Adalékok a shadoni egyházhoz 4.

 

FAIOSZ – Shadon szerzetesei

 

Szent Raziel vezeklő rendje

 

„Természetesen köztudott, hogy a fecsegés öl, mégis olykor lebecsüljük ezt a veszélyt.” Ezek egy nemrégiben elhunyt istentagadó komédiás szavai, ám mégis megfontolásra érdemes bölcsesség rejlik bennük.

 

Szent Raziel Némái közismert vezeklő rend a Birodalomban. Tagjai némasági fogadalmat tesznek, és csendes szemlélődéssel, böjttel és önsanyargatással élik mindennapjaikat. Városokon kívül, de azokhoz közel felépített, minden kényelmet nélkülöző kis kolostoraikban egyszerre egy-két tucat szerzetes él. Magukat saját mezőgazdasági munkájukkal tartják fenn, illetve könyöradományokat fogadnak el.

A Némák teljes mértékben mentesek a világi hívságoktól. Lakócellájuk rideg kőfalai közt kemény fapriccs, durva pokróc és vizeskancsó az összes berendezés; közösségi helyeiken szálkás, dísztelen asztalok és padok állnak csak. Barna zsákvászonból való csuhájukat közönséges kenderkötéllel kötik össze, fejüket és arcukat sosem borotválják. Tavasz derekától ősz derekáig nem viselnek lábbelit, csak egészen ritka esetekben, és akkor sem saját kényelmükre tekintettel. Húst nem fogyasztanak, és minden ötödik nap vízböjtöt tartanak. A Szent Raziel Ünnepe előtti tíz napban egyáltalán nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot.

Személyes tulajdonuk nincs, ezt szigorú regula tiltja számukra. Minden, ami a birtokukban van, a Rend tulajdonát képezi; viszont úgyszintén szigorú regula tiltja a túlzottan értékes könyöradományok elfogadását. A kincset találó Néma kolostora köteles azt azonnal beszolgáltatni a legközelebbi templomba. A mezőgazdasági munkából és adományokból származó azon fennmaradó összeget, mely nem létszükségletű a kolostor működtetéséhez, úgyszintén beszolgáltatják a legközelebbi templomnak.

A Némák napjai szigorú rendben telnek: napfelkelte előtt gyűlnek össze közös néma imára, majd szerény reggelit fogyasztanak. Utána cellájuk magányában meditálnak, majd délelőtt a kiskertekben, tyúkólaknál vagy a tehenek körül dolgoznak. Délben ismét rövid közös néma imára gyűlnek össze, majd folytatják a munkát; annak végeztével cellájukban elmélkednek vagy olvasnak. Az esti közös néma ima után vacsoráznak, majd cellájukba vonulnak.

A kolostorok élén a legidősebb szerzetes, vagy az általa kijelölt szerzetes áll. A Rendnek központja vagy egyszemélyi vezetője nincs. Könyvtáraikban szinte kizárólag közkeletű vallási szövegek találhatók, meg a szerzetesek által írt vallási-filozófiai és egyéb, főleg mezőgazdasági témájú művek.

A Némák ugyanis lenyűgözően finom söröket készítenek, melyeket ők maguk természetesen szigorú mértékletességgel fogyasztanak. Ezen kívül tehén- és kecsketejből is számtalan fajta sajtot, túrót készítenek, melyek legendás hírűek szerte a Birodalomban. Lekvárjaik egyetlen csupráért négy-ötszörös árat fizetnek mindazok, akik megengedhetik maguknak a fényűzést. Egyik regulájuk és a róluk terjedő számtalan közmondás némelyike szerint ugyanis a fölösleges fecsegés abbahagyásakor működni kezd az elme és a szellem, és a szemlélődő nyugalom lenyűgöző tettekre képes.

