy földi kultúrához se lehessen kötni a világot. Az első jelenetben robotoló ültetvényes szkák nekem az antik rabszolgaságot juttatták eszembe, Luthadel, a Birodalom fővárosa félmilliós település, ahol a főnemesség tornyos várakban él (ala észak-itáliai városállamok a középkorban). Akad még itt felkapcsolható lámpa, melynek működését nem részletezik, gótikára hajazó katedrálisok, zsebóra, míg néhány öltözék erősen emlékeztet a mai öltönyökre. Fontosak továbbá az egyes fejezetek elején olvasható naplórészletek, amik a regény idejénél korábban íródtak.

Hamueső ide, rabszolgaság oda, ez a regény nem dark fantasy. Akadnak ugyan sötétebb momentumai, de nem érzem nyomasztónak a hangulatot. Sanderson egy izgalmas regényt tervezett, ahol jól megfér egymás mellett a pörgő akció és az intrika – a rettegés és körömrágcsálás helyett ezek képezik súlypontját a műnek. Többnyire egy Vin nevű tolvajlány szemén keresztül látjuk a Birodalmat, aki csatlakozik a lázadókhoz. Éles elméjű, alig tizenhat éves kamasz, aki megjárta már az utcák poklát. Bizalmatlanságát, visszahúzódó természetét elég jól sikerült ábrázolni. Másik főszereplőnk, a lázadás kulcsfigurája Kelsier. A regény első felében kicsit megutáltam szegényt. Megértem én, hogy tehetséges emberek mindenütt vannak, de egy kivételes mágikus erővel felruházott személyiség, aki kedves, rendes, (többnyire) őszinte és azon kevés ember egyike, akit sokat nevet, már túl heroikus számomra ebbe a világba. Szerencsére Sanderson nem csinál szuperhőst belőle, és a regény második felében sokkal emberibb színben tűnik fel. Hiányolom viszont, hogy más fejébe csak ritkán kukkanthatunk bele, így jópár mellékszereplő a kelleténél jobban háttérben marad. Kelsier kap néhány jelenetet, egyéb szereplő gondolatainak a megismerése kuriózumszámba megy. Rothfuss a The Name of the Windben ezt jól megoldotta, itt azonban zavart a perspektívaváltás ritkasága.  Sok netes kritika szerint a karakterábrázolás nem a regény legnagyobb erőssége. Ennyire merészen ezt nem jelenteném ki, de igazán jó képet csak a kevés számú főszereplőről kapunk. A többieket sem mondanám sablonosnak, de nem ragadtak magukkal eredetiségükkel.

Annál élőbb viszont a már korábban ecsetelt világ és a mágia. Sanderson egyik jellemzője, hogy minden regényébe kitalál valamilyen új és ötletes mágiarendszert. Az Elantris rúnamágiája után itt a kulcsszó a fém. Tizenegy fém létezik, melyek szilánkjait egy alkoholos oldatban felhajtva a mágiahasználó – allomanta -, felszabadítja annak erejét, „égetni” kezdi és különböző hatásokat érhet el vele. Az ón például érzékeket élesít, míg az acél fémtaszító hatású, így akár egy aprópénz is fegyverré válhat. Ha a fém kifogy vagy nincs a közelben, akkor hiába a tudás, az allomanta sem több egyszerű embernél.  Az egy fémmel báni tudókat mívesnek, az összeset uralókat ködszerzetnek hívják. Ilyen például maga Kelsier is. Sokak szerint kissé jedisre sikeredett a rendszer, de nekem nagyon tetszik.  Az allomanciás jelenetek látványos akciót eredményeznek, de néhol nehezen követhetőek.

Összességében azt tudom mondani, hogy ez egy olvasmányos, kellemesen akciódús regény, ami nem hagyja unatkozni az olvasót. Magáról a történetről nem írok többet, nem akarok több poént lelőni. Erőssége a mágia és a világ, viszont a karakterek lehetnének valamivel élőbbek. Ötös skálán egy ötös alá.

Hozzá kell tenni azonban, hogy Sanderson online is támogatja olvasóit. Honlapján (lásd lent a linket) találunk néhány ingyen fejezetet ill. ún. annotációkat. Ezek nem mások, mint a DVD-kről már ismert rendezői kommentárok az egyes jelenetekhez. Brandon részletesen mesél minden egyes fejezetről. Valamilyen ok folytán különféle kerülőutakon el lehet jutni a harmadik könyv (The Hero of Ages) oldalára is, de a belinkelt menüből valamilyen rejtély folytán ez nem lehetséges. Lehet, hogy a webmester túl sok vörösrezet égetett.

Ami a magyar megjelenéseket illeti: a kiadó a második könyv (The Well of Ascension) kiadását – sok mással egyetemben – a jövő évre csúsztatta. Kérdés, sikerül-e betartani. Szép  lenne.

Ködszerzet/Mistborn trilógia oldala:
https://www.brandonsanderson.com/portal/Mistborn-Trilogy