Dante’s Inferno Death Edition

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.”

A Dante’s Inferno megjelenését  árgus szemekkel figyelték a PlayStation 3 és Xbox360 tulajdonosok. Az Isteni színjátékot (vagyis annak első részét) feldolgozó hack & slash játék bíztatóan festett a demo és az előzetes videók alapján, ugyanakkor rengeteg támadás is érte: sokak szerint nem más, mint a műfaj koronázatlan királyának, a God Of Warnak egy ügyes koppintása. Hasonlóságok valóban vannak, de ezt soha nem is akarta tagadni. A stílusjegyek visszaköszönnek, mégis hatalmas különbségek vannak Kratos vérgőzös bosszúhadjárata és Dante szerelemtől és elkeseredettségétől terhes utazása között…

Természetesen hatalmas változások történtek a mű egyes részeivel. A főszereplő Dante itt kereszteslovag, aki a háborúból hazatérve azzal szembesül, hogy mindent és mindenkit elveszített: otthona feldúlva, apja és szerelme Beatrice pedig holtan fekszik. A lány lelkéért maga Lucifer jön el és viszi magával, egyenesen a Pokolba, ahova Dante eszét vesztve követi. Hogy mindez miért és hogyan is történt a játék során kiderül. Dante utazása a Pokolban sokkal több, mint egy ártatlan lélek megmentésének kísérlete. Az alvilágot járva Dante szembesül múltjával, önmagával és számos kegyetlen igazsággal. Utazása során, ahogy a műben is, Vergilius kalauzolja és mesél neki a Pokol egyes köreiről és az ott található lelkekről.
Dante a pokolbéli lények ellen két fegyverrel száll szembe: egy furcsa külsejű kaszával (a fegyver pontos mibenlétére a játék első perceiben derül fény), valamint szerelme, Beatrice keresztjével. Mindkét eszköz roppant hasznos és erős tárgy. A kasza ha kell megnyúlik, így távolabbi ellenfelek is elérhetők vele valamint képes pontok közötti lengésre mintha egy láncot használnák, a kereszt pedig szent fényével pusztítja a Dante újtába állókat.

Dante a játék során lelkeket „gyűjt”, amit a legyőzött ellenfelek után kap. Ezeket a lelkeket a karakter fejlődésére lehet beváltani, attól függően, hogy mennyire játszunk „jó” illetve „rossz” jelleműen. A játék ezt egy két részre osztott fejlődési létrán (Holy és Unholy) követi nyomon, ahová cselekedeteink függvényében kapunk külön-külön pontokat. Bizonyos mennyiség után szintet lépünk és elérhetővé válnak különböző fejlesztési lehetőségek. A „Szent” oldal a keresztet és a mágikus képességeinket, míg a „Szentségtelen” oldal a kasza erejét növeli. A fenti eszközök mellett találkozhatunk ereklyékkel, melyek meghatározott bónuszokat adnak: elnyelnek bizonyos mennyiségű sebzést, megnöveli a kasza vagy kereszt támadásainak sebzését és még számtalan egyéb effektet garantálnak nekünk, de legfeljebb három ilyen tárgy lehet aktív, így érdemes taktikusan összeválogatni őket.
 

A játékmenet annyira egyszerű, amennyire a stílus megköveteli. Nincsenek 28 gombnyomást megkövetelő kombók vagy kötelezően begyakorolt, bonyolult kombinációkat igénylő speciális támadások. Mindent megtartottak a legegyszerűbb szinten a gördülékeny és pörgős játékmenet érdekében. Egy gombbal ugrunk, két gombot kapott a kasza (egy hagyományos és egy erősebb támadási mód), egyet Beatrice keresztje. Ezen kívül a mágikus dolgok kaptak egy külön gombot, valamint a fenti támadási módok (a kasza és a kereszt) is tovább erősíthetők  vagy módosíthatóak még egy gomb használatával.