Kolostoraikba bárki világit befogadnak egy hónapra, fél évre, vagy akár hosszabb időre is. Ennek egyetlen feltétele, hogy ez alatt az idő alatt szigorúan be kell tartaniuk a Némák szabályait. Ennek ellenére sokan vállalják ezt; olyanok, akiknek lelke háborog, vagy bűnbocsánatot várnak valamely tettükre. A gyógyító némaság áldásos hatással van rájuk, akár egy hónap alatt lelkileg erős, derűs, új emberré válnak. Az Egyház egyes kihágásokat elkövető tagjait pedig vezeklésre utasítja, gyakran a Némák valamely kolostorába. E vezeklés hossza egytől tíz év időtartamú lehet; a vezeklő egyházfi ilyenkor hivatalosan faiosznak minősül.

Szent Raziel paplovag volt, seregvezér a legelső Gorvik elleni hadjáratban. Egyszer hadititkokról beszélgetett leghűségesebb embereivel, amelyet azonban az ellenség valahogy mégis kihallgatott. Raziel hadtestét másnap csapdába csalták és megsemmisítették, a vezért elfogták. Kínvallatása során, a fecsegés kárhozatos hatását felismerve, lerágta saját nyelvét. Hitét és eltökéltségét a gorvikiak nem tudták megtörni: az immár néma fogoly csak mosolygott a legborzalmasabb kínok között is. Halálával csodát tett: kínzói közül többen mély lelki tapasztalást éltek át, és átálltak a shadoni oldalra; a kihallgatást vezető felszentelt Ranagol-pap pedig meghasonlott és felakasztotta magát. A Némák rendjét egy tucat szolgáló szerzetes hatvan évvel később, a szentté avatás ötvenedik évfordulóján alapította; és bár pompakedvelő alapítójuk fegyverrel szolgálta az Egyházat, ők elutasítják a tényleges harcot, a fizikai erőszakot, és a világi pompát.

Játéktechnika. A Némák nem rendelkeznek szakrális mágiával, tehát játéktechnikailag nem tartoznak a Pap főkasztba. Harci képzettségekkel szinte soha nem rendelkeznek, hacsak nem korábbi életükben sajátították el azokat. Vallásukat és a hozzá kapcsolódó filozófiákat behatóan ismerik; továbbá magas színvonalon értenek a sörfőzéshez, sajtkészítéshez és az ezekhez kapcsolódó mezőgazdasági munkákhoz. A shadoni rendszerű pszi Hatodik Körét tanulhatják meg; ez a „vendégekre” természetesen nem vonatkozik, de a vezeklő egyházszolgákra igen! (Természetesen a játékos harmincöt évesen indított, magasabb szintű papjának előtörténetébe foglalt tíz éves vezeklés és erre tekintettel a pszi Hatodik Körének ismerete finoman szólva is visszatetszést keltő…)

A lelkibeteg, szorongó vagy bűnbánó férfi, aki beköltözik a kolostorba gyógyulni, egy-két hónap alatt megszabadul kínzó bajaitól. Amennyiben ezek makacs természetű gyötrelmek, akár fél évre is szükség lehet. Erre pontosabb játéktechnikát kidolgozni felesleges; a néma, közös imák, a néma közös munka lélekerősítő hatása ez.

A némasági fogadalmat a szerzetesek természetesen nem szegik meg; a vezeklő egyházszolgák pedig vezeklésük időtartamára szóló szakrális esküt tesznek, melynek hatására, ha mégis megszólalnak a vezeklés időtartama alatt, szavanként 2 Fp-s fájdalmat szenvednek el. Ez a Némák előtt nem maradhat titokban, ők ezt mindenképpen észreveszik; és szelíd, szomorú tekintettel böjtöt, vízmegvonást illetve napokig tartó, vaksötét pincében való bűnbánó meditációt rendelnek el.

