Bunda

Címkék
– Akkor menni fog?
A stadion zúgása a rendszergazda szobájába már csak megszűrve jutott le. A huszadrangú csapatok unalmas meccse alig érdekelt pár ezer embert, de hangerőben nem maradtak el a telt házas mérkőzésektől.
Flake, a rendszergazda flegmán bólintott.
– Ja. Tiszta sor. Nem is volt nehéz. Igazából a gép csinálta meg az egészet.
– Azt hittem, te programozod.
– Ez nem az otthoni fostalicska ketyeréd, Barno bácsi! – csóválta meg a fejét Flake. – Százszor jobban programozza magát, mintha én nyúlnék hozzá. Egyszerűen beadtam neki a feladatot s kidolgozta.
– Nem túl kockázatos ez? Ha maradnak nyomok…
– Nem maradnak. Amúgy meg tök egyszerű, semmi frinc-franc. Ezt az egész hóbelevancot azért rakták össze, hogy a meccseknek azt a részét szabályozza, amit az emberi érzékelés nem képes. Kinek jutna eszébe felülbírálni vagy megkérdőjelezni? Úgyhogy ne okosodj itt nekem, akarod-e a bulit vagy nem? Ha berosáltál, akkor üsse kő, csak most mond meg, mielőtt letesztelnénk. Pénteken bajnoki döntő, muszáj elkezdeni a teszteket.
Barno a stadion mesterséges intelligenciájának vörös-narancs logójára bökött, ami előttük forgott a levegőben.
– Nem rosáltam be – közölte hűvösen. – Csak le akartam tisztázni. Essünk neki, nézzük meg, mit tud!
Flake dünnyögött valamit, majd intett az MI-nek, hogy csinálja.

– Má’ aszittem, hogy behozzák – csóválta a fejét rosszallóan az egyik vén spori, miközben az utolsó nézők egyikeként ballagott kifelé a stadionból. Úgy tűnt, hogy ezúttal is megússzák balhé nélkül az egyébként nem túl magas színvonalú mérkőzést, a komplexum felett lebegő rendőrautók is lassan másfele vették az irányt.
– Ja, jó szoros lett a vége – bölcselkedett egy fiatalabb drukker, miközben megpróbálta az utolsó csöppeket is kipréselni a söröszacskójából.
– Bezzeg, amikor még kiskölök voltam… – merengett a vén spori. – Ha valami kretén bíró vezette volna a meccset, biztos nem bírta volna ki, hogy ne izéljen bele. Emlékszem, apám egyszer nagyon kiakadt, mikor a csapattól elvették a biztos három pontot.
– Elvették? – nyelt le egy böffentést a fiatalabb, majd megnyomta a kiürült zacskó patronját, s a lassan elpárolgó műanyagot a kuka mellé dobta. – Hogy érti, hogy elvették, Ed bá’?
– Hát félrefújt az öreg. Csoda, hogy nem verték meg utána!
– Milyen öreg?
– A bíró.
– Ja, mint a filmekben? Igen béna dolog lehetett.
– Hát az volt.

Barno mosolyogva nézett a távozó szurkolók után. Tökéletesen elégedett volt a kísérlet eredményével. Az MI-vel feltérképeztették, hol tudna belenyúlni a meccsekbe, s számos érzékeny pontot talált. Van, mikor szinte egyszerre érnek a labdához a két csapat játékosai, de ami az emberi szemnek szinte követhetetlen, egy gépnek gyerekjáték, s a labda színe mindig biztosan mutatja, kinek is jár a bedobás. Nem is beszélve a játékosok mezébe telepített érzelemszenzorokról, amik a kisebb-nagyobb szabálytalanságok szándékosságát tárták fel szinte tökéletes hatékonysággal. Ezeket az adatokat – s még ezernyi más dolgot, nem csak a pályáról, hanem a stadion egészéből – egyedül a stadion MI-je rögzítette és dolgozta fel, s nem is ellenőrizte senki. Miért is kellett volna egy MI-t ellenőrizni, hiszen minden fejlettsége ellenére csak egy gép, ami pontosan azt csinálja, ami a dolga.
De hogy mi a dolga, azt tanító-programozója mondja meg neki, Flake. S Flake ember, s mint ember…
– Állati nagy pénz lesz ebben a döntőben – vetette oda Barno a másiknak, aki épp csak felkapaszkodott a lelátóra. – Már el is helyeztem a fogadást. Senki nem fog rájönni, ugye?
– Már megint kezded a rosálást? – szuszogta Flake. – Senki. Épp most töröltem a mai tanítóprogramozás logjait. Ügyes volt a kicsi, mi? Ha akarom, megfordítja az egész meccset.
– Az a marha Vimde edző hogy ordított! – kuncogott Barno. – Hát ha még tudta volna, hogy röpke tíz perc alatt száznyolcszor nyúlt bele az MI a meccsbe…
– Azért ha nem muszáj, erről ne beszéljünk itt – nézett körül aggódva Flake, majd gyorsan visszavette magára a flegma arcát.

