Piroska és a farkas / mai verzió

Piroska meztelenül heverészett a puha, méregzöld fűben. A lenyugvó nap bágyadt sugarai végigsimítottak hófehér bőrén. Mellette elégedetten szuszogott a farkas.
– A vadász miatt nem kell többé aggódnod.
A farkas érdeklődve felemelte a fejét.
– Mákonyos bort itattam vele. Amíg aludt, felvágtam a hasát teletömtem kővel és összevarrtam. Amikor felébredt persze iszonyú szomjas lett. Vizet nem talált a házban, erről gondoskodtam. Kitántorgott a kúthoz és amikor belehajolt, hogy felhúzza a vödröt, picit meglöktem. – Mesélte lelkesen Piroska. – Nem kár érte. Egyfolytában molesztált az a perverz disznó.

A farkas szusszant egyet, mintha jóváhagyná a történteket.
– Az öreg szatyor szívrohamot kapott, amikor meglátott téged. A ház mögött kapartam el. Anyám úgy tudja, hogy még él, így rendszeresen küldözgeti majd velem a kaját a nagyinak.
Piroska tűnődve vakargatta a farkas füle tövét. A farkas megszaglászta Piroska földrevetett ruháit.
– Ne aggódj! Anyámnak majd kitalálok valami mesét, hogyan szakadtak el a ruháim…
A farkas megnyalogatta Piroska arcát.
– Ó! Te olyan kedves és megértő vagy. – Lelkendezett Piroska, közben átölelte a farkas nyakát. – Nem úgy, mint az emberek…
És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Vagy ilyesmi…