 

Szent Manejja vezeklő rendje

Szent Manejja Flagellánsai vezeklő rend, hírhedt vallási fanatikusok gyülekezete. A Rend tagsága tevékeny önkínzással igyekszik példát mutatni az egyszerű köznépnek. Másrészt testük sanyargatásával képesek feloldozni az egyszerű híveket azok tényleges bajai alól. Aki látott már zsoltárokat zengő, önostorozó flagelláns-menetet bármely egyházi körmenetben, az tapasztalta, micsoda áhítatos tisztelettel tölti el az egyszerű híveket az ilyen mélységű vallási elhivatottság. Ráadásul a flagellánsok valóban képesek szenvedésük által megtisztítani helyeket vagy személyeket a betegségektől vagy az átkoktól.

A Rend tagjai az önkínzás bűvöletében élő vallási fanatikusok. Kenderkötéllel megkötött vérvörös csuhájuk, a bizonyos alkalmakkor fejükre húzott, csak szemnél és szájnál kivágott fekete hóhér-kámzsa babonás tisztelettel, rettegéssel vegyes áhítattal tölti el a Birodalom egyszerű lakóit. A Rend kolostorai egyszerű, kényelmetlenül berendezett épületek, általában városokon belül. Méretes lakóházakra emlékeztetnek; gyakran más kolostorokkal egybeépítik őket. A rendházak mindig egy-egy népszerű vértanú szent nevét viselik, például Szent Khomeiticiusz, Madgerrei-i Szent Alvaron, Szelíd Szent Mirthiusz stb.; Szent Manejjáról viszont soha nem neveznek el kolostort.

A flagellánsok nem foglalkoznak gazdálkodással vagy termeléssel, kizárólag adományokból tartják fenn magukat. Igényük persze nincs sok: naponta egyszer esznek, szeszes italt, más bódító- vagy ajzószert nem fogyaszthatnak. Könyveik nincsenek, sőt általában írni-olvasni sem tudnak; áhítataikat vagy istentiszteleteiket más rendbéli szerzetesek, papok vagy paplovagok vezetik. Ezekre a mások által vezetett istentiszteletekre általában délben kerül sor minden nap; hajnalban és napnyugtakor csak maguk a flagellánsok gyűlnek össze, térdepelve énekelni és önkínzással dicsérni a Könyörületesség Istenét. A fennmaradó időt celláikban töltik meditációval, vagy más egyházszolgák társaságában tanulással.

Az önkínzás számtalan módszerét alkalmazzák. Legismertebb az önostorozás, nevüket is innen kapták. Egyágú, háromágú, olykor szögekkel megerősített bőrszíjakról van szó. Máskor pálcát használnak, evvel karjukat, fejüket, lábukat, talpukat verik. Olykor gyertyaviaszt csorgatnak magukra, máskor tüzes vashoz nyúlnak, megint máskor jeges vízbe merülnek. Parázson járnak, csalánban hemperegnek, sebeikbe sót vagy ecetet dörzsölnek, darazsakkal csípetik magukat; gyakorlatuk ezen a területen lenyűgöző.

Kolostoraikban teljes egyenlőségben élnek, ha kifelé mégis egyiküknek kell képviselnie a közösséget, akkor ezt a legidősebb szerzetes teszi. Közösségeik általában tíz-tizenkét férfiból állnak, viszont Birodalom-szerte száznál több kolostoruk van. Központjuk vagy egyszemélyi vezetőjük nincs.

Nagyobb körmeneteken mindig részt vesznek, önálló csoportként pedig néhány naponta körbejárnak városukban. Ilyenkor felsőtestüket kibújtatják a vörös csuhából, így azt csak derekuknál a kötél tartja meg; fejükre pedig fekete kámzsát húznak; énekelnek vagy szavalnak, és közben magukat ostorozzák, más önsanyargató eszközeiket az utcán nem, csak kolostoraikban használják.

