Hell on Earth: the Wasted West
(A következő írás olyan információkat tartalmaz, melyek Weird West-játékosok számára spoilernek számítanak.)
Több, mint kétszáz év telt el azóta, hogy Holló, az utolsó Susquehanna elszabadította a gonosz szellemeket a világban. A huszadik század folyamán a természetfeletti jelenségek visszaszorultak, a világ többé-kevésbé visszakerült a megszokott kerékvágásba. A világ ugyanakkor megtanult kiaknázni bizonyos mágikus erőforrásokat – elsősorban persze a lidérckövet, de ide kell sorolnunk a pszíkereket is, akik az első világháború alatt tűntek fel először az amerikai hadseregekben. A Konföderáció fennmaradt, szövetségeseket gyűjtött maga köré, és időnként még az Egyesült Államokkal is együttműködött – például a második világháborúban, amikor a nácik soha nem látott mágikus gépezetekkel rohanták le Európát. (Megjegyzés: a Pinnacle Weird War II – Blood on the Rhine című D20 szerepjátéka – mely valós történelmi eseményeket kombinál okkult elemekkel – nem része a Deadlands-kontinuitásnak, hiszen ez utóbbi alternatív történelem.) A Sziú Nemzetek még a 19. század végén megidéztek egy nagy varázslatot, mellyel minden technológiai eszköz előtt lezárták határaikat, így biztosítva túlélésüket. Délen a Prérifarkasok is megpróbálkoztak valami hasonlóval, de ők elszúrták. Sikerült az országukat értéktelen, szennyezett földdé változtatniuk. Ettől kezdve egyetlen déli indián sem követte az ősi, mágikus utat.
A dolgok talán akkor kezdtek elfajulni, amikor Dr. Hellstromme (igen, a jó doktor még él, köszönhetően robottestének, melybe idejekorán áttelepítette az agyát) 2044-ben megalkotta az Alagutat – egy féregjáratot, melynek a túloldalán egy lakott bolygót találtak. A bolygón – mely üvöltő szelei miatt a Banshee nevet kapta – pedig lidérckövet. Körülbelül ekkor látott napvilágot a híres Hauptman-jelentés, mely szerint 20 éven belül kifogynak a Föld lidérckő-készletei. El lehet képzelni, milyen roham indult a Távoli rendszerbe (nem vicc, ez a neve). A lila bőrű, nagydarab anouk-ok (akik – micsoda meglepetés, elvégre ez még mindig Deadlands – sokban hasonlítanak a régi indiánokra) természetesen nem örültek a lidérckő-lázban égő vendégeknek, de kezdetben nem sokat tehettek a fejlett emberi technológia ellen. Aztán valamikor a 2070-es években megjelentek a Véznák (Skinnies) – csontsovány, de szinte korlátlan hatalmú bennszülött sámánok. Az ENSZ Űrfelderítő Hadtest az űrbe rendelt minden hadra fogható pszíkert, akire csak rá tudta tenni a kezét, és a 80-as években végül sikerült megtörni az anouk felkelés gerincét.
Eközben a Földön is zajlottak az események: 2063. július 3-án (érdemes megfigyelni a dátumot) a Hellstromme Industries felrobbantotta az első kísérleti „várospusztító” lidérckő-bombát. Másnap a világ összes „intuitív” tudósa meredten bámult a tervrajzaira – ami előző nap még tiszta zsenialitásnak tűnt, ma nem volt több zagyvaságnál. A manituk elérték céljukat: az emberiség megalkotta a végső fegyvert, amivel elpusztíthatja saját magát – nem csak testi valójában, de spirituális síkon is. Mivel tovább nem volt szükségük halandó bábjaikra, magukra hagyták őket. A tudósok egy része azonban nem adta fel, saját erejéből próbált új módszerekkel előállni a lidérckő felhasználására. Sajnos nem is sikertelenül. Így a lidérckő továbbra is drágább volt az aranynál, és 2078-ban egy jelentéktelen kő-szállítmánnyal kapcsolatos incidens kirobbantotta a harmadik világháborút. Az első összecsapás természetesen az Útvesztőben történt, és később is Amerika maradt a fő hadszíntér, de az Unió és a Konföderáció szövetségesei később Európában és Ázsiában is egymásnak estek. 2080-ban a két amerikai elnök megpróbált ugyan tárgyalásokat kezdeni, de amikor az Unió elnöki különgépe megmagyarázhatatlan módon eltűnt a Sziklás-hegység fölött, minden remény elszállt a békére. Az első várospusztítót végül Ázsiában vetették be, ezután viszont a klasszikus forgatókönyv szerint mindenki lőtt mindenkire. A világ vége 2081. szeptember 23-án következett el.