A harc roppant látványos. A kasza szinte izzik ahogy a levegőt vágja, a feszületből kirobbanó fénykeresztek hangja és látványa csodálatos. Ezen kívül a nagyobb, erősebb támadások befejezése után egy pillanatra minden belassul, hogy megnézhessük a mértéktelen rombolást amit pár gombnyomással vittünk véghez.
A játék során számos alkalommal találkozunk az utunkba álló lényeken kívül olyan helyekkel, ahol az ügyességünket kell próbára tenni. Sajnos a kamera itt nem minden esetben áll a helyzet magaslatán. Néha túl lapos szögben mutatja a helyeket, így nem kapunk megfelelő képet arról, hogy pontosan merre és mekkorát is kellene ugranunk. Pár alkalmat leszámítva azonban a kamera mindig megfelelő szögből és távolságból mutat minket. A játék platformos része nem mondható egyáltalán nehéznek. Jó helyről kell ugrani vagy ellendülni a megfelelő pillanatban, nem kötelez minket lépten-nyomon arra, hogy egymás után 3-4 nagyobb ugrást mutassunk be egy akcióvá összefűzve. Ha a képzeletbeli operatőr mégis rossz perspektívával nehezítené dolgunkat, akkor is egy-egy zuhanás után általában elég közel „éledünk fel” ismét.
A látvány és a hangulat nagyszerűre sikeredett. A készítők nem győzték hangoztatni, hogy itt maga a Pokol a főszereplő és ez meg is látszik a végeredményen: az egyes körök egymástól gyökeresen eltérően néznek ki és mindegyikben az ott jellemző ellenfelek próbálják az utunkat állni. Az elképzelhető legtorzabb és legmorbidabb lények bukkannak fel újra és újra az egyszerű kárhozottól kezdve, a kezük helyett pengéket „viselő” pogány csecsemőkön át a hatalmas démonokon lovagló patás lábú szörnyekig.
A körök látványvilága pazar: a Falánkság körét járva úgy érezzük, mintha egy gyomorban járnánk. Minden vizenyős, puha, nyálkás, nedves; a Bujaság körében lépten-nyomon nemiszervek ihlette szobrok, ajtók és kéjsóváran de gyilkos vággyal teli „nők” tűnnek fel. A zene mellett mintegy aláfestésként sikolyok, bűnbánó lelkek kiáltozásai és egyéb bizarr hangok fokozzák a hangulatot.
Sajnos azonban nem élvezhetjük sokáig a fenti és hozzájuk hasonló dolgokat: sok esetben úgy tűnik, mintha Dante percek alatt, olcsó szóviccel élve pokoli sebességgel robogna végig az egyes szinteken.  Mire az ember elveszne a kör hangulatában, már a nyakába is zuhan a következő. Természetesen lehet, hogy ez tetszik valakinek, én jobban örültem volna annak, ha az egyes körök hosszabbak.

A játék a megjelenés után nem sokkal kapott két extra kiadást. A Death és Divine Edition között (ez utóbbi Playstation 3 exluzív) minimális a különbség, mégis a legérdekesebb helyen térnek el. Mindkét kiadás csodaszép hologramos dobozt kapott (a Divine Edition ezen kívül egy extra vörös keretet is), egy kihajtható színes belsővel amely a Pokol köreit ábrázolja és egy extra dvd-t. A lényeges különbség az „igazi” extrák között bújik meg. A Death Edition egy Isaac Clarke letölthető ruhát (a Visceral Games Dead Space című horror játékának főszereplője) tartalmaz, a Divine Edition azonban egy új pályarésszel örvendezteti meg a játékosokat. Ez a Dark Forest című pálya mintegy prológként szolgál a játékhoz.

Az extra dvd-n talható bónusz tartalmak sajnos nem nyerték el maradéktalanul a tetszésemet. A játék teljes zenei

hanganyaga és annak elkészülése, a Dante Alighieri életéről és munkájának hatásairól készült rövidke videó természetesen érzésem szerint mind-mind nagyszerű, de a „Hogyan készült?” részt sajnos nagyon röviden intézték el. Az alig pár perces videóban roppant keveset tudunk meg a játék mögött álló dolgokról, így akit érdekel, hogy ténylegesen mi is történt a háttérben, annak ajánlom a PlayStation Network/Xbox Live/Youtube hármast. Hasonlóan csalódtam a Wayne Barlowe digitális képeskönyvben is. A számtalan kép helyett fekete-fehér skicceket (köztük jó pár koncepció rajzot) látunk a művész tolmácsolásában, melyek leginkább a játékban előforduló pálya (jelen esetben Kör) főellenségeit ábrázolják. A legnagyobb csalódás viszont akkor ér minket, amikor szeretnénk belelapozni az Isteni színjáték digitális másolatába, ekkor ugyanis egy kép fogad minket egy weboldal címével, valamint egy kóddal, amit az oldalon kell beütnünk…

Ha nem is olyan epikus méretű mint a God Of War, a Dante’s Inferno nagyszerű játék. A pokolbeli utazás borzongató, izgalmas és nagyon látványos. A számos hasonlóság ellenére nyújt új dolgokat a Szent-Szentségtelen fejlesztési lehetőségekkel valamint az ereklyék bevonásával. Aki egy hangulatos hack & slash játékra vágyik, az mindenképpen tegyen vele egy próbát, stílusosan szólva: menjen a pokolba!