A flagellánsok az átlagos egyházszolgáknál általában kevésbé művelt, kevésbé kifinomult, izzó szenvedélyű és lobbanékony emberek; sajnos gyakran előfordul, hogy egyes egyházi tanításokat félreértenek vagy félremagyaráznak. Éppen ezért a többi egyházfi a fanatikus őrülteknek kijáró, egyszerre sajnálkozó és csodáló távolságtartással viszonyul hozzájuk. A Rend tagjai csakis férfiak; hajukat a fejtetőn rendszeresen borotválják, de bajuszt és szakállt gyakran viselnek.

Szent Manejja felszentelt pap volt még a Birodalom előtti, mitikus időkben; a legendák szerint kis létszámú gyülekezetét féltő apaként óvta a világ veszélyeitől. Mivel az Úr színe előtt nagy becsben állt, és varázshatalma igen nagynak számított, képes volt magára vállalni hívei bánatát és fájdalmát; mosolyogva tűrt, míg nyája tagjai ráhárították kínjaikat és betegségeiket. Vértanúságot szenvedett, mikor barbár hitetlenek csapata elől életét feláldozva menekítette kis gyülekezetét, de a később bűnbánatból a nyájhoz csatlakozott barbárok elmondása szerint gyilkosai közül többet megnyomorított, mert azok átélték mindama fájdalmakat, melyeket az erényes papnak okoztak. A Flagelláns Rendet a Nagy Szkizma előtt nem sokkal alapították, mikor néhány szerzetes véleménye szerint az önsanyargatás személyes példájával kellett felrázni az Egyháztól elfordult híveket.

Játéktechnika. A Rend tagjai elméletileg a szerzetesek játéktechnikai kasztjába tartoznak, azonban műveltségük hiányos, a vallás- és legendaismereten kívül máshoz nem nagyon értenek. Nem foglalkoznak továbbá pszivel sem. Fegyverként korbácsukat, legvégső esetben kést használnak, de a fegyveres harctól általában idegenkednek. Mire három éves novíciusi idejüket kitöltik, és leteszik a szerzetesi esküt, jártasak lesznek a Kíntűrés képzettség 3. fokában (minden előfeltétel-képzettséggel és hátránnyal együtt); az Éneklés, a Vallás, az Ékesszólás, a Legendaismeret 3. fokában. Korbácsukkal saját magukon 2k6 Fp veszteséget képesek okozni. Szakrális mágiájuk az Aszkézis varázslat mellett két egyedi varázslatra korlátozódik, a Flagelláns körmenetre és a Fájdalomtükör varázslatra. Minden egyéb szempontból szerzetes kasztúnak számítanak.

A Flagelláns körmenet a Lélek szféra Kis Arkánumába tartozó egyedi Rituálé, melyet csak a flagellánsok ismernek. A varázslat során a szerzetes saját fájdalmát használja varázserőként, miközben kijelölt terület vagy csoport körül lépked. Az így létrehozott hatások: Gyógyítás, Űzés – átkok, Űzés – betegségek, Űzés – túlvilági lények, Átkos béklyó elsöprése, termőföldre vagy jószágra és csakis ezekre vonatkozó Áldás. A Körmenet mana-igénye minden szerzetes részéről legalább 5 Mp, az ezen felüli manapontok adják a hatásként létrejövő varázslatok erejét. Fontos, hogy a flagellánsok, amikor csoportban végzik a körmenetet, az 5 Mp-n felüli mana-befektetéseiket összeadhatják, és annak összessége adja a hatásként létrejövő varázslatok manáját. A másik fontos tényező: az önostorozó szerzetesek fájdalma szintén varázserővé alakul, méghozzá 2 Fp 1 manaponttá; természetesen ez is összeadódik, ha a csoportban többen ostorozzák magukat. A Flagelláns körmenet varázslat Erőssége megegyezik avval a mana-mennyiséggel, amennyiben az első körben létrehozása került. A varázslat időtartama megegyezik a körmenet hosszával, azaz amíg a menet a kiinduló helyre visszaér. Ez idő alatt azonban minden körben szükség van további manapontok (vagy Fp-k) befektetésére, legalább 1 Mp értékben, különben a körmenet megszakad. A hatásként jelentkező varázslatok a körmenet befejezésével teljesednek ki.

