Scott Pilgrim vs. The World (filmajánló)
Egy film, amelyben lányos alkatú, vízihullakisállat-hajú metroszexuális diszkórockerek igyekeznek videojáték-effektekkel palacsintává verni (pontosabban negyeddollárosokká robbantani) kiszemeltjük exszerelmeit, általában olyannyira kívül esne az érdeklődésem körein, hogy azt már pontnak se látná a távolból, . . . – úgy van, egy méretes DE közeleg. Csak előbb még leszögezném, hogy Scott Pilgrim hallomásból ismert története már képregényben sem keltett föl bennem mégoly palántányi érdeklődést, ennek ellenére (avagy ezért is?) baromi kellemes meglepetésként ért a filmadaptáció kiválósága. Azt nem tudom, mennyire jó adaptációként, de hogy piszok szórakoztató, a korosztályomat – többek közt – nintendós nosztalgiahullámokkal és a bizonytalan szerelmi próbálkozások dzsungelromantikás érzelmeivel is szíven pendítő, lehengerlő egy mozi, az olyan biztos, mint hogy reflexből egy samponosflakon gereblye öngyújtó után nyúlok, valahányszor meglátom ennek a Michael Cera gyereknek a frizuráját.
A Shaun of the Dead és a Hot Fuzz rendezője ismét megmutatatta, hogy figyelemre érdemes mozi nem csak a Filmakadémia által preferált, visszafogottságában realitásra törekvő, gyakran mégis olcsón hatásvadász pszeudodrámai elegyből születhet. A Scott Pilgrim egy kendőzetlen ereszd-el-a-hajam marhulás majd’ két órán keresztül, és nem hogy nem róható föl neki a komolytalansága, de őszintén szólva az ebben látott frenetikus őrület után egyelőre kedvem sem nagyon van földhözragadtabb történetekhez. Mi több, valószínűleg még egyfajta üzenete is van a hedonista, egocentrikus, éretlen fiatalság számára, bár az igazat megvallva nálam „csak” azt érte el, hogy elő akarjam kaparni a pincéből/padlásról a régi játékkonzoljaimat – no nem mintha ezért nem kéne hálásnak lennem!
A film elején igencsak feszélyező rágógumi-légkör, -színvilág, -karakterek és -narratíva, hogy-hogy nem, nagyon rövid időn belül képes volt meggyőzni arról, hogy ez így igenis működhet, és mi a fene, működött is. A film egyes részei akciódúsabbak az Expendables-nél, mások humorosabbak a direktor előző műveinél, megint mások szándékoltan gázosabbak a Napoleon Dynamite-nál, és a legtöbb nagyszabású jelenet jóformán epikusabb a komplett Gyűrűk Ura-trilógiánál. Igaz, hogy a humor a cukrozott mézeskólán pörgő animátorok három képkockánként feltűnő képes utalásai meg effektjei nélkül gyakorlatilag a harmadára csökkenne, a túlkoreografált harcok létjogosultságát értelmesen lehetetlenség volna indokolni, a karakterek posztkamaszkori melodrámája súlytalan és idegesítő lehet, satöbbi, viszont ezt a filmet nem szabad szeleteiben analizálni: ez valami új, valami egyedi, valami arcpirítóan rendhagyó. Csak egyvalamit vesz komolyan: hogy élvezetes legyen a néző számára, lehetőleg a világon minden más komolytalannak vételével, természetesen néhány örökzöld morális csattanót kivéve. Szem előtt vannak benne a tökéletlenségek, eltúlzottságok és röhejességek, de ez szerintem senkit sem zavar, hiszen páratlanul szórakoztató egésszé vannak összeillesztve. Körülményes dolog belekötni olyan filmek elszállt téboly-faktorába, amelyek láthatóan pontosan arra vannak kihegyezve, de főként felesleges: a Scott Pilgrim koncepciója kisujjal elbírja a(z egyébként nagyon sík) történetben állandó jelleggel, kétszázzal ide-oda száguldozó agymenéseket, sőt elviseli még a meglepett nézők kezdeti szemöldökráncolásait is. Ezen nézők rövid úton asszimilálódásra vannak ítélve, aztán száztíz perc önfeledt derülésre – akik gyomra, neadj’ég intellektusa meg mégsem bírná a pszichedelikus körutat a korunk zeitgeistjának minden bizarr sajátosságában lubickoló címszereplő szemszögéből, azoknak (is) legalább ott van Mary Elizabeth Winstead fehérneműben.
Mulatságos zenék, képi világ, karakterek, szituációk, akciók és végkicsengés, ügyes rendezői, írói, színészi és posztprodukciós munka. Egységesen elborult művészi rendezés, amely szerencsére olyan magasról tesz a szokásos elvárásokra, hogy onnan aláhullva már tömegpusztító fegyverek erejével bír a potyadék.
Huszonegynéhány év felett popcorn helyett inkább fogvédő, ötven felett repülősó ajánlott melléje. Nézzétek meg, buli.
Előzetesek: https://www.youtube.com/watch?v=xgOLmjhxVVU, https://www.youtube.com/watch?v=8NUBVcit5VM&feature=related
Honlap: http://survey-smiles.com
NoiseEHC
2010-11-11 16:31:20Sigmund, a film alapszituációja, hogy Scott Pilgrim-nek le kell győznie új szerelme régi gonosz ex-eit, hogy egymáséi lehessenek. Ennyi. Szerintem igazándiból megfoghatatlan, hogy ezen kívül mi is van még a filmben, de mindenki nézze meg, mert nagy királyság.
<small>Iróni-A-Méter: 1/5</small>
Sigmund
2010-11-11 17:22:38Kösz. Ennyit kellett volna beleírni, és nagyon bejött volna.
Jaki_mester
2010-11-15 20:48:24az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb filmje
kár, hogy a végére kifullad
Lepus
2010-11-16 18:34:29Bocs, nem volt vicces.
Mármint nem a film, hanem a mentegetőzésed az elején.
Pett-moondevil
2010-11-23 12:09:49Megnéztem belőle vagy fél órát, de nem nyert meg. Engem a történet hiánya nagyon mélyen érint. Talán a kritika elején írt fokozásnál is nagyobb mértékben hidegen hagy, sőt taszít a téma. Az effektek aranyosak.