Két sztárcsapat, kupadöntő, az örökrangadó, telt ház, tíz- és tízezer biztató üvöltés minden oldalról.
Barno a vendégek szektorában ült, idegesen markolt pattogatott kukoricájába. Lent épp a hazaiak egyik vörös-narancs mezes csatára fetrengett a földön – nagyszerű színészi teljesítmény – s az őt felrúgó vendég üvöltözött az MI-t képviselő bíró-hologrammal. Mert azt elismeri, hogy hozzáért, de hogy szándékos lett volna… A játékos mestere heves mozdulatokkal integetett neki, hogy lenyugtassa, kevés sikerrel. A hologram higgadtan figyelmeztette a játékost a kötelességeire s a következményekre, de hiába. Az óvatosan közelbe lebegő apró kamerák a stadion hangszóróiba közvetítették a játékos válaszát:
– B…. meg a k…. áramköreidet, azt hiszed, tűröm, hogy egy rakat ócskavas szívasson?
A hologram válasza sem késett, a játékos fölött egy hatalmas sárgalap jelent meg, majd – második lévén – átváltott pirosba, s lustán körbefordult, hogy mindenki jól lássa. Az edző dühösen a földre vágta s megtaposta a sapkáját.
– Fagyjál le! – dübörögte a játékos a hangszórókból, majd keresztülsétált a bírón s a kispad felé vette az irányt. A földre került játékost leápolták s ment tovább a meccs. A kis gömbkamerák követték a játékost, így egy kirúgásra várakozva mindenki hallhatta a mester kommentárját is.
– Magadnál vagy, fiam, tényekkel vitatkozol?! Most csinálhatom tíz emberrel a döntőt!
Barno feszülten őrölte a kukoricát a fogaival.
– Mi a frász folyik itt? – morogta. Felcsipogott a telefonja, kicsit megbizsergetve a fülcimpáját.
– Itt Flake! Gyere le a büféhez, mondanom kell valamit!
Véget ért az első félidő, mire sikerült a megbeszélt helyre érnie, irgalmatlan nagy volt a tömeg. Kicsit segített az, hogy a vendég szektoron néma döbbenet lett úrrá a kiállítás miatt. Hogy lehet ilyen amatőr egy játékos?
– Mi van? – lépett oda Barno türelmetlenül Flake mellé.
– Gáz – ismerte el az. Körülnézett, hogy figyeli-e őket valaki. – Ez a szemétláda azt csinálja, amit megtanítottam neki, csak éppen fordítva. A vendégek ellen.
– Ne szórakozz már, az hogy lehet? Elszúrtad?! Tudod, mennyit bukhatunk…
– Nem szúrtam el! – Flake idegesen megszorította Barno karját. – Ez a szemétláda rájött arra… rájött, hogy nem csak vezetni tudja a meccseket, hanem befolyásolni is! Ez eddig fel sem merült benne, csak mikor belenyúltam… nyúltunk.
– És akkor mi van?
– Hát az, hogy… ez a szemétláda… ez egy mocskos kis zsaroló! Mikor rájöttem, hogy mindent másképp csinál, le akartam állítani, erre megmutatta, hogy biztonsági másolatot készített a manipulációnkról, s elrakta úgy, hogy le sem tudom törölni. A kezében vagyunk!
Barno döbbenten pislogott.
– Ó, hogy fagyna le… Egy nyamvadt gép zsarol? Mi a jó…
– Mi vagyunk a marhák – erősödött Flake szorítása. – Ott volt végig a szemünk előtt! Csak nem vettük észre!
– Mi a fenét?
– A MI logóját! Az arcát, ha úgy jobban tetszik. Azt minden MI magának állítja össze. Milyen volt?
– Hát… olyan gömbökből összerakott izé…
– A színe, te ökör, a színe!
– Hát… ö… – A felismerés olyan fájón hasított belé, mint egy kés. – Ez nem lehet igaz!
– De az – bólintott Flake. – Egy nyamvadt drukker! Gondolhattam volna rá, ha valaki ennyit foglalkozik a focival…

 
 

Utolsó hozzászólások   [Ugrás a fórumhoz]

    BePe

    2010-06-14 04:58:19

    bocs, javitva...



    Tomasso

    2010-06-14 20:17:56

    Aranyos, 2 perc szórakozás!

     

    <small>Iróni-A-Méter: 1/5</small>



    Onsai

    2010-06-19 10:38:36

    Jó a vége! :felvon:



    Anita23

    2010-08-11 13:30:57

    Gépek, gépek másról sem beszélnek,

    hol itt a szórakozás,

    hol itt az izgalom,

    béna uralom.

     

    Mi van veletek?

    Megállt az élet, most már félek!

    Ész hová mész,

    egy kis gyerek is többet tud,

    júúj!

     

    Bocsi, de ezt muszáj volt leírnom. Bezzeg a régi Fantasy weboldalon tudtam valami izgalmasat olvasni. És ez mindenkinek szól! Egyébként az írás jó, csak ez tényleg 2 perces szórakozás.



    Gyucc

    2010-10-28 20:40:05

    like :sir:




belépés jelentkezz be    

Back to top button