Példa: tíz flagelláns készül körmenetre, mindegyikük 20 Mp-vel és 50 Fp-vel rendelkezik. Terveik szerint valamennyi manapontjukat és 40-40 Fp-t áldoznak a körmenetre, amelyet az ünnepség színhelyéül szolgáló kis város körül terveznek végrehajtani. A város negyven perc (240 kör) alatt sétálható körbe. A körmenet megkezdésekor a szerzetesek 5-5 Mp-ért megkezdik a Flagelláns körmenet varázslatot, azaz összesen 50 Mp-ért. A varázslat Erőssége tehát az időtartam végéig vagy a megszakadásig minden körben 50 E lesz. Látjuk továbbá, hogy a szerzetesek összesen 150 Mp-t és 400 Fp-t, azaz összesen 350 Mp-t fordítanak a Flagelláns körmenetre; azaz sikerülni fog nekik minden körben legalább 1 Mp-ért a varázslatot fenntartani. Negyven perccel később, mikor az éneklő, önostorozó szerzetesek visszaérnek a kiinduló pontba, a körbejárt területen belül, tehát a kis város belsejében 350 Mp-tal létrejön a Gyógyítás, az Űzés – betegségek, az Űzés – átkok, Űzés – túlvilági lények, az Átkos béklyó elsöprése és a mezőgazdasági növényeken és jószágokon az Áldás varázslat, valamennyi 350 Mp-ért. Látható, hogy közönséges átkok és túlvilági lények nem fognak kibírni ilyen erejű ellenvarázslatot. Kérdés, hogy mi történik akkor, ha a 350 Mp nem elégséges mondjuk minden városi Gyógyítására, vagy minden Átok elűzésére? Nos, ebben az esetben a hatás véletlenszerűen teljesedik ki, egyes betegeket teljesen meggyógyít, másokat csak félig, megint másokat egyáltalán nem. Átkok esetében véletlenszerűen eltörli azokat az átkokat, amelyeket képes; az viszont nem fordul elő, hogy mondjuk egy 500 E-s Átok elpusztításának megkísérlése közben eloszlik az átokűzés, és érintetlenül hagyja a tíz 10E-s és az egy 100E-s átkot… Ilyenkor először elűzi a kisebbeket, és utána elenyészik a naggyal szemben. Gyógyításnál ugyanez a helyzet.

A Fájdalomtükör varázslat a flagellánsok védekező-támadó varázslata, híre éppen olyan babonás félelemmel vegyes tiszteletet ébreszt, mint maguk a szerzetesek. A varázslat a Kis Arkánum Természet szférájába tartozó egyedi Rituálé, amelyet a flagellánsokon kívül csak nagyon kevés Domvik-pap, paplovag vagy boszorkányvadász ismer. Lényege, hogy a szerzetest ért fájdalmat annak megjelölt ellenfelébe vagy ellenfeleibe sugározza át; így a szerzetes is és ellenfele is elszenvedi az Időtartam alatt a szerzetest ért kínokat. A varázslat alapesetben 5 Mp-ért 1 körön át 1 ellenfélre terjeszthető ki; a manapontok többszörözésével vagy az időtartam, vagy a személyek száma növelhető. Azaz 10 Mp-ért 2 ellenfél 1 körre vagy 1 ellenfél 2 körre; 15 Mp-ért 1 ellenfél 3 körre, 3 ellenfél 1 körre, 2 ellenfél közül az egyikre 2 a másikra 1 körre stb. A varázslat ellen mentális mentődobás tehető, erőssége a befektetett mana-mennyiségtől függ – mindenki felé. Azaz 40 Mp-ből 8 ember 1-1 körre 40E erősséggel szenvedi el a Fájdalomtükröt, máskor egy ember 8 körre szintén 40E erősséggel.

A varázslat hatására minden szerzetest érő fájdalmat abban a pillanatban elszenved a célpont is, ha mentális mágia-ellenállása sikertelen. Fontos, hogy csak és kizárólag az Fp-veszteségről van szó, az Ép-veszteségről nem. Másik fontos kikötés, hogy a célpont a flagellánsnak szánt eredeti fájdalmat szenvedi el, míg a szerzetes – képességeinél fogva – gyakorlatilag mindig kevesebb fájdalmat él át. Ha a flagelláns végigvág a hátán a korbácsával, az 2k6 Fp veszteséget okoz, pl. 8 Fp-t, melyből azonban ő (a példa kedvéért 4. fokú Kíntűrés segítségével) k10 Fp-t levonhat (pl. 6). Így a szerzetes 2 Fp veszteséget szenved el, ellenfele vagy ellenfelei pedig 8-8 Fp-t. A varázslás ideje 1 szegmens, mágia-ellenállás ezt követően egyszer tehető ellene. A hatás ellen nem véd vértezet; az ellenfél kíntűrés képzettsége viszont csökkenti a tükrözött fájdalmat – ide kívánkozó fontos kitétel, hogy a flagelláns szerencsés esetben Fp-veszteség nélkül ússza meg a sérülést, célpontján viszont mindig jelentkezik legalább 1 Fp veszteség. Két flagelláns egymás ellen soha nem használja a Fájdalomtükör varázslatot (értelemszerűen ezt vallásuk tiltja, másfelől mindketten azonnal elájulnának az ide-oda tükröződő, legalább 1 Fp-s veszteségtől…) A Fájdalomtükröt a szerzetes kizárólag magára alkalmazhatja; pl. élőholtak ellen pedig értelemszerűen hatástalan.

 

Szent Hraviámusz vezeklő rendje

Szent Hraviámusz Böjtölői birodalom-szerte hírhedt vezeklő rend, melynek tagsága az önmegtartóztatás egyik önveszélyes formájával, az örökös éhezéssel igyekszik elmélyíteni saját elhivatottságát és bátorító példát mutatni az egyszerű híveknek.

E szerzetesek csendben, nagyrészt a világtól elvonultan élik mindennapjaikat, szüntelen jámbor imával és csöndes meditációval. Csuhájuk fekete, amelyet fehér kötéllel kötnek meg a derekuknál; arcukat és fejüket mindig teljesen kopaszra borotválják.

Önmegtartóztató böjtölésük általában négynapos periódusokat követ. Első nap reggel vesznek magukhoz szilárd táplálékot, de csak néhány falatot: húst, sajtot, kenyeret, zöldséget vagy gyümölcsöt. A néhány falatot szó szerint kell érteni: bármely átlagos férfi egyetlen napot öt-hat ilyen csipegetéssel bírna csak ki. A böjtölés azonban csak ezt követően kezdődik igazán: az első napon, e szerény reggeli után csak tiszta vizet fogyasztanak. Második nap csak tejet, aludttejet, írót, savót illetve vizet; a harmadik napon csak tiszta vizet, a negyediken ismét tejet és vizet. Bizonyos ünnepek alkalmával még ezt a böjtöt is képesek fokozni: a téli és a nyári napforduló előtti két hétben egyáltalán nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, sőt tejet is csak háromszor-négyszer.

Az egyes rendházak szinte teljesen vagyontalanok; a szerzetesek maguk végzik a kisebb tatarozási munkálatokat. Általában tehenészettel és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak; a terményfelesleget beszolgáltatják, általában ispotályoknak, árvaházaknak, paplovagi közösségeknek. A rendházak kegytárgyai a lehető legegyszerűbbek, általában a szerzetesek ezeket is maguk faragják fából, netán kőből. Néhány szent könyvük is van, a rendtagok döntő többsége tud írni és olvasni.

A Rend két-három rendházzal rendelkezik valamennyi tartományban, Shadonban és Shadlekben pedig héttel-héttel. Egy rendházban átlagosan két-három tucat szerzetes él, de egyik-másikban olykor leapadhat a létszám féltucatnyira is. Az egyes rendházakat vezető apát általában a legidősebb szerzetes; gyengesége esetén a korban őt követő. A Böjtölőknek központja vagy egyszemélyi vezetője nincs.

Aki a Rend tagjává kíván válni, három növendéki év után szakrális esküt tesz; e három év alatt napról napra kevesebbet eszik, az utolsó évben már csak annyit, mint bármely felesküdött szerzetes. E három év alatt tanulja meg továbbá kordában tartani étvágyát és testének tényleges igényeit is. A szakrális esküt követően a böjt megszegésével átkot von a fejére: valamennyi, a böjtöt betartó szerzetes testvére észlelni fogja rajta, hogy torkoskodott, továbbá, ha nem gyakorol azonnali bűnbánatot (napokig tartó abszolút böjtöt, napokig tartó virrasztást stb.), húsba vágóan sújt le rá a Hétarcú Isten haragja.

A szerzetesrend tagsága nem csak önként elhívott testvérekből áll persze: vezeklő rend lévén megtisztulást és szenvedés általi bűnbocsánatot kínál a megtévedt híveknek, vagy a vétkező egyháztagoknak. Megjegyzésre érdemes tény, hogy az önként vagy (az Egyház kissé finomkodó szóhasználata szerint) részben önként belépő tagok nem mindegyike éli túl a szigorú böjtölés első heteit; nem meglepő tehát, hogy a Böjtölők közt eltöltendő vezeklésnek mint egyházi büntetésnek igen veszett híre van. Aki ugyanis növendék évek nélkül teszi le a szerzetesi esküt, nagyon nehezen fogja bírni a koplalást, főleg szakrális hatalom nélkül; az esküt megszegőkre pedig lesújt az átok.

Böjtölő Szent Hraviámusz a Birodalom megalapítása körüli időkben élt; egyszer egy gyönge fiatal asszonnyal és annak újszülött kisdedével együtt csapdába esett: ork portyázók kergették be őket egy barlangba, ahonnan nem volt kiút. Bár biztosak voltak abban, hogy felmentő sereg érkezik majd néhány nap múlva, kevés elemózsiájuk nem kecsegtette őket túlzott reményekkel. Szűkös készleteiket illetve a barlangban tenyésző gombákat, a patakban vergődő vak halakat egyenlőtlenül osztották el: kilenc rész jutott a gyermekét szoptató anyának, és egy rész a szüntelenül térdepelve imádkozó férfinak. A kényszerű fogság hosszúra nyúlt; negyven nap után szabadították ki őket a barlangból. Hraviámusz ez idő alatt oly keveset evett, hogy egyszer sem ürítkezett; e nyilvánvaló csoda hatására pedig feladta korábbi életét, és azt a Hétarcú Istennek szentelte. Halála után több mint ezer évvel Koplaló Szent Achnaziusz alapította a Böjtölők Rendjét abból a célból, hogy az önmegtartóztatás révén mélyebben éljék meg a hitet a szerinte elpuhult egyháziak és a nemesség tagjai.