A lidérckő a manituk eszközének bizonyult, célja az volt, hogy spirituális szinten is beszennyezze a világot. Egyetlen robbanás halott földdé (deadland – ha még emlékszünk) tett egy egész várost. A világ átlagos félelemszintje pillanatok alatt elérte azt az értéket, amivel Holló mesterei az anyagi valóságba tehették a lábukat. Amire a Weird West csak óvatos utalásokat tett, a Wasted Westben már közismert: Holló, Dr. Hellstromme, Grimme tiszteletes és a többiek csak eszközei voltak egy túlvilági erőnek. Ez az erő most az apokalipszis négy lovasa formájában manifesztálódott a Földön!
2094-et írunk, a túlélők mára kialakítottak valamiféle stabil életformát. Amerika legtöbb nagyvárosa áll ugyan – mivel a bomba az épületekben nem sok kárt tett – de a mai napig is sugárzik. Ez a sugárzás azonban félig-meddig mágikus jelenség. Így lehetséges az, hogy túlélőnk egyik napról a másikra csápos mutánssá változzon, mint valami régi képregényben vagy „atomic horror” történetben (ezt sokan komikus elemnek tartják, pedig van értelme). A sugárzás legerősebb forrásai a becsapódási pontok körül tomboló lidércviharok – ezekbe épelméjű túlélő nem merészkedik.
Két nagyváros élte túl a háborút, mindkettő Hellstromme doki tevékenységének köszönhetően. Egyikük a ma csak Szeméttelep (Junkyard) néven ismert Salt Lake City. A bombát ugyan a mormon fővárosra is ledobták, de a doktor egyedi fejlesztésű szuperpajzzsal védte szűkebb hazáját, a város „pogányok” lakta negyedét. Ha valami olyan szerkentyűre vágysz, ami bonyolultabb egy zsebkésnél, itt érdemes körülnézned.
Ahol semmiképp nem érdemes körülnézned, az Denver. Itt volt a Hellstromme Industries fő gyártelepe, mely a háború után Kombinát nevezetű pszichopata gyülekezet főhadiszállásává vált. Throckmorton tábornok, az első számú közellenség, csaknem korlátlan mennyiségű harci robotot képes előállítani. Ő és követői, a Fekete Sapkások sokak szemében a természetfeletti erőknél is félelmetesebb ellenfélnek számítanak.
Érdemes még megemlíteni a kaliforniai Nagy Könyvtárat, ahol modern kori Indiana Jonesok gyűjtik a tudást múltról és jelenről, Las Vegas romjait, mely mutáns felsőbbrendűség kultuszának fővárosa, vagy a Sziklás-hegységben rejtőző légikalózokat, akik könnyű légcsavaros gépekkel zargatják a békés túlélőket és a Kombinát hadseregét, mikor mi adódik. A társadalom összeomlása után kialakuló abszurditások sem hiányoznak: például ott az S-Mart hadura, aki az azonos nevű áruházlánc kifosztásával alapozta meg a hatalmát, vagy a Kalandmester, aki egy Seattle-i játékfejlesztő cég vidámparkszerű központjában szívatja az arra tévedő túlélőket. A Missisippitől keletre elterülő vidéken mostanság a négy Lovas építgeti zombihadseregét.
A radioaktív árnyak, méregzombik, féregemberek és mindenféle szörnyek természetesen nyíltan járják a pusztaságot, és a mágia hatalmában sem kételkedik épelméjű túlélő.
A Hell on Earth szerepjáték a Deadlands egy lehetséges jövőjét mutatja be, melyben az emberiség elvesztette a túlvilági ellenséggel vívott csatát. Bár a poszt-apokaliptikus világok szinte mind elkerülhetetlenül használnak western-elemeket, a HoE erre még rá is játszik külsőségeivel, helyszínével és stílusával.
Mivel a Hell on Earth a második kiadású Deadlands szabályait használja, ezekről nem kell újra beszámolnom. A játék egy darab alapkönyvvel (Hell on Earth) játszható, de a marsallnak érdemes beszereznie a Wasted West címet viselő világkönyvet is. Egy érdekes újítás: ha a játékos a karakteralkotás során jokert húz, a karaktere mutáns lesz. Ezekről a mutációkról azt kell tudni, hogy többségükben hátrányosak, és még az előnyösek között is sok az esztétikai katasztrófa. Amiről azonban érdemes részletesen írni, azok az új Okkult hátterek.
