Előtérben a háttér 1.

Mint említettem, most sci-fit fogunk írni. Meg azt is, hogy nekem ez különösen problémás egy feladat. Szóval, a magam részéről nem vagyok egy ász a karakterábrázolás terén. Viszont egész tűrhető logikájú történeteket szoktam kiötleni. Na, itt egy kis csavar jön: ami könnyen megy, nagyon veszélyes. És ez most nem a Yoda mester féle „a sötét oldal könnyebben jön” féle szöveg. Amiben jó az ember, hajlamos arra elmozdulni írás közben. Aki jó a párbeszédekben, gyakran elhanyagolja a leírásokat, aki jó a történetvezetésben, sokszor elnagyolja a karaktereket. Ez pedig sosem szolgálja a sztori érdekeit.

Bármennyire gáz, az embernek meg kell küzdenie a saját hiányosságaival az olvasó kedvéért. Aki aztán, könnyen lehet, hogy semmit sem fog észrevenni ebből. Pff, ilyen az írók sorsa, békéljünk meg vele!

És most vessük bele magunkat a csapdámba!

Ahhoz, hogy egy történet működhessen, megfelelő háttér szükségeltetik. Sajnos nem csak az író fejében kell léteznie ennek a háttérnek, hanem a sztoriban is, és ez azt jelenti, hogy érdemes némi háttérmunkát végezni, mielőtt az ember nekiáll megírni a művét.

Figyelem! A háttér nem helyettesíti a történetet. Aki olyan, mint én, az ismételgesse ezt naponta százszor, a többiek úgyis tudják már. Viszont a jól kidolgozott háttér megakadályozza, hogy a logika miatt később eszméletlen mennyiségű javítást kelljen eszközölni az írásban. Igaz, hogy manapság ez már annyira nem is szokás, a szerzők és szerkesztők (már ha akadnak) nagy ívben tesznek a logikára meg ilyenekre. Az én tippem az, hogy vagy maguk sem képesek ezeket a bakikat kiszűrni, vagy úgy gondolják, az olvasók többsége úgy is túl hülye hozzá, hogy felfedezze a töréseket.

Én kényes vagyok a logikai működőképességre, tehát a saját műveimben is törekszem rá. Ezért most azzal kezdjük, hogy megpróbálok felvázolni egy fiktív idővonalat a következő hatszázhetven évre.

Ami nagyon lényeges, és mielőtt belevágnék az idővonalba, el szeretném mondani: ez dögunalmas. Egy idő után még nekem is, pedig én szeretek ilyenekkel bíbelődni. A háttér létrehozása hálátlan, mert az olvasó nagyrészt nem is fog tudni róla, unalmas, mert nem sok köze van a történethez, és gyakran elkeserítő, mert a logika a legjobb történetet is vigyorogva agyonveri, és akkor kezdhetjük elölről.

Jah, és még valami. A rövidebb történetekhez gyakran felesleges is. Egy novellában általában az ember egész egyszerűen nem foglalkozik annyit a világgal, hogy érdemes legyen komplett univerzumot kidolgozni rá. Általában.

Na, de most már ugorjunk neki!

A Föld a következő háromszáz évben komoly problémákkal néz majd szembe. Globális felmelegedés, a társadalmi különbségek növekedése, túlnépesedés, környezetszennyezés, fosszilis energiaforrások kimerülése, a tudományos fejlődés lassulása, az intézményes keretek megmerevedése stb. Egészen addig csak rosszabbodik a helyzet, míg úgy száz év múlva sikerül rájönni a gravitációs mezők létrehozásának és manipulálásának mikéntjére.

A hatásokon mindenki gondolkodjon el egy kicsit. Idő lesz rá, mert ezután a kimerítő tárgyalás után az idővonalról, rögtön teszünk egy kis kitérőt, és a következő bejegyzés a technoblabla szerepéről szól majd!