Játéktechnika: a három növendéki év után esküt tevő Böjtölő szerzetes kasztúnak számít; szakrális hatalma ennek megfelelő. Rendelkezik továbbá a pszi Második Körével, és ezt akár a Hatodik Körig bővítheti. Az átlagosnál jóval kevesebb táplálékkal is beéri; amennyiben naponta elvégzi az Aszkézis varázslatot, úgy a fent részletezett szokásos böjt betartása nem okoz neki gondot. Az ennél hosszabbra nyúló koplalás során napi két Aszkézis varázslatot kell elvégeznie, így annyi napig bírja az éhezést, mint az akaratereje +k6. Ezen időtartam után napi három Aszkézis varázslat elvégzése mellett minden egyes nappal veszít egyet az Állóképességéből, amíg nem jut ismét szilárd táplálékhoz, vagy éhen nem hal. Aszkézis varázslat elvégzése nélkül a fent részletezett szokásos böjtöt komoly sóvárgás és lelki szenvedés mellett annyi napig bírja, mint az akaratereje +k6; utána naponta akaraterő próbát kell tennie, melynek rontásakor mindenképpen megpróbálja megszegni a böjtöt (ha ételt talál, magába tömi); ha rajta kívülálló ok miatt nem tud enni, akkor akaraterejéből és asztráljából veszít 1-1-et, legfeljebb az eredeti érték feléig. Ha viszont a képességek lefeleződnek, és még mindig nem jut ételhez, k6 nap után a képesség-romlás maradandóvá válik; a nyomorult gyakorlatilag beleőrül a koplalásba, és ilyen állapotban az öncsonkítás sem ritka… Aszkézis varázslat nélkül továbbá minden egyes böjttel töltött hónap 1-gyel csökkenti az erőt és az állóképességet (de legfeljebb az eredeti érték feléig), melyek a böjtölés megszűntével is csak lassan térnek vissza: két havonta 1-1 pont, természetesen legfeljebb az eredeti értékig. A böjt megszegője jobban teszi, ha azonnal bűnbánatot kezd, mivel a vétek másnapjától kezdve minden nap elszenved egy Intő jel varázslatot, majd minden hetedik napon egy Kárhozat varázslatot is – az eskü tartalmából fakadóan ezek ellen nem lehet védekezni. Az átok megszűnik a bűnbánat megkezdésekor.

 

Szent Ariel Asszonyai

A világi életbe belefáradt, gyakran a megözvegyült asszonyok kis közösségei a Birodalom nagyobb városaiban az otthon, a tűzhely védőszentjének nevét viselik. Egymás mellett álló takaros kis házikók ezek, gondozott virágoskertekkel és gyümölcsfákkal, makulátlan tisztasággal.

Az asszonyok barna csuhát viselnek, hajlékukat maguk tartják rendben. Hímzett terítőik, függönyeik a város templomait is díszítik. Korábbi életüket csak részben adják fel: gyermekeikkel (akik tipikusan már felnőttek) természetesen tartják a kapcsolatot.

Új életük kisebb részét az apróbb szolgálói teendők ellátása teszi ki, a templomok takarításától az ingyenkonyhák működtetéséig, ünnepek idején a szegény gyermekeknek történő kalács-sütéstől, ruhagyűjtéstől az énekkari szolgálatig. Tevékenységük nagyobbik része azonban az elmélyült önismeret és a vallás mélyebb megélése; az a teljes odaadás, amely célt és irányt szab további életüknek. Teológiai és filozófiai tanításokat hallgatnak, közösen imádkoznak, magányosan meditálnak; viselkedésük mindig türelmes, csöndes, szelíd. Gyakorlatilag az összes templomi istentiszteleten részt vesznek, sőt apróbb szolgálataikkal az előkészítésben és a lebonyolításban is segédkeznek, főleg az ünnepekkor.

Közösségeikben természetesen nem mind felszentelt szerzetesek; sok nő laikus testvérként éli köztük életét, és ők, ha úgy gondolják, bármikor visszatérhetnek a világi életbe. A szolgálatok ellátása vagy az áhítat szempontjából azonban nincs különbség laikus és elhívott nővérek között.

Játéktechnika. Szent Ariel Asszonyai nem rendelkeznek szakrális mágiával, tehát játéktechnikailag nem tartoznak a pap főkasztba. Az apácák életét élő laikus nővér három év után dönthet úgy, hogy szerzetesi esküt tesz, ekkor kánonjogilag faiosznak fog minősülni, azonban a további kvalitheákból az Asszonyok ki vannak zárva. Felszentelésük idejére képesek lesznek alkalmazni a pszi Első Körét, melyet akár a Negyedik Körig bővíthetnek.