A huckster mágia elavult, kihalt. Sokoldalú „varázstudónak” itt vannak helyette a pszíkerek (Syker). Ők eredetileg az ázsiai „megvilágosodott” harcművészekből nemesedtek ki a 20. század hadseregeinek kötelékében. Ezek a kopasz fickók közvetlenül, mindenféle rituálé vagy szellempárbaj képesek felhasználni a túlvilág energiáit. Képességeik főleg a klasszikus telekinézis, telepátia és biokinézis alapjaira épülnek. Az alapkönyv szerint játszható pszíkerek a Banshee hadjárat veteránjaiból kerülnek ki. (A könyv szerint a Földön maradtak vagy túl öregek, vagy túl fiatalok. Mivel a Banshee hadjárat kezdete óta simán felnőhetett egy generáció, ez elég nagy képtelenség, de sajnos a Hell on Earth könyveknek nem erőssége az évszámok és időtartamok összeegyeztetése.) A hazatérésük története mára valóságos legendává vált: amikor visszahívták őket, idelent már végét járta az Utolsó Háború. A Pszíker Légiót szállító űrhajó, a híres-hírhedt Unity volt az utolsó, ami még átjutott az Alagúton, de mire megérkezett a Földre, a bombák már lehullottak. A Légió túlélői örök barátságot fogadtak egymásnak.
Játéktechnika szintjén a pszíkerek (és minden más varázshasználó típusú karakter, tehát a végzetszólók és a sámánok is) egy képzettségpróba plusz kimerülés-pont (strain, nem azonos a wind ponttal) alapú rendszert használnak. Mivel egy karakternek átlagosan 8-15 pontja van, és egy jobb képesség 2-3 pontba is kerülhet, nem lehet nyakra-főre használni őket.
Azt már tudjuk, hogy az őrült tudósok képességei nem működnek. A helyüket a szemetesek (Junker) vették át. Közvetlen elődeik annak a Percy Sitgreaves-nek a tanítványai voltak, aki először megsejtette az „új tudomány” okkult mivoltát. Most, a pusztulás után a szemeteseknek könnyebb dolguk van, mint valaha: mágikus szerkezeteiknek ugyanis az elpusztult gépek szellemei adnak erőt. Járműszellemekről, fegyverszellemekről, szerszámszellemekről és egyebekről van szó, melyek milliószám vesztették el anyagi testüket a háborúban. Ezek az entitások azért jöttek létre, hogy az embert szolgálják, így szabályosan sorba állnak azért, hogy egy szemetes új testet készítsen nekik. A szemetesek alapelve a „taumaturgikus szubsztitúció”. Ez magyarul annyit tesz, hogy ha elég közel jár az igazihoz, akkor a mágia működtetni fogja. Így lehet roncsokból, össze nem illő és hibás alkatrészekből légimotorokat, plazmavetőket vagy akár mágia-detektorokat építeni. Nem sokat segít a szemetesek megítélésén, hogy az ő szerkezeteik sem tökéletesen megbízhatóak, de ennél rosszabb, hogy azt az erőforrást használják, ami romba döntötte a világot – sugárzó lidérckövet.
Az alapkönyv eléggé vázlatosan kezeli a szemetesek képességeit, a sebzés – érzékelés – tulajdonság (sebesség, erő, stb) háromszöggel próbál mindent leírni. A Junkman Cometh kiegészítő ezt teljesen új alapokra helyezi, egy részletes szerkentyű-tervező rendszer tölti ki a 128 oldalas könyv nagyobbik felét. Ha a szemetes karakter játékosa hajlandó beruházni rá, mindenképp érdemes engedélyezni a használatát.
Csodatevő papok ugyan létezhetnek a világvége utáni világban, de őket a Weird West szabálykönyv alapján kell elkészítenünk. A Hell on Earth helyettük egy egészen különös vallás prédikátorait mutatja be: ők a Végzetszólók (Doomsayer), egy mutáns szekta megreformált követői. A Végzet Kultuszát Silas Rasmussen, a mutáns próféta alapította Vegas városában. Tanításai szerint a mutánsok az „Atom gyermekei”, a kiválasztott nép, és egyedül ők méltók arra, hogy az új világot benépesítsék. Kiválasztott tanítványai képesek varázserőt kinyerni a radioaktív sugárzásból. Ebből a fanatikus kultuszból váltak ki a renegát Végzetszólók. Szerintük az előző generáció is érdemes az életre, sőt, a magasabb rendű utódok feladata, hogy megvédjék gyengébb elődeiket. A lila csuhás Végzetszólók – akárcsak a Silashoz hű, zöldbe öltözött Végzethozók – igazi csatamágusok, nagy erejű halálsugaraikról és védővarázslataikról híresültek el.
A Templomosok első ránézésre a túlélők fényes páncélú lovagjainak tűnnek. A valóságban Simon Mercer és követői eléggé furcsa idealisták. Képesek bárkiért feláldozni az életüket, de csak akkor, ha az illetőt méltónak találják rá. Ha egy város mondjuk nem tűri meg falai között a mutánsokat, a templomos teljes lelki nyugalommal végignézi, hogyan gyalulja le lakóit egy zombihorda. Csak azok életét tartják értékesnek, akik tesznek is valamit a világ jobbá tételéért. Gyakran utaznak álruhában, és csak akkor öltik magukra a máltai keresztes köpönyeget, ha úgy ítélik, akcióba kell lépniük valaki védelmében. (Igen, a máltai és a templomos rend nagy kettő, de mit várunk egy idahói könyvelőtől?) A templomosok legtöbb képessége állandóan működik, például védenek a sebesülésektől, gyorsabbá vagy kitartóbbá teszik a lovagot. A tapasztaltabb lovagok gyakran valamely Mártír áldását is viselik, az így nyert képességeket zsetonok költésével lehet használni – a mártírok olyan hősök, akik a természetfeletti ellen harcoltak a múltban; így akár egy hősi halált halt Deadlands-karakterünkből is mártírt faraghatunk a marsall engedélyével (a mártírok csak a Last Crusaders kiegészítőben jelennek meg).
Bár az alapkönyvben egyáltalán nem szerepelnek, mégis kitérnék a toxikus sámánokra a Spirit Warriors kiegészítőből. Az alapötlet ugyan nem egészen eredeti, de a Hell on Earth világába több mint remekül illenek, és egy western játékba egyébként is kellenek indián sámánok, vagy mi a szösz. A toxikus szellemek akkor jelentek meg, amikor a Prérifarkas Konföderáció félresikerült rituáléja beszennyezte Oklahoma földjét, de az Utolsó Háború idején terjedtek el az egész Földön. A toxikus sámánok – legalábbis a barátságosabbja – ezeket a rosszindulatú entitásokat játssza ki egymás ellen, közben mellesleg némi varázserőt is kicsikarva belőlük. A toxikus varázslatok között találunk savas esőt és szemétvihart, akárcsak a hagyományosabb szellemidéző és gyógyító formulákat, de személyes kedvencem a Koporsószög: ez a szmog-mágiába tartozó varázslat (van még: sugárzás-, trutymó- és szemét-mágia) cigarettákat változtat halálos fegyverekké. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a könyvben megjelenő „rovarsámánokat” nyilvánvaló és értelmetlen Shadowrun-koppintásnak tartom.
Végül egy mondatot talán megérdemelnek a Shattered Coast című könyvben szereplő Könyvtárosok is: ezek a misztikusok képesek történelmi és fiktív személyekké átlényegülni, így megszerezve például Napóleon stratégiai zsenijét vagy Sólyomszem mesterlövészi képességeit.
Az élőhalott karakterek HoE-ben is ugyanúgy működnek, mint a Weird West-ben, csak a Cyborgs kiegészítő segítségével még tovább tápolhatjuk őket. Élő karakter is kaphat gépi érzékszerv- vagy végtagpótlást, de csak a halottak bírják igazán, ha teletömik a testüket mindenféle vasakkal.
Lost Colony: the Way-out West
A Lost Colony egy spin-off szabálykönyv a Hell on Earth szerepjátékhoz. Kettős szabályrendszerű, második kiadás ill. D20 alatt játszható (ebből következik, hogy D20 Deadlands/HoE alapkönyveknek is létezniük kell valahol, de ezeket nem ismerem, és ennek a cikknek nem is képezik tárgyát).
Amikor a Unity eltávozott a Távoli rendszerből és közvetlenül utána az Alagút is összeomlott, nagyjából félmillió ember maradt odaát a csillagok között. Ezek nagy része, beleértve a Hellstromme Industries helyi központját és a hős ENSZ tengerészgyalogosokat is, az űrállomások unalmas biztonságában tengeti életét. Azonban vagy százezren a Banshee világát tekintik új otthonuknak. Ezeket az új pionírokat ugyan komolyan szétzilálta a Világvihar, mely a Légió távozása után a Véznák jóvoltából söpört végig a bolygón, de az azóta eltelt 13 évben rendeződött a helyzet. Az anouk őslakók többsége is ráunt a háborúra, néhány törzsük pedig azt is tudja már, hogy a Véznák nem éppen jóakaróik.
A Banshee mágikus téren majdnem akkora kulimászban van, mint a Föld: az ősidőkben egy idegen faj támadta meg a bolygót, és bár akkor legyőzték őket, legnagyobb pap-mágusaik lelke nem semmisült meg. A Véznák valójában ezek az idegen varázstudók, anouk testbe költözve. A Banshee egy élő bolygó, mely szó szerint haldoklik a testét megtámadó lidérckő-telérektől (melyet a mi saját gonosz szellemeink hoztak ide), így nem képes egyébként impresszív misztikus hatalmával újra elsöpörni őket.
Megint csak általános tény, hogy az űrkolonizációs játékokban gyakran jelennek meg vadnyugati elemek, de a Lost Colony – ahogy az egy Deadlands játéktól szerintem elvárható – rájátszik erre. Csupán azért nem nevezhetjük űr-westernnek, mert az űrutazás maga elég csekély szerepet játszik benne. Így meg kell elégednie a hi-tech western besorolással.
Hi-tech ide vagy oda, azért ezúttal sem maradunk új Okkult hátterek nélkül. Bár a mutik (Mute, a transzmutátor kifejezésből) nem tűnnek igazán okkultnak: nanorobotok élnek a testükben, melyeket kibocsátva hihetetlen módon képesek átalakítani az élettelen anyagot. De aki figyelmesen követte az eddigieket, az aligha lepődik meg azon, hogy egy ennyire fantasztikus technológia a mágiában gyökerezik. Egy jól képzett muti képes három kiszuperált terepjáróból helyre kis űrsiklót kalapálni – a könyv minden szerkezethez megadja, mennyi nyersanyagból és energiából lehet megépíteni (vagy mennyi nyersanyagot kaphatunk belőle). Legfőbb korlátjuk, hogy földi rokonaikkal ellentétben csak tervrajzok alapján tudnak dolgozni.
Az anouk sámánok magát a bolygót tisztelik, tőle kapják hatalmukat. Képesek a Banshee kérgét alkotó érc, a tannis manipulációjára, de harci varázslataik is vannak. Valójában minden anouk rendelkezik bizonyos képességekkel – például a tannisból készült fegyvereket feltölthetik mágikus energiával. Képesek továbbá meglovagolni a chanouk nevű négylábú szörnyetegeket – bár ez nem mágia, de egyáltalán nem lebecsülendő, ha a karakternek húsevő, függőleges sziklafalon is felmászó, páncélozott „lova” van.
A Banshee szelleme egyelőre képes megakadályozni az élőholtak születését (kivéve a halott földeken, melyek már itt is kezdenek megjelenni), de elhullott karaktereink reménykedhetnek a Védelmezővé (Guardian) válásban. Ehhez nem elég keménynek lenni (grit pontok), az élő bolygó csak azt támasztja fel, aki méltó is rá. A Védelmezők előnye és hátránya egyben, hogy ők valóban új életre kelnek. Bár különösen szívósak és rendelkeznek különleges képességekkel, ha újra lelövik őket, akkor újra meghalnak.
Végül kitérnék a Deadlands-kontinuitás végjátékára, mely az Elveszett Kolóniához kapcsolódik. Ez a Lost Colony Companion, egy kampányvázlat, mely megadja a lehetőséget az apokalipszis lovasainak elpusztítására. Mi több, a Deadlands mindhárom világát (nem tévedés, a múltat is a jövővel) is össze lehet kapcsolni ezen epikus kalandsorozat során.
Mint látható, a Hell on Earth valamint a Lost Colony egy-egy extrém variáció a vadnyugat és más zsánerek kombinácójára. Bár az eredmény néhol kicsit meghökkentő lett, mindkét setting jó szórakozást nyújthat azoknak, akik szeretik a spagetti-western stílusát és a hibrid világokat.
dragondark
2009-09-09 13:48:31Kösz' az ismertetőt!
-------------- automata szoveg -------------------------
Hell on Earth: the Wasted West ( Noro )
http://rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5584
--------------------------------------------------------
Angelyr
2009-09-09 14:41:24Kicsit az egyik kedvenc játéksorozatomra, a Falloutra emlékeztet ez az rpg (persze mágia nélkül), és nagyon hangulatosnak tűnik. Tökre részt vennék egy ilyen mesélésben! (Már az előző cikk is felkeltette a figyelmemet)
Ynas_Midgard
2009-09-09 21:29:07Köszönjük az ismertetőt! A HoE sem tűnik rossznak, de azért ha egyszer nekiülünk, akkor inkább a Weird West
Noro
2012-07-06 07:53:03És megjelent a Savage Worlds változat is (Hell on Earth